A blogról

Ez a blog egy új megközelítésű gazdasági program vázlata. Ha először vagy itt, kezdd az olvasást ezekkel, ebben a sorrendben:
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Általános véleményedet itt mondhatod el.

Nemsokára lesz PDF verzió is, addig türelmeteket kérem.

Mondjatok példákat!

Kérdések és válaszok

Itt kapok hideget, meleget:
indexes fórum

Segítség! Közgazdász konzulens kerestetik

Hozzászólások

  • Androidus: @Beri Svarc: huh, hol is kezdjem :) Először is köszönöm a hozzászólást. "De ugye ehhez a rettentő... (2013.07.23. 16:48) Beszélgetős
  • : @Kion: Egyrészt teljesen igazad van; valóban ez a legfontosabb kérdés. Másrészt a cikk, a címével ... (2013.07.23. 16:22) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • : De ugye ehhez a rettentő sok, soha nem látott/hallott ötlethez részletes számításaid is vannak? Me... (2013.07.23. 16:21) Beszélgetős
  • Androidus: @Krajcsovszki Gergely: Noha ide nem ilyen példákat várok, nagyon köszönöm a linket. Izgalmasan han... (2013.03.17. 08:46) Mondjatok példákat!
  • Krajcsovszki Gergely: Kanadában kipróbálták: www.reddit.com/r/todayilearned/comments/1aen8j/til_an_experimental_program... (2013.03.17. 08:40) Mondjatok példákat!
  • Androidus: Leng az inga, és szerintem most meglehetősen kilengett az egyik irányba. Abba az irányba, hogy men... (2012.12.10. 21:45) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Kion: Kinek állna érdekében ezt bevezetni és kinek nem? Az erre a kérdésre adott válasz el is dönti, hog... (2012.12.10. 21:21) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Androidus: Pár éve mókából írtam egy "rendszertervet", aminek a témája adórendszer volt. Idén elővettem, és e... (2012.11.27. 22:57) Még probléma
  • Kion: Mielőtt még belemerülnénk a probléma részletekbe menő taglalásába, egy dolgot kellene tisztázni: m... (2012.11.27. 22:42) Még probléma
  • Androidus: @Kion: Rajta vagyok :) Nem akarom a nyakatokba önteni, napi adagokba van rendezve, hogy emészthető... (2012.11.26. 22:17) Indítás
  • Utolsó 20

A graffitis esete

2012.12.09. 07:00 Androidus

Ha az állam nem szedhet be pénzt úgy, hogy annak konkrét célját nem nevezi meg, akkor nincsen bírság. Nézzünk egy egyszerű példát erre.

A srácok összetegelik a házakat, elcsúfítják a várost. Ez nemkívánatos dolog, fel kell lépni ellene. A törvény rendelkezik arról, hogy milyen mértékűre kell leszorítani a tegelést, pontosabban a "tegeltséget" (hogy egy kicsit nyelvújítsak is). A rendőrség dolga akkora erőket mozgósítani erre a célra, hogy az előírt mérték teljesüljön. Természetesen a tag-eket rendszeresen el is kell távolítani, aminek van egy költsége. Ezt is meg kell fizetni valakinek. Ki fogja megfizetni? Természetesen, aki okozta a problémát.

Nézzük az alap számokat egy konkrét példán. (Hasraütés mind, csak a számtan a lényeg.) Nézzünk egy elképzelt várost.
- A tegelők felderítési aránya 20%.
- Egy évben a városban összesen 500 tag keletkezik.
- Egy tag eltávolítása 15.000,-
- A rendőrség 12 milliót költ egy évben a tegelők elfogására.

Tegyük fel, hogy rafinált módszerekkel elkapták az egyik delikvenst. Sikerül rábizonyítani, hogy konkrétan 3 tag az ő műve. Mennyit fog fizetni?

