Az előre megtervezett szabályozások nem alkotnak kerek egészet. Nincsen rá garancia, hogy a mostani rendszerben létrejött egyensúlyok az egészen eltérő szabályozók mellett is beállnak maguktól. Lehet, hogy valami borulni kezd, és közbeavatkozást sürget. Mi ilyenkor a teendő?
Nos, ezért van a parlament. Ha jól vannak létrehozva az adótörvények, az egyes adókasszák önjáróak lesznek, és beavatkozás nélkül lereagálják a területükön bekövetkező változásokat. A parlamentben leolthatják a villanyt, az urak hazamehetnek. De csak a már működő adókasszák ilyenek. Amikor új jelenség üti fel a fejét, közbe kell lépni, és ez a parlament dolga marad. (Vagy ha helyi jelenségről van szó, akkor az önkormányzaté.)
Ilyenkor létre kell hozni egy új szabályozót. A szabályozó minden esetben egy beszedési definíciót és egy kifizetési definíciót tartalmaz. Megmondom, kitől, milyen feltételekkel szedem be az adó forrását, és azt is, hogy kinek, milyen feltételekkel fizetem ki. Mondok egy példát.
Tegyük fel, hogy a rendszer valamiért nem kedvez a kisvállalkozásoknak. Márpedig a kisvállalkozásokra szükség van, nélkülük leromlik a gazdaság. A teendő, hogy őket támogassuk. Miből? Nos, eléggé egyértelmű, hogy akikből túl sok van, azok kárára kellene finanszírozni a támogatási rendszert. A lényeg, hogy jó definíciókat hozzunk arra, mi a kisvállalkozás, és mi a nagy. Az új szabályzó révén plusz pénzt fog kapni az, aki elindít egy új vállalkozást, és meg lesznek adóztatva a nagyok. Persze a gazdaságnak van egy adóelkerülő természete, ezért a nagyok majd igyekeznek kisebbekké válni, vagy legalábbis kisebbeknek látszani. De ha jól van meghatározva az, hogy a nagy mitől nagy, akkor ezzel nem lesz probléma. Akkor pont az a folyamat fog elindulni, ami a cél volt.
Hozzászólások