A fiatal
Nézzük Guba Gábort, aki nem akar vállalkozni. Ő munkából szeretne megélni. 25 éves, nemrég fejezte be a tanulmányait. Egyedülálló, de mindig van valahol egy kósza barátnője.
Először is nem kapkodja el a munkakeresést. Sokáig kihúzza úgy is, hogy nem dolgozik, mert az apanázs elég a rezsire. Persze azért jó lenne elvinni a barátnőt néha nyaralni is, és kéne venni kütyüket is. Nézegeti tehát az állásajánlatokat.
Amikből pedig van bőven. Túl sok is. Boldog-boldogtalan vállalkozik ebben a világban, mert rémesen egyszerű belevágni. Később aztán majd csődbe megy egy jó része, ezért az álláskeresésnél oda kell figyelni nagyon, mennyire megalapozott a cég, ahova elszerződik. De persze az apanázs akkor is menedékül szolgál, nagyot nem kockáztat vele. Mindenesetre bizonytalan hátterű cég fizessen hetente, akkor kevesebb a kockázat.
Guba Gábor aszerint is tud válogatni, hogy napi 2-3-4-5-6-7-8 órát és heti 1-2-3-4-5 napot akar-e dolgozni, mert van ajánlat mindenre bőven. A munkaadók igyekeznek minden rést kitölteni, hogy a legelvadultabb dolgozói igények is ki legyenek elégítve. Muszáj, mert rengeteg a betöltetlen állás.
Jakabunk kiválaszt egy napi 4 órásat, a hét minden napjára, mert azt szeretik a munkaadók, többet lehet érte kapni. A fizetés jóval több, mint a régi rendszerben volt, mert noha 60% körül leemel a kompenzációs rendszer, de teszi ezt a szuperbruttóból, mert a vállalkozók piaci alapon odaadják a béreket terhelő összes régi tehernek megfelelő összeget. (Így is nehezen kapnak jó munkaerőt a legtöbb állásba.) Sok a vendégmunkás, velük versenyezni kell, de annyi cég hozza folyamatosan a termelését ide az országba (hajtanak a nulla adóra), hogy állás így is van bőven.
Szerencsére a külföldiek nem túl képzettek. Az apanázs mellett kényelmesen lehet járni továbbképzésre, Jakab is folyamatosan ezt teszi. Most éppen az informatikai tudását mélyíti, mert az mindenhol jól jön.
Sokba kerül a tömegközlekedés, mert nincs rajta állami támogatás, ezért Gábor spórol, és kerékpárral közlekedik. Így az nem kerül semmibe, mármint azután, hogy megvette a felszerelést. (A kerékpárokon, kerékpáros kiegészítőkön van az az adó, amiből a kerékpárutakat építik.) A biztosításai kicsit drágák, 30 ezer az egészség, 10 ezer a többi, de úgy gondolja, ő ennyit megérdemel. Albérlet 50 ezer, szóval alig marad az apanázsból, ha nem dolgozik. Munka nélkül ezt az életmódot nem tudná tartani. Már csak azért sem, mert kütyü mániás, minden megtakarított pénzét ezekre költi, és rengeteget tud venni, mert olcsóbbak, mint Amerikában.
Annyi odafigyelése azért van, hogy amikor épp van munkája, akkor a plusz pénz felét félrerakja, mert egyszer fog kelleni lakásra, gyerekre, egyébre.
A középkorú
Malter Márton 45 éves, feleségével (43) nevelik a 3 gyereküket (10, 17, 20). Mindketten középiskolát végeztek, de azt szeretnék, hogy a srácok többre vigyék, ezért a nagylány most egyetemre jár, és az öccse is oda készül.
A szülők mindketten 8 órás, 5 napos melót vállalnak, mert az fizet a legjobban. Az apa ha teheti túlórázik, nejének ez már nem fér bele, mert akkor nem tud a gyerekkel lenni eleget. Egyáltalán nem túlképzettek, bár kiegészítő képzéseket megcsináltak muszájból. Ez behatárolja a lehetőségeiket, ezért igyekeznek megbecsülni magukat a munkahelyen. Az apa raktárvezető egy telephelyen havi átlag 580 ezer bruttóért, a nő szociális gondozó havi 540 ezerért, ami viszont fix. Ebből kézhez kapnak havi 505 ezret (60%-ot emel le az állam), plusz a két apanázs az összesen 705 ezer, amiből gazdálkodnak. A nagylány is kapja az apanázsát, de azt inkább hagyják, hogy magára költse, és helyette nem adnak neki zsebpénzt egyáltalán.
45 ezer a lakás törlesztője, 23 ezer a kocsié. A szülők magukon spórolnak, és csak 22 ezres egészségbiztosításuk van, hozzá 3 ezres egyéb biztosítás. A srácoké drágább, de mivel kiskorúak biztosítása olcsóbb, az kijön fejenként 20 ezerből tokkal vonóval. A lakás rezsije 60 ezer forint, az általános iskola havi 40 ezer, a gimnázium havi 60 ezer, és az egyetem 100 ezer lenne, de azt már nem győzik, az hitelből megy. A lány saját bevallása szerint félre is tesz annyit, amennyi elég lesz a törlesztésre. Majd elválik. Anya kocsival jár munkába, a kocsi havi 30 ezret elvisz, apának a buszbérlet 20 ezer. A szülők betesznek még egy nyugdíjalapba havi 30 ezret, hogy öreg napjaikat ne kelljen az apanázsból tengetni. Ez összesen elvisz cirka 450 ezret, a maradékból esznek, ruházkodnak, szórakozásra költenek, és egy keveset félre is tudnak tenni, ha jól sikerült a hónap.
Az idős
Furulya Flórián 63 éves, neje 67. Szerencsére elfogadható az egészségi állapotuk, nem a kórház tölti ki a napjaikat. Pedig óvatosak voltak: havi 45 ezer megy el fejenként egészségbiztosításra, hogy biztosan mindenből a legkorszerűbb ellátást kapják, ha arra kerül a sor. Ez most kidobott pénznek tűnik, de inkább így, mint fordítva.
Jó állásuk volt életük során, tudtak belőle félre is tenni, és nyugdíjalapba is fizettek. Így most az apanázson kívül van plusz 70 ezer és 50 ezer (az asszonyé a több). 320 ezerből eléggé jól élnek, a félretett pénz inkább gyarapszik, mint fogy, pedig rendszeresen járnak koncertre, színházba, és bejárták már egész Európát is. De persze magukra többet nemigen költenek. A férj legutóbb elvállalt fordítást, délutánonként ott bíbelődik vele a gépnél, azt mondja, így kevésbé rozsdásodik be az agya, és az érte kapott pár forintnak is örül.
Hozzászólások