Elosztjuk a 12 milliót 500-zal, az egy tag-re jutó átlagos felderítési költség így 24 ezer forint. Plusz az eltávolítása 15 ezer, ez összesen 39 ezer forint. Emberünk hármat csinált, az mindjárt 117 ezer pénz. Viszont a felderítési arány csak 20%, tehát minden felderített tag-re jut másik 4, amiről nem tudjuk, ki műve. Semmi gond, megszorozzuk szépen a fizetendő összeget, 585 ezer forinttal lehet járulni a kasszához. Megbüntettük? Nem! Csak kifizettettük vele az összes költséget, amit okozott! Ha soknak érzi, akkor gondolkodjon el rajta, hogy érdemes volt-e. Nem ártatlan, elkapták. És mindenki, akit elkapnak, erre a sorsra jut.

Ha a felderítési arány javul, akkor jövőre majd csökkenni fog a fizetendő. A lényeg, hogy minden kár meg van fizetve, és a célt elértük. A város mentesítve van a tag-ektől.

Az egyén esetei

2012.12.08. 07:00 Androidus

A fiatal

Nézzük Guba Gábort, aki nem akar vállalkozni. Ő munkából szeretne megélni. 25 éves, nemrég fejezte be a tanulmányait. Egyedülálló, de mindig van valahol egy kósza barátnője.

Először is nem kapkodja el a munkakeresést. Sokáig kihúzza úgy is, hogy nem dolgozik, mert az apanázs elég a rezsire. Persze azért jó lenne elvinni a barátnőt néha nyaralni is, és kéne venni kütyüket is. Nézegeti tehát az állásajánlatokat.

Amikből pedig van bőven. Túl sok is. Boldog-boldogtalan vállalkozik ebben a világban, mert rémesen egyszerű belevágni. Később aztán majd csődbe megy egy jó része, ezért az álláskeresésnél oda kell figyelni nagyon, mennyire megalapozott a cég, ahova elszerződik. De persze az apanázs akkor is menedékül szolgál, nagyot nem kockáztat vele. Mindenesetre bizonytalan hátterű cég fizessen hetente, akkor kevesebb a kockázat.

Guba Gábor aszerint is tud válogatni, hogy napi 2-3-4-5-6-7-8 órát és heti 1-2-3-4-5 napot akar-e dolgozni, mert van ajánlat mindenre bőven. A munkaadók igyekeznek minden rést kitölteni, hogy a legelvadultabb dolgozói igények is ki legyenek elégítve. Muszáj, mert rengeteg a betöltetlen állás.

Jakabunk kiválaszt egy napi 4 órásat, a hét minden napjára, mert azt szeretik a munkaadók, többet lehet érte kapni. A fizetés jóval több, mint a régi rendszerben volt, mert noha 60% körül leemel a kompenzációs rendszer, de teszi ezt a szuperbruttóból, mert a vállalkozók piaci alapon odaadják a béreket terhelő összes régi tehernek megfelelő összeget. (Így is nehezen kapnak jó munkaerőt a legtöbb állásba.) Sok a vendégmunkás, velük versenyezni kell, de annyi cég hozza folyamatosan a termelését ide az országba (hajtanak a nulla adóra), hogy állás így is van bőven.

Szerencsére a külföldiek nem túl képzettek. Az apanázs mellett kényelmesen lehet járni továbbképzésre, Jakab is folyamatosan ezt teszi. Most éppen az informatikai tudását mélyíti, mert az mindenhol jól jön.

Sokba kerül a tömegközlekedés, mert nincs rajta állami támogatás, ezért Gábor spórol, és kerékpárral közlekedik. Így az nem kerül semmibe, mármint azután, hogy megvette a felszerelést. (A kerékpárokon, kerékpáros kiegészítőkön van az az adó, amiből a kerékpárutakat építik.) A biztosításai kicsit drágák, 30 ezer az egészség, 10 ezer a többi, de úgy gondolja, ő ennyit megérdemel. Albérlet 50 ezer, szóval alig marad az apanázsból, ha nem dolgozik. Munka nélkül ezt az életmódot nem tudná tartani. Már csak azért sem, mert kütyü mániás, minden megtakarított pénzét ezekre költi, és rengeteget tud venni, mert olcsóbbak, mint Amerikában.

