A blogról

Ez a blog egy új megközelítésű gazdasági program vázlata. Ha először vagy itt, kezdd az olvasást ezekkel, ebben a sorrendben:
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Általános véleményedet itt mondhatod el.

Nemsokára lesz PDF verzió is, addig türelmeteket kérem.

Mondjatok példákat!

Kérdések és válaszok

Itt kapok hideget, meleget:
indexes fórum

Segítség! Közgazdász konzulens kerestetik

Hozzászólások

  • Androidus: @Beri Svarc: huh, hol is kezdjem :) Először is köszönöm a hozzászólást. "De ugye ehhez a rettentő... (2013.07.23. 16:48) Beszélgetős
  • Beri Svarc: @Kion: Egyrészt teljesen igazad van; valóban ez a legfontosabb kérdés. Másrészt a cikk, a címével ... (2013.07.23. 16:22) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Beri Svarc: De ugye ehhez a rettentő sok, soha nem látott/hallott ötlethez részletes számításaid is vannak? Me... (2013.07.23. 16:21) Beszélgetős
  • Androidus: @Krajcsovszki Gergely: Noha ide nem ilyen példákat várok, nagyon köszönöm a linket. Izgalmasan han... (2013.03.17. 08:46) Mondjatok példákat!
  • Krajcsovszki Gergely: Kanadában kipróbálták: www.reddit.com/r/todayilearned/comments/1aen8j/til_an_experimental_program... (2013.03.17. 08:40) Mondjatok példákat!
  • Androidus: Leng az inga, és szerintem most meglehetősen kilengett az egyik irányba. Abba az irányba, hogy men... (2012.12.10. 21:45) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Kion: Kinek állna érdekében ezt bevezetni és kinek nem? Az erre a kérdésre adott válasz el is dönti, hog... (2012.12.10. 21:21) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Androidus: Pár éve mókából írtam egy "rendszertervet", aminek a témája adórendszer volt. Idén elővettem, és e... (2012.11.27. 22:57) Még probléma
  • Kion: Mielőtt még belemerülnénk a probléma részletekbe menő taglalásába, egy dolgot kellene tisztázni: m... (2012.11.27. 22:42) Még probléma
  • Androidus: @Kion: Rajta vagyok :) Nem akarom a nyakatokba önteni, napi adagokba van rendezve, hogy emészthető... (2012.11.26. 22:17) Indítás
  • Utolsó 20

A második adónem másodszor: a képlet

2012.11.30. 07:00 Androidus

Húzzunk egy vonalat, és fogalmazzuk meg a pontos, valódi célt.

Célunk az, hogy hogy a jómódúak támogassák a rászorulókat. Minél tehetősebb valaki, annál mélyebben nyúljon a pénztárcájába, és minél elesettebb valaki, annál inkább részesüljön a támogatásból. A tehetősek és rászorolók között is meg kell húzni a határt. Ez a határ legyen az átlagjövedelem. Eddig stimmel, ugye?

Jó, mert ha stimmel, akkor elárulom, hogy stikában már meg is fogalmaztuk a képletet. Már csak a szavakat át kell ültetni számokba. Olyan egyszerű lesz, hogy nem fogjátok érteni, eddig miért nem alkalmazták.

Határozzunk meg egy minimál jövedelmet. Vigyázat, ez nem feleltethető meg a mai megélhetési minimumnak, mert ha mindenért teljes árat kell fizetni, akkor a megélhetés költségei nagyobbak. Őszinte leszek: fogalmam sincs, ez mekkora összeg lehet. Rengeteg tényező befolyásolja. Most a hasamra fogok ütni, és azt mondom, legyen ez 100 ezer forint havonta. A szociális rendszer biztosítsa azt, hogy akinek semmilyen bevétele nem volt, az is megkapjon 100 ezer pénzt abban a hónapban. (A pontos összeg nagysága most lényegtelen a működés szempontjából.

