Nagyon téved, aki azt gondolja, hogy az előzőekben az Orbán-kormány viselkedéséről beszéltem. A fentiek minden nyugati típusú demokráciára igazak, többé-kevésbé. A mi helyzetünk most annyiban speciális, hogy az Orbán kabinet olyan, mint az állatorvosi ló: tényleg lerombolja még azt is, ami eddig működött. De a gond elsősorban nem velük van. A gond azzal a rendszerrel van, amelyik megengedte, hogy ez bekövetkezzen. Minden rezsim végetér egyszer, utána jön majd más. Arra kell garanciát keresni, hogy a demokratikus intézményrendszer még egyszer így ne legyen lerombolható.
Térjünk vissza a központi költségvetés problémájára. A pénzek összeöntése a következő problémákat okozza:
1. Nincs meg az elszámoltathatóság. Ha a választó fel meri tenni az egyetlen lényeges kérdést, nevezetesen hogy hol van a pénz, órákig tudnak beszélni anélkül, hogy abból bármi érdemleges kiderülne. Nincs meg az a felelősségük, ami a pénzek kezelésével megbízottaknak meg kellene, hogy legyen. Így semmi sem gátolja a pénzek lenyúlását.
2. Nem jól szabályozza a gazdaságot.
3. A túl sokféle adó túl nagy bürokráciát eredményez. A felduzzasztott apparátus túl nagy teher a gazdaságon.
4. Az adók beszedését, a juttatások megadását uralkodói kegyként kezelik, ezáltal a hatalmukat erősítgetve.
A központi költségvetés létét természetesnek érezzük, pedig nem az! Látni fogjuk, hogy tökéletesen működőképes nélküle a rendszer. De ez csak a nagy volumenű változtatások egyike.
A rossz szabályozásnak csak egyik oldala, hogy nem azokat adóztatja, akiket kellene, és nem annyira, amennyire kellene. Nagyobbik baj, hogy elfedi a valós költségeket. A támogatások, ingyenességek, rögzített árak és árrések mellett nem minden kerül annyiba, amennyi a valós költsége. Ahelyett, hogy a támogatandóknak odaadnák az erre szánt összeget, a politikusok a népszerűségüket hajhászva kedvezményeket osztogatnak. Példa: ők ugyebár annyira "jóságosak", hogy minden nyugdíjasnak biztosítják az ingyenes utazást. A valóság ezzel szemben az, hogy a nyugdíjasoknak csak egy része van olyan egészségi állapotban, hogy ezt ki tudja használni. Nekik van könnyebb dolguk, és őket támogatják. Ők el fognak menni az 50 kilométerre lévő teszkóba, mert ott akciós a tojás, az utazás pedig ingyen van - nekik. A másik, aki rosszabbul mozog, kénytelen valakit megbízni, hogy vásároljon be neki, és fizeti a benzinköltséget, meg a drága tojást. Ki szorul rá jobban, és ki élvezi mégis a támogatást? S mindezt azért, mert a nyugdíjasok ingyenes utazásának teljes költségét leosztani, és hozzácsapni a nyugdíjakhoz nem lenne elég népszerű.
Lehetne sorolni a példákat, mindig oda lukadnánk ki, hogy az adott szolgáltatás támogatása helyett tisztességesebb döntés lenne odaadni a támogatást az érintettnek, és rábízni a döntést, hogy utána teljes áron is kell-e még neki az a szolgáltatás. Minden esetben, hangsúlyozom minden esetben jobb lenne a teljes árat fizettetni, mert csak így tudnak érvényesülni az egészséges piaci mechanizmusok.
Használati utasítás az olvasóknak: mindig a teljes rendszerben tessék gondolkodni! Vélhetően mind felhördültök annak hallatán, hogy fizetni kell mindenért, de mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnátok le, gondoljátok azt végig, hogy ez a felhördülésetek is a szipolyozó rendszer következménye. Ha valamiért többet kell fizetni, az most csak egy okból lehetséges: még több pénzt akarnak kihúzni belőlünk. De itt most egy új rendszer alapjairól beszélünk, ahol feltételeztük, hogy mindent rendbe fogunk tenni. Tehát nem lesz szipolyozás, tehát ha valami többe kerül, annak oka lesz, és vélhetően meg is lesz rá a forrása mindenkinek.
A továbbiakban azzal kalkulálok, hogy minden kerüljön annyiba, amennyi a valós költsége.
Hozzászólások