Annyi odafigyelése azért van, hogy amikor épp van munkája, akkor a plusz pénz felét félrerakja, mert egyszer fog kelleni lakásra, gyerekre, egyébre.

A középkorú

Malter Márton 45 éves, feleségével (43) nevelik a 3 gyereküket (10, 17, 20). Mindketten középiskolát végeztek, de azt szeretnék, hogy a srácok többre vigyék, ezért a nagylány most egyetemre jár, és az öccse is oda készül.

A szülők mindketten 8 órás, 5 napos melót vállalnak, mert az fizet a legjobban. Az apa ha teheti túlórázik, nejének ez már nem fér bele, mert akkor nem tud a gyerekkel lenni eleget. Egyáltalán nem túlképzettek, bár kiegészítő képzéseket megcsináltak muszájból. Ez behatárolja a lehetőségeiket, ezért igyekeznek megbecsülni magukat a munkahelyen. Az apa raktárvezető egy telephelyen havi átlag 580 ezer bruttóért, a nő szociális gondozó havi 540 ezerért, ami viszont fix. Ebből kézhez kapnak havi 505 ezret (60%-ot emel le az állam), plusz a két apanázs az összesen 705 ezer, amiből gazdálkodnak. A nagylány is kapja az apanázsát, de azt inkább hagyják, hogy magára költse, és helyette nem adnak neki zsebpénzt egyáltalán.

45 ezer a lakás törlesztője, 23 ezer a kocsié. A szülők magukon spórolnak, és csak 22 ezres egészségbiztosításuk van, hozzá 3 ezres egyéb biztosítás. A srácoké drágább, de mivel kiskorúak biztosítása olcsóbb, az kijön fejenként 20 ezerből tokkal vonóval. A lakás rezsije 60 ezer forint, az általános iskola havi 40 ezer, a gimnázium havi 60 ezer, és az egyetem 100 ezer lenne, de azt már nem győzik, az hitelből megy. A lány saját bevallása szerint félre is tesz annyit, amennyi elég lesz a törlesztésre. Majd elválik. Anya kocsival jár munkába, a kocsi havi 30 ezret elvisz, apának a buszbérlet 20 ezer. A szülők betesznek még egy nyugdíjalapba havi 30 ezret, hogy öreg napjaikat ne kelljen az apanázsból tengetni. Ez összesen elvisz cirka 450 ezret, a maradékból esznek, ruházkodnak, szórakozásra költenek, és egy keveset félre is tudnak tenni, ha jól sikerült a hónap.

Az idős

Furulya Flórián 63 éves, neje 67. Szerencsére elfogadható az egészségi állapotuk, nem a kórház tölti ki a napjaikat. Pedig óvatosak voltak: havi 45 ezer megy el fejenként egészségbiztosításra, hogy biztosan mindenből a legkorszerűbb ellátást kapják, ha arra kerül a sor. Ez most kidobott pénznek tűnik, de inkább így, mint fordítva.

Jó állásuk volt életük során, tudtak belőle félre is tenni, és nyugdíjalapba is fizettek. Így most az apanázson kívül van plusz 70 ezer és 50 ezer (az asszonyé a több). 320 ezerből eléggé jól élnek, a félretett pénz inkább gyarapszik, mint fogy, pedig rendszeresen járnak koncertre, színházba, és bejárták már egész Európát is. De persze magukra többet nemigen költenek. A férj legutóbb elvállalt fordítást, délutánonként ott bíbelődik vele a gépnél, azt mondja, így kevésbé rozsdásodik be az agya, és az érte kapott pár forintnak is örül.

A vállalkozó esete

2012.12.07. 07:00 Androidus

Nézzük talán a legfontosabbat. A gazdasági termelés vállalkozásokban zajlik. Akkor fogunk a legjobban járni, ha a vállalkozásoknak a legjobb a helyzete. Példa következik.