A kérdés már csak az, hogy hogyan tudjuk azt biztosítani, hogy minél kevesebb jövedelme van valakinek, annál több támogatást  kapjon, majd az átlag jövedelműek ne kapjanak már semmilyen támogatást, azután pedig az átlagon felül keresők kezdjenek el befizetni, annál többet, minél nagyobb a jövedelmük? Nos, nagyon egyszerűen. Adózzon le minden jövedelem azonos kulccsal, majd kapjon meg mindenki alanyi jogon havi 100 ezer forintot. Kész, ennyi volt :)

Időt kértek? Jó, elmagyarázom.

A mostani rendszer egyik kiküszöbölhetetlen bakija, hogy a támogatást jövedelemhez köti. Ha x forintnál kevesebb bevétele van az illetőnek, akkor kaphat z forintot. Tehát hazaviszi az (x - 1) + z forintot simán. Akinek x + 1 forint bevétele volt, az pedig így járt. Ha z nagyobb, mint 2 forint, akkor csúnyán preferáltuk a nem dolgozást. Bele is mondta a cigányasszony a kamerába, hogy majd hülye lesz elmenni dolgozni, hogy kevesebbet kapjon érte, mint amennyi a mindenféle segély így összesen.

Az ilyen igazságtalanság csak úgy küszöbölhető ki véglegesen, ha a rendszer egy olyan szociális hálóval indít, aminek mindenki részese. Megkapja a 100 ezer forintját a munkanélküli és a csúcsmenedzser is. Ha sajnálod a csúcsmenedzsertől, akkor még nem gondoltad végig ezt a szisztémát igazán.

Progresszív adózásról hallottál már? Ugye, hogy az jó dolog? Minél többet kap valaki, annál nagyobb legyen az adókulcsa. Ugye, hogy ez igazságos? Ehhez képest én meg a kőgazdagoknak akarok 100 ezret odaadni, hát elment nekem az eszem? Nos, nem figyeltél jól. Az a 100 ezer fogja létrehozni a világ legdurvább csúszókulcsos progresszív jövedelemadóját.

Nézzünk példákat.

Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy az átlag jövedelem 200 ezer forint. (Szintén fogalmam sincs, mennyi lesz.) Az alap juttatás 100 ezer forint, mindenki kapja, tehát ennek az átlaga is egyben 100 ezer forint. Ennek forrása az a jövedelem, aminek átlaga 200 ezer, tehát az adókulcs 50%. (Értetted? Ha nem, olvasd vissza, és csak akkor menj tovább, ha már világos.)

A példákban azt fogjuk nézni, hogy az elvonás és visszajuttatás összességében milyen adókulcsot eredményez.

Munkanélküli: nem kap semmit, nem fizet be adót, viszont megkapja a 100 ezret. Adókulcsa mínusz végtelen százalék :)

Aki 100 ezres fizetést kap: leadóz belőle 50 ezret, majd megkapja a 100 ezrét, összesen ez 150 ezer pénz. Igazságos, mert mivel többet keresett, mint a másik, többet is kap. (Adókulcs: mínusz 50%.)

Aki 200 ezres fizetést kap: leadóz belőle 100 ezret, de majd vissza is kapja. Adókulcsa 0% (!!)

Aki 300 ezres fizetést kap (tehát átlag fölött!): leadóz belőle 150 ezret, visszakap 100 ezret, összesen 250 ezer. Effektíve csak 50 ezer tőle az elvonás, ami a 300 ezernek cca. 17%-a. Átlag feletti jövedelemnél!!

Aki 500 ezres fizetést kap: adóz 250 ezret, kap 100 ezret, az effektív elvonás tőle 150 ezer forint. Adókulcsa 30%. Kezd emelkedni, ugye? Kapisgáljátok már, ugye?

Ugorjunk egyet. Aki 1 milliós fizetést kap, az 500 ezret fizet be, 100 ezret kap vissza, 40% az adókulcsa. Aki 2 milliót, annak 45%.

