Már utaltam a az okozott anyagi kár utáni kártérítésre, fejtsük ezt ki most részletesen.
Az országban tartózkodó összes embernek és minden itt tevékenykedő cégnek van kötelező felelősségbiztosítása. Állampolgárok esetében ez hatóságilag levonásra kerül az apanázsból, külföldiek esetében ez az itt tartózkodásuk, cégek esetében pedig az iparengedélyük feltétele. A gondatlanságból okozott károkat ez a felelősségbiztosítási rendszer rendezi. Az egyének esetében az önrész az apanázsukból vonódik le, cégek és külföldiek esetében legyen a biztosítók problémája, hogy hogyan szedik be a pénzt. A lényeg, hogy gondatlanságból okozott kár esetében minden esetben fizet a biztosító. Ha csak gondatlanság volt, nincsen további következménye, az elkövető viszont szívhatja a fogát a súlyos önrész, no meg a malus miatt.
Ha szándékos károkozásról van szó, akkor egészen más a helyzet. Nyilván olyan balga biztosító nincs, aki ilyenre kössön, tehát azt teljes egészében magának kell előteremtenie az illetőnek. Vagy legalábbis megpróbálni. Ha nincs vagyona, és az apanázsból levonható összeggel 642 év alatt térítené meg a kárt, akkor értelemszerűen valami nem jó. A levonható százalék a keresetére is érvényes, mégpedig arra súlyosabb mértékben. A kompenzációs levonások utáni rész nagyobbik hányada is elkobozható ilyen célra, legyen ez az arány mondjuk 70%. Tehát ha dolgozik, azzal mindenképpen több pénze lesz, de nem sokkal, mert összesen csak kb. 10%-ot tarthat meg (egyébként ez kb. 40%). De téríti a kárt, akár élete végéig. Ha szükséges, elő lehet írni számára kényszermunkát, amiből törleszthet.
A be nem hajtható rész központi adóból kerül kiegészítésre, és az egyszerűség kedvéért az összes szándékos károkozás térítése átfut ezen a rendszeren, függetlenül attól, hogy behajtható, vagy nem. A behajthatatlan követelések forrásául az szolgál, hogy minden behajtott kártérítési összeget felszoroznak olyan arányban, ahogyan a behajtható rész aránylik a teljeshez. Tehát ha bármilyen kár bizonyításra kerül, azt azonnal téríti a kártérítésre szolgáló kassza, amely önfenntartó: annyit szed be arányosan minden elkövetőtől, hogy fussa a saját működésére és a behajthatatlan károk rendezésére is.
Ha megátalkodott elkövetőről van szó, aki a társadalom minden igyekezete ellenére ismétel, akkor nincs mese, megy a fegyenctelepre. Onnan viszont már nincsen visszatérítés, az okozott kárt tőle már nem lehet behajtani.
Ez azt gondolom, drámai módon megváltoztatja a bűnözést, és az ahhoz való hozzáállásunkat. A bűnözők és rendőrök mintha barátságos meccset vívnának onnantól kezdve. A mostani tétje kipukkad, mert akit elkapnak, az belecsúszik a "nem nyert" osztályba, és fizet. A társadalom számára pedig marad a nettó egyenleg: ha kár ért, elég csak bejelenteni, és megtérítik.
Megjegyzendő még, hogy a cégek adómentességük miatt jobban járnak, ha a cég nevében vállalják a kártérítés kifizetését, ami feszültséget eredményez. Mivel valójában mindig valamelyik egyén felelős a kárért, csak a cég elfedi a felelőst, ezért úgy tartom korrektnek, ha a cég által fizetett kártérítést úgy vesszük, mintha azt egy egyénnek adná oda, aki befizetné belőle a kártérítési összeget, és ezért a cégnek előbb le kell adóznia a kártérítést, mint kifizetett jövedelmet, és csak annak nettója megy kártérítésre. Így elkerülhetjük az ezzel való trükközést.
Remélem észrevettétek, hogy ebben a rendszerben a saját ingóságainkat nem kell biztosítani ahhoz, hogy fizessen a biztosító, ha ellopták :)
Hozzászólások