A civilizáció sűrűjében elég könnyű kalamajkát okozni. Megy ez véletlenül is, aminek a kárát a kötelező egyéni felelősségbiztosítás terhére lehet szépen rendezni. Vagy lehet szándékosan, mint a címben említett két példa mutatja. Utóbbi esetben a kárt okozónak önmagának kell rendeznie a kárt. A kár pedig tetemes lehet.
Egyszerűbb esetben egy intézmény, egy irodaház kerül kiürítésre bizonyos időre, ami a dolgozókat hátráltatja, és a kár a munkáltatót éri. Húzósabb az, amikor a város közepén sikerül megbénítani a forgalmat, akár órákra. Ha egy belvárosi forgalmas útszakasz lebénul, az a fél város közlekedésére kihatással lehet. Hogyan lehet az ilyen helyzetet kártalanítani?
A problémát az okozza, hogy nagyon sok embert ér nagyon kis kár. A késés mértékét szokták beszorozni egy átlag óradíjjal, így szokás költségesíteni az utazási idő megváltozását. Nagyon nehéz megmondani, hogy az egyes emberek mennyivel kerültek hátrányba, hogy ki konkrétan hány perccel később ért el úticéljához a bombariadó/öngyilkosjelölt miatt, az összes késéstömeget viszont elég pontosan meg lehet becsülni.
Nyilvánvalóan felesleges hercehurca lenne valahogy visszajuttatni az akkor forgalomban lévőkhöz az őket ért kárt, az ügyintézés költsége nagyságrendekkel meghaladná a károkozást. Valami egyszerűbb kell.
Azt eszeltem ki, hogy osszuk szét a kárt a két nagy károsult csoport között: személyautósok és tömegközlekedés. Pontosan tudjuk, hogy a személyautósok mely kasszába fizetnek be azért, hogy azon az úton időben célhoz érjenek. Ez az útdíjkassza. Az őket illető kártalanítási részt borítsuk bele hát az útdíjkasszába. A tömegközlekedéssel utazókat illető kártalanítási részt pedig adjuk oda a tömegközlekedési vállalatnak. Legyen a kártalanítási összeg úgy megfelezve, amilyen arányú az érintett (földrajzi értelemben vett) területen az egyéni- és a tömegközlekedés aránya.
Mind az egyéni-, mind a tömegközlekedés esetén fizetünk azért, hogy közlekedhessünk. A díj mértéke egy szolgáltatási szint aktuális fajlagos értékéből számolódik. Tehát megvan adva, hogy az utak fenntartója milyen útminőséget kell, hogy tartson, illetve a tömegközlekedési vállalat szolgáltatási szintje is részletes szabályzatban van rögzítve. Erre kötelesek törekedni, és a törekvésük ellenértékét beszedni úgy, hogy az azt finanszírozó kassza értéke egy bizonyos határok közötti egyenleget mutasson.
Ha ezekbe a kasszákba bármilyen címszóval beteszünk egy plusz összeget, az azt fogja eredményezni, hogy előbb-utóbb valamelyik díjkalkulációnál kibukik a különbség. Lehet, hogy csak 1 forinttal, de olcsóbb lesz a buszjegy, vagy az egy napos útdíj (ha éppen lesz olyan). Hosszú távon az autósok/tömegközlekedők ha kicsit is, de egyértelműen és határozottan olcsóbban fognak tudni közlekedni. És ezzel kártalanítódtak. Nem feltétlenül pont ugyanazok, akik azon a napon a dugóban ülve káromkodtak, de ez legyen szerencse dolga.
Mivel szándékos károkozásról van szó, biztosító erre nem fizet. Az illető vagy élete végéig törleszt, vagy vállalkozik kényszermunkára, hogy hamarabb letudja. De kifizeti!
Hozzászólások