Nem ragozom tovább, a lényeget remélem látjátok. Az a 100 ezer forint a nagy fizetések mellett eltörpül. Minél magasabb valakinek a fizetése, a tőle való effektív elvonás annál inkább közelít a határértéknek számító 50%-hoz. A támogatásra szoruló rétegek alanyi jogon kapják a pénzt, és az átlag közeli jövedelmek alig adóznak.

A kérdés már csak a technikai megvalósítás. Legközelebb az jön.

A második adónem először: ismét a problémák

2012.11.29. 07:00 Androidus

Most jön a mély víz. Tehát a ott tartunk, hogy a munkaadók kifizetnek jövedelmeket, amikből azon nyomban lehasítjuk a központi adókat. Hogyan tovább? Mi lesz a maradékkal?

Azt gondolom, hogy a legnemesebb cél, amire adót lehet beszedni: elesett embertársaink támogatása. Ez az, amiért tényleg érdemes. Ez az, ami alól ha valaki ki akarja húzni magát, akkor süllyedjen el. A mostani rendszerben a beszedett adók nagyobbik része ilyen célra megy, amivel még nem is lenne baj, csak sajnos rettenetesen rosszul.

Mivel össze-vissza tologatják a pénzeket, gyakorlatilag megmondhatatlan, pontosan mely adók szolgálnak jelenleg a szociális rendszer forrásául. Talán mindegyik. Azt viszont lehet tudni, milyen jogcímeken és módokon történik a rászorulók támogatása. Tudni lehet, felsorolni annál nehezebb. A téma szakértői biztos tudják, én megelégszem egy gyors felsorolással, az is eléggé rémisztő. Tessék:

- Családi pótlék
- Árvaellátás
- Nyugdíj
- Munkanélküli segély
- GyES
- GyED
- Átmeneti segély
- Gázártámogatás
- Megélhetési támogatás
- 70 éven felüliek utazási kedvezménye
- Diákkedvezmények
- Szociális segély
- Hatóságilag csökkentett rezsi

De ide tartozik az ingyen muskátli, a kedvezményes krumpli, karácsonyfa, tűzifa, meg az összes kutyafüle, amit a politikusok osztogatnak, hogy látszódjon, ők milyen jóságosak.

Talán egyesek felkapták a fejüket ott, hogy GYES?? és hogy Diákkedvezmény??. Ha igen, az is annak a jele, hogy milyen rossz társadalmat épít a mostani szisztéma. Egyből az ugrik be, hogy ha a rászoruló családnak még ki kell fizetnie a srácok teljes árú bérletét is, akkor aztán mi marad. Pedig a kérdés nem ez. A kérdés az, hogy a kőgazdagék gyerekei miért kapnak ilyen kedvezményt. Ők is rászorulnak? És ha nem, akkor őket miért támogatjuk? De talán nem kell messzire menni, mindenki emlékszik a támogatott árú gázzal fűtött úszómedencékre. Meg arra, hogy aki valamilyen okból csak villannyal tud fűteni, az miért pusztuljon el a kormány szerint.

A szociális rendszer a jelenlegi berendezkedés legcsúnyább része. Ez áll a legtávolabb a valódi céloktól, mert:

- Nem csak a tényleg rászorulókat támogatja.
- Aki pofátlan, és kuncsorog minden segélyért, az jobban jár, mint aki szégyelli, hogy munkanélküli lett (utóbbi a tisztességes dolgozó ember, akit az erkölcsi ítéletünk szerint a rendszernek preferálnia kellene).
- Iszonyú apparátus dolgozik a pénzek beszedésén és kiosztásán, miközben a forrás és a cél nevetségesen egyszerű.
- Bizonyos termékeket és szolgáltatásokat preferál indokolatlanul.
- A bonyolult úton-módon kiutalt pénzek apadása ellenőrizhetetlen.

