A büntetés, illetve bírság szellemiségével probléma van. Abból indul ki, hogy valaki felsőbbrendű, ezért kitalálhat ilyeneket más emberek számára. A halálbüntetés esetén ez már feltűnt másoknak is, be is szüntették. A baj csak az, hogy ettől még nem lett helyette egy működő rendszer. A börtönbüntetésnek teljesen rossz az üzenete. Azt üzeni, hogy én, az állam, elkaptalak, és bosszúból szivatlak egy kicsit, mert megtehetem. Lásd, én milyen hatalmas vagyok, hát ne packázz velem. Ez nem jó üzenet.
A jó üzenet a felelősség áthárítása lenne, vagyis a felnőtt emberként kezelés. Ha valaki nem kívánatos dolgot művelt (szándékosan kerülöm a szabálysértés és bűn szavakat, mert ezek a mostani rendszerhez tartozó kategóriákra utalnak), akkor két eset lehetséges:
1. A dolgot helyre lehet hozni.
2. A dolgot nem lehet helyrehozni.
A helyrehozásnak mindig van egy költsége. Azt gondolom az eddigiekből már sejtitek, hogy a teljes költséget ki fogja fizetni egyedül. Természetesen ő, az elkövető. Ha nem hozható helyre a dolog (megölt valakit, vagy helyrehozhatatlan traumát okozott), akkor már húzósabb az eset. Meg kell vizsgálni, hogy kizárható-e az újbóli elkövetés. Pszichológiailag ki kell zárni, hogy még egyszer olyat csináljon. Ha kizárható az újbóli elkövetés, akkor visszaengedjük a társadalomba, csak az eljárás költségeit kell neki állni. Ha fennáll az ismétlés veszélye, akkor megpróbáljuk átnevelni. Zárt intézetbe kerül az átnevelés idejére. Ez nem büntetés, nem kell letölteni semmit, ez kezelés, ami az ő érdekében is zajlik. (Aminek költségeit szintén ő állja.)
Ha a kezelés sikerrel jár, emberünk tiszta lappal visszamehet a társadalomba. Hogy ő mitől olyan ember, aki nem fogja újból elkövetni ugyanazt a bűnt, azt bízzuk a szakemberekre. Egy ilyen döntést értelemszerűen kellően körül kell bástyázni, tehát nem arról van szó, hogy a gazdag ember által megfizetett szakértő majd kihozza, bármit is csinál. Már csak azért is limitált az ilyen kockázat, mert ha mégis megtörténik a bűnismétlés, akkor nem lesz apelláta. Akkor már nincs kezelés, nincs vizsgálat, megkapta a pecsétjét, hogy ő ilyen.
Márpedig a társadalom nem szeretné, hogy olyan ember jöjjön szembe a járdán, aki potenciálisan gyilkos, erőszaktevő. Neki már nincs helye közöttünk, ezért el kell távolítani. Ki nem végezzük, mert nem vagyunk istenek, még csak meg sem büntetjük, mert nem azt akarjuk, hogy neki rossz legyen. Csak ne legyen közöttünk. Az ilyeneknek elkülönítve van a helyük. Az elkülönítőt fegyenctelepnek hívják.
A fegyenctelep működése nem tartozik e tervezet tárgykörébe. Ők kikerültek a társadalomból, önálló közösséget alkotnak. A társadalomnak nem kerülhetnek pénzébe, tehát a fogvatartásuk, ellátásuk költségeit maguknak kell előteremteni. Hogy rabszolgaként dolgoztatják őket, vagy magasabb életszínvonalat érnek el, mint a kinti társadalom, az már részletkérdés. Ha embertelenek az ottani körülmények, az sem jelenthet problémát. A társadalommal a kommunikáció megszakad, nem netezhetnek, nem lehet telefonjuk, nem fogadhatnak látogatót. Ők a kinti társadalom szempontjából megszűntek létezni. Hangsúlyozom: ettől még lehet jó soruk, a fegyenctelep vezetése törekedhet rá. De ha nem sikerül jó körülményeket teremteni a számukra, akkor megvonjuk a vállunkat.
Ezzel a módszerrel elérhető, hogy ne legyenek potenciális elkövetők közöttünk, és ha mégis vannak, akkor az általuk okozott kár minimális legyen, és mindig meg legyen térítve.
És ez egy egészen más üzenet. Azt üzeni, hogy nem tudjuk, hogy valójában rossz ember vagy-e, mi, a többi ember ezt nem vagyunk jogosultak eldönteni. Viszont nem tudtuk megszervezni, hogy közöttünk élj. Ezért élj máshol. Nem akarjuk, hogy rossz legyen neked, az is lehet, hogy jobb lesz neked ott. Elbocsátunk magunk közül.
Fontos kitétel, hogy a gondatlanságból okozott kár nem tartozik ebbe a körbe. A gondatlanságból okozott anyagi károkat az egyéni felelősségbiztosítás rendezi, bonus-malus rendszerben, tekintélyes önrésszel.
Hozzászólások