Ami eddig kimaradt: művészet, kultúra, sport. A mostani szisztéma szent tehenei. Mindig fontosnak állítják be, de mégsem adnak mindig elegendő forrást a működtetésükre. Az én tervezetemben viszont egy fillér sincsen ilyen célokra.
Most sokan felhördülnek: ezt hogy képzelem. Senki nem fog akkor kulturálódni, tönkre fognak menni a színházak, múzeumok, megöltem a kultúrát.
Szerintem meg pont hogy ettől indulhat virágzásnak.
Jelenleg bebeszéli magának a társadalom, hogy a kultúra támogatása által az majd eljut szélesebb néprétegekhez. Szerintem ez nem így van. Ahhoz, hogy ma valaki bármilyen formában a kultúrát magához vegye, két dolog kell: igény és anyagi forrás. Bármelyik hiányzik, lemondhat róla. Lemondhatunk róla. Aki segélyből él, nem fog színházjegyet venni. Mint ahogy az se, aki susi melegítőben furikázik a sötétített Mercedesszel, noha neki futná rá. Nem. Csak azok fognak kulturálódni, akikben az igény megvan, és ez nem anyagi kérdés. Akiknek pedig van rá bármilyen anyagi lehetőségük, azoknak eztán is lesz.
A kérdés az, hogy aki ki tud ma adni 6 ezer forintot azért, hogy a párjával elmenjen színházba, mekkora fizetéssel rendelkezik. Mondjuk 150-150 ezer nettó, mindkettőjüknek? Ez azt hiszem, a minimum. A munkáltatóik kb. 800 ezret költenek összesen rájuk (javítsatok ki, ha pontatlanul saccolok). A kompenzációs rendszerben mondjuk megmarad 40%-a, plusz a kétszeri apanázs az annyi, mint 520 ezer forint havonta, szemben a mostani 300 ezerrel. Biztosítás, egyebek elvisznek belőle jócskán, de akkor is több marad. Kérdés, hogy ha a 300 ezerből futotta 6 ezer színházra, akkor az 520 ezerből futja-e 12 ezer? Szerintem igen.
De még az sem biztos, hogy többe fog kerülni a színházjegy. Az is lehet, hogy olcsóbb lesz. Beindul ugyanis a nagy közös adománygyűjtő rendszer.
Szörnyű dolog ma látni az 1%-ra hajtó szervezetek hirdetéseit. Pontosan tudom, hogy annál a szervezetnél lenne a legjobb helye a pénzemnek, amelyik nem hirdet, hiszen az az utolsó fillérig mindent a nemes célra költ. De róluk nem tudok, mert nem hirdetnek. Aki hirdet, annak oda tudom adni a pénzt, és akkor majd futja... reklámra. Sehogy se jó ez.
Megtiltanám a jótékony célú szervezeteknek, hogy hirdessenek. Pontosabban azt tiltanám meg, hogy költsenek rá. Ingyen lehet hirdetni. Adnék is a kezükbe ehhez egy eszközt. Ez lenne a nemzeti adománygyűjtő portál.
A nagy közös adománygyűjtőbe mindenki bejelentkezhet, aki úgy gondolja, támogatást érdemel a nemes cél, amiért küzd. Kulturális intézmények, közhasznú szervezetek, egyházak, sportolók. Mindenki előadhatja magát. Az adakozni vágyók pedig itt megkereshetik a nekik tetsző célokat. Cégek és magánszemélyek is igénybe vehetik ezt a portált. A portál pedig be lenne hegesztve az állami kommunikáció szőttesébe, és konkrét külön költség nélkül be lehetne így vinni a köztudatba, hogy van egy ilyen, és itt lehet adakozni. Versenyezzenek csak a plusz pénzért a kulturális intézmények. A portál naprakész információval is szolgál, hogy kinek eddig mennyi jött össze, és mennyire van szüksége. A nagy támogató alapítványok szoftveres támogatással, automatikusan oszthatják szét adományaikat, ha ilyen szándékuk van.
Ha pedig valamelyik kulturális intézménynek nem jut elég, akkor sem kell kétségbe esni. Ma már számos példa mutatja, hogy a kultúra nem unalmas, csak lehet jól vagy rosszul menedzselni. A jó menedzselés nem von le az értékéből, és nem a minőség ismérve az áporodott tálalás. Ha pedig jól van tálalva valami, akkor népszerű lesz, és az ilyenek már ma is eltartják magukat, sőt, akár nyereséget hoznak.
Az adománygyűjtő portál a központi költségvetésből üzemel, minimális költséggel.
Hozzászólások