Az első adónem

2012.11.28. 07:00 Androidus

Tehát induljunk ki abból, hogy ugrott a központi költségvetés, és minden egyes finanszírozási célhoz rendelünk egy külön kasszát. Az adott cél onnan, és csakis onnan finanszírozható, és jellemzően egyetlen adónem tölti fel ezt az kasszát. Az adott kassza össze nem vonható, át nem csoportosítható, és csak akkor megszüntethető, ha a világ olyan módon változott meg, hogy az adott finanszírozási cél már értelmét vesztette.

Finanszírozási célokból meglepően kevés van. A lényeg, hogy pontosan fogalmazzuk meg őket, és amit lehet, az érintettektől szedjünk be. Meglepően kevés ilyen cél lesz, nagyságrendekkel kevesebb, mint ahány adónem jelenleg van, és ahányféle címszóval juttatásokat folyósít a jelenlegi rendszerben az állam. Az érintettek köre a legtöbb esetben igen jól definiálható, de természetesen lesznek kivételek. Kezdjük is mindjárt azokkal.

Központi adó

Az első adónem a központi adó. Nevezhetjük egyetlen adónak, de tekinthetjük adók egy csomagjának. Célszerű minden lehető helyen külön megnevezni őket, hiszen külön adókasszákat gyarapítanak. Azért tekinthetőek tulajdonképpen mégis egyetlen adónak, mert beszedésük módja egyezik, és minden beszedésnél összeadódnak.

Azt gondolom, hogy a legjobb adó a jövedelemadó. Nem eredményez elszegényedést, a forrása egyértelmű, és befizetője a munkavállaló, akinek kevesebb eszköze van a törvény kijátszásához. Tehát a központi adó legyen jövedelemadó. Minden jövedelemből levonandó, a megfelelő százalékokban, megnevezve, hogy melyik tétel milyen célra megy.

Nézzük, milyen finanszírozási célok tartozhatnak ebbe az adónembe.
1. A központi apparátus teljes költsége. Ennyibe kerülnek a politikusok az adófizetőknek. A mai politikusok szemszögéből nézve meglehetősen kellemetlen. Mondhatni az igazság pillanata. Hozzáteszem, ne a jelenlegi teljes apparátusra gondoljatok, mert minden szakterület saját apparátusa az adott szakterület finanszírozásához tartozik. Például az egészségügy irányítói az egészségkasszából kapják a pénzüket, de azt a törvényt is meg kell hozni valakiknek, ami ezt előírja. Ezek a törvényhozók már a központi apparátushoz tartoznak.
2. A honvédség és a határőrizet teljes költsége. Értelemszerűen nem lehet adófizetőket megkülönböztetni olyan alapon, hogy neki szüksége van honvédelemre, neki pedig nincs.
3. A tűzoltóság költségének egy része. Azért csak egy része, mert értelmes az olyan differenciálás, ami a tulajdonlott ingatlanok után fizettet tűzőrségi célú ingatlanadót. A tűzoltók nem csak ingatlanokat oltanak, ezért az ő finanszírozásuk azon kevés kivételek egyike, ahol két helyről érkezhet a pénz egy célra. (Módosítva 2013. május 28.: úgy néz ki, erre a központi adóra nem lesz szükség. Egyedül akkor nem definiálható egyértelműen a forrást fedező biztosítás, ha katasztrófaelhárításban vesznek részt, annak pedig megvan már az adója.)
4. A katasztrófaelhárítás teljes költsége.
5. Az árvízvédelem költségének egy része. A nagyobbik részét a veszélyeztetett területen fekvő ingatlanok tulajdonosai fizetik, hiszen ők részesülnek ennek hasznából. (Módosítva 2013. május 28.: elképzelhető, hogy ezt is célszerű a katasztrófa-elhárítással egy kalap alá venni.)
6. Járványügy teljes költsége.
7. A rendőrség költségeinek egy része. Azért csak egy része, mert az elfogott elkövetőkre ráterhelhető az elfogásukkal kapcsolatos minden költség.
8. Árvaellátás költségének egy része. Másik részét a nem megfelelő szülők fizetik, akiktől az állam elvette, és nevelőszülőkhöz adta gyermeküket. De nem hagyatkozhatunk a renitens szülők fizetőképességére, amikor gyermekek ellátásáról van szó.
9. Kulturális örökségvédelem teljes költsége. A múzeumok feladata kettős: a bemutatást megoldhatják más forrásból, de a megőrzés olyan cél, amely nem csorbulhat azért, mert nem volt elég látogató, különben közös örökségünket veszítjük el.

A felsorolás nem teljes. Az elv a lényeg: ahol lehetséges, célozzuk meg az érintetteket a költségek beszedésével. Ahol nem lehet, azt dobjuk össze közösen.

Most úgy tűnik, hogy ez szinte ugyanaz, mint a jelenlegi rendszer. Nos, itt kábé be is fejeződött a hasonlóság. Figyeljetek csak jól :)

Még probléma

2012.11.27. 14:00 Androidus

Nagyon téved, aki azt gondolja, hogy az előzőekben az Orbán-kormány viselkedéséről beszéltem. A fentiek minden nyugati típusú demokráciára igazak, többé-kevésbé. A mi helyzetünk most annyiban speciális, hogy az Orbán kabinet olyan, mint az állatorvosi ló: tényleg lerombolja még azt is, ami eddig működött. De a gond elsősorban nem velük van. A gond azzal a rendszerrel van, amelyik megengedte, hogy ez bekövetkezzen. Minden rezsim végetér egyszer, utána jön majd más. Arra kell garanciát keresni, hogy a demokratikus intézményrendszer még egyszer így ne legyen lerombolható.

Térjünk vissza a központi költségvetés problémájára. A pénzek összeöntése a következő problémákat okozza:
1. Nincs meg az elszámoltathatóság. Ha a választó fel meri tenni az egyetlen lényeges kérdést, nevezetesen hogy hol van a pénz, órákig tudnak beszélni anélkül, hogy abból bármi érdemleges kiderülne. Nincs meg az a felelősségük, ami a pénzek kezelésével megbízottaknak meg kellene, hogy legyen. Így semmi sem gátolja a pénzek lenyúlását.
2. Nem jól szabályozza a gazdaságot.
3. A túl sokféle adó túl nagy bürokráciát eredményez. A felduzzasztott apparátus túl nagy teher a gazdaságon.
4. Az adók beszedését, a juttatások megadását uralkodói kegyként kezelik, ezáltal a hatalmukat erősítgetve.

A központi költségvetés létét természetesnek érezzük, pedig nem az! Látni fogjuk, hogy tökéletesen működőképes nélküle a rendszer. De ez csak a nagy volumenű változtatások egyike.

A rossz szabályozásnak csak egyik oldala, hogy nem azokat adóztatja, akiket kellene, és nem annyira, amennyire kellene. Nagyobbik baj, hogy elfedi a valós költségeket. A támogatások, ingyenességek, rögzített árak és árrések mellett nem minden kerül annyiba, amennyi a valós költsége. Ahelyett, hogy a támogatandóknak odaadnák az erre szánt összeget, a politikusok a népszerűségüket hajhászva kedvezményeket osztogatnak. Példa: ők ugyebár annyira "jóságosak", hogy minden nyugdíjasnak biztosítják az ingyenes utazást. A valóság ezzel szemben az, hogy a nyugdíjasoknak csak egy része van olyan egészségi állapotban, hogy ezt ki tudja használni. Nekik van könnyebb dolguk, és őket támogatják. Ők el fognak menni az 50 kilométerre lévő teszkóba, mert ott akciós a tojás, az utazás pedig ingyen van - nekik. A másik, aki rosszabbul mozog, kénytelen valakit megbízni, hogy vásároljon be neki, és fizeti a benzinköltséget, meg a drága tojást. Ki szorul rá jobban, és ki élvezi mégis a támogatást? S mindezt azért, mert a nyugdíjasok ingyenes utazásának teljes költségét leosztani, és hozzácsapni a nyugdíjakhoz nem lenne elég népszerű.

Lehetne sorolni a példákat, mindig oda lukadnánk ki, hogy az adott szolgáltatás támogatása helyett tisztességesebb döntés lenne odaadni a támogatást az érintettnek, és rábízni a döntést, hogy utána teljes áron is kell-e még neki az a szolgáltatás. Minden esetben, hangsúlyozom minden esetben jobb lenne a teljes árat fizettetni, mert csak így tudnak érvényesülni az egészséges piaci mechanizmusok.

Használati utasítás az olvasóknak: mindig a teljes rendszerben tessék gondolkodni! Vélhetően mind felhördültök annak hallatán, hogy fizetni kell mindenért, de mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnátok le, gondoljátok azt végig, hogy ez a felhördülésetek is a szipolyozó rendszer következménye. Ha valamiért többet kell fizetni, az most csak egy okból lehetséges: még több pénzt akarnak kihúzni belőlünk. De itt most egy új rendszer alapjairól beszélünk, ahol feltételeztük, hogy mindent rendbe fogunk tenni. Tehát nem lesz szipolyozás, tehát ha valami többe kerül, annak oka lesz, és vélhetően meg is lesz rá a forrása mindenkinek.

A továbbiakban azzal kalkulálok, hogy minden kerüljön annyiba, amennyi a valós költsége.

Nézzük a problémát

2012.11.26. 14:10 Androidus

Ne áltassuk magunkat: minden a pénzről szól. A politikai ideológia csak maszlag. Körítés, amivel lenyomják a torkunkon, hogy ők akarnak hatalomra kerülni, és ezáltal a pénzt megkaparintani. Minden valódi politikai terv a pénzről szól. Ez a terv is kizárólag a pénzről fog szólni. Aki akarja, tekintheti ezt is egyfajta ideológiának, de igazából ez ideológiamentesség.

Társadalomban élünk, az egyén nem tud önálló gazdasági egységet alkotni. Vannak közösségi célok, amikhez közösségi finanszírozás szükséges. A feladat ennek megszervezése.

Demokráciában elviekben minden beszedett adó a közösséget szolgálja, de csak elvben. A nyugati típusú demokráciák ettől igen messzire kerültek.

Jelenleg az történik, hogy dilettánsokat választunk meg pénzügyi irányító posztra. Dilettánsok, mert a politikusnak nem ismérve az, hogy értsen a gazdaságirányításhoz. Ő a politikához ért, vagyis tudja, hogyan kell népszerűnek lenni. Ezeket a dilettánsokat elvileg szolgának választjuk, hiszen mi, adófizetők vagyunk a Magyarország Zrt. tulajdonosai. A mi pénzünkrol van szó, őket csak megbíztuk, hogy kezeljék azt. Ehhez képest ezek a szolgák törvényszerűen elkezdenek uralkodóként viselkedni. Felvesznek uralkodói gesztusokat, különbnek képzelik magukat. Ez még csak szánalmas, amit a pénzzel művelnek, az viszont kártékony.

Ebben a rendszerben minden politikus törekvése, hogy minél több adót be bírjon szedni, amivel soha nem számolnak el rendesen. Összeöntik egy nagy közös kalapba, ott jól megkeverik, hogy ne lehessen nyomon követni, majd nagy kegyesen kiosztják... egy részét. Nem az egészet, mert a pénznek van egy olyan tulajdonsága, hogy minél többször pakolják ide-oda, annál kevesebb lesz belőle. A központi költségvetésbe befolyó pénzek is fogynak rendesen. Elvileg léteznek olyan adókasszák, melyek önállóak, és ami arra a célra be lett fizetve, az arra a célra is megy el, de ugye hallottuk már azt a szót, hogy átcsoportosítás?

Ebben a rendszerben rengeteg adónem jön létre, mert nem az a cél, hogy egy konkrét dolog finanszírozva legyen onnan, ahonnan az értelmesen finanszírozható, hanem hogy mindenkiből kihúzzanak annyi pénzt, amennyit csak lehet. A kormányzat és a parlament munkájának lényegi részét képezi az az ötletelés, hogy honnan lehet még pénzt beszedni.

Az így beszedett pénzek nem látnak el normális szabályozó funkciót, a szabályozás elmarad, vagy kontraproduktív. Bizonytalanság uralja a gazdaságot, hiszen bárhol lecsaphat a kormány jövőre, ahol pénzt szimatol. Így gazdálkodni nehéz, ha pedig nem megy jól a vállalkozónak, nem lesznek munkahelyek. A jelenlegi módszer megöli a gazdaságot.

Más fronton se teljesít túl fényesen a jelenlegi megoldás. A nyugdíjrendszer össze fog omolni, emberek fagynak meg egy 3 milliós metropolisz közepén az utcán. Gyermekek születnek meg csak azért, hogy szüleik elihassák az utánuk kapott pénzt, és gyermekek nem születnek meg, mert szüleik nem tudják felelősséggel vállalni azt, hogy a szipolyozó állam mellett eséllyel indítják el őket az életbe. A fenntartható fejlődés, a munka becsülete, a magántulajdon védelme pedig csak üres lózungok a jelenlegi gazdaságirányítási módszerek mellett.

Felkeltettem az érdeklődést? Akkor jó, mert koncepcióm, a Demokrácia 2.0 tervezet az előző bekezdésben felvetett valamennyi problémára megoldást kínál. Aki azt mondja, fellengzős, előbb olvassa végig.

Indítás

2012.11.26. 13:55 Androidus

Sziasztok!

Ezt a felületet azért hoztam létre, hogy közreadhassam gazdaságirányítási koncepciómat. A cím talán fellengzősen hangzik, de bízom benne, hogy a radikálisan új megközelítést olvasva érthetővé válik, indokolttá válik.

Előre bocsátom, hogy nem vagyok közgazdász. Jelenleg ott tartok, hogy már hallotta a koncepciómat közgazdász professzor, aki szerint van benne ráció. Amit ismertetek, egy vázlat, egyelőre csak az elvek kiforrottak. Az eddigi részletkidolgozások csak arra jók, hogy általuk elemezni lehessen a rendszer működőképességét. A pontos megoldások kidolgozásában számítok az építő hozzászólásokra.

A koncepciót az ismertetésével egyidejűleg közre is adom, és felajánlom minden politikai szerveződésnek, hogy használja. Használja értelmesen, de vissza ne éljen vele. Minél többen képviselik, annál több esélye van, hogy megvalósuljon belőle valami. Bár, az igazat megvallva, a koncepció annyira különbözik a ma a nyugati demokráciákban szokásos módszerektől, hogy kötve hiszem, hogy részletei megvalósíthatóak értelmesen.

Nem vagyok kíváncsi a fikanickekre, ezért a hozzászólások csak moderálás után fognak megjelenni. Az építő kritikának nem ismérve az, hogy pozitív vagy negatív, tehát ha bármilyen valódi vélemény érkezik, azt köszönettel közre fogom adni.

Magamról annyit, hogy problémamegoldó ember vagyok. Ha látok valamit, ami nem működik, és van elég információm, máris nekilátok kieszelni a megoldást. Ugyanaz vagyok, aki az androidus.freeblog.hu-t írja (illetve írta, amíg működött a freeblog (szerk. 2013. május 28.)), ott elolvashatjátok korábbi terveimet. Sajnos a Freeblog komolytalanná vált, úgyhogy ezt az új blogot már itt indítom. Látom, itt se állnak a helyzet magaslatán, de idővel majd behangolom, pofásítom.

No, lássunk neki!