Gipsz Jakab, nagykorú cselekvőképes magyar állampolgár egy reggel arra ébred, hogy vállalkozást akar indítani. Elszürcsöli a reggeli kávéját, odaül a gép elé. Rámegy a cegalapitas.hu oldalra, ott elolvassa, amit kell, azonosítja magát, kiválasztja a cég nevét, megadja a telephelyet, az elérhetőségeket, a tevékenységi kört. A rendszer kiszámolja, hogy a tevékenységi köröknek megfelelően milyen ellenőrző hivatalokkal kell együttműködnie, és ez mindjárt az indulásnál mekkora költségekkel fog járni. Hozzáteszi a beregisztrálás adminisztratív költségeit, és ez lesz az az összeg, amit megadott helyre el kell utalnia. Elutalja, visszaigazolják, és a cége már létre is jött.

Más semmi nem kell.

A cégnév egyben kötelező domain név is lesz, megadott szisztéma szerint. Mondjuk enyimcegnev.kft.hu, ami automatikusan létrejön a regisztráláskor. Persze a szabad domain választás ettől még megmarad, de mondjuk a .kft.hu végződés fenn lehet tartva erre a célra, ezért ha tudunk egy cégnevet, akkor biztosan tudni fogunk hozzá legalább egy domain nevet, ahol főbb adatai meg vannak adva.

Már amennyiben lesznek Kft-k, Bt-k, meg a többi vállalkozási forma. A különböző cégformák egyik oka az adózás. Namost majd látni fogjátok: ezen az adózáson nem lesz mit variálni. Persze a tulajdonosi kör szerint értelmes, hogy legyen Rt meg egy másik, zárt forma, de egyéb ok most nem jut eszembe, ami miatt lenne szükség több fajta cégformára.

A cég működésének lesznek az állam felé fizetendő költségei, hiszen meg kell felelni előírásoknak, és az ezekkel kapcsolatos ellenőrzések költségeit magának a cégnek kell állni. No meg persze amikor a cég igénybe vesz bármilyen állami szolgáltatást, például az autói használják a közúthálózatot, akkor értelemszerűen fizetni kell annak költségét. De ez nagyjából ma is így van.

Ami viszont másképp van, az az, hogy a mostani rendszerben a cégek ezen felül adót is fizetnek. Az én tervezetemben viszont nem. Jól tetszettek érteni. A cég nem fizet adót. Miért is fizetne?

Meg kell különböztetni a céges pénzkört és a magán pénzkört. Ez kicsit húzós lesz néhol (például befektetési alapok), de ha szisztematikusan végigvezetjük, és kőkeményen betartjuk mindenhol a logikáját, akkor zárjuk a szögeket, és kikerekedik a rendszer.

Az eddigiekben a jelenlegi adórendszer fejőstehén típusú adóinak funkcióit szépen ráterheltem jövedelem típusú adókra (központi adók, kompenzációs rendszer), tehát az ott lefedett nagy célok miatt már nem kell a cégeket pumpolni. Csak azt kell biztosítani, hogy ezt a megoldást ne tudják megkerülni.

A megadóztatott jövedelem akkor keletkezik, amikor a cég a tőkéjéből ad egy magánszemélynek. Tehát a céges pénzkörből a magán pénzkörbe való mozgást adóztatom meg ilyenkor, egyértelmű, egységes kulcsokkal. Már csak annyi kell, hogy ezt végigvezessük, és ne engedjük meg, hogy kitrükközzék. Teljesen mindegy, hogy tulajdonosi kivét, vagy a dolgozó a cég számlájára tankol, ugyanazokat az adókulcsokat kell alkalmazni. Az ellenőrzés egyszerű: a cég könyvelését visszamenőleg bármikor ellenőrizhetik, és az érintett magánszemélytől utólag levonhatják az adót. Az ellenőrzések költségeit pedig a hibázó cégek fizetik, mert az ő dolguk lett volna rendesen könyvelni. A cégnek nem érdeke a trükközés, csak veszíthet rajta, ezért valószínűleg elenyésző lesz a (tényleges) hiba.

Az ellenkező irányról sem szabad elfeledkezni. A pénzt néha be is kell tenni a cégbe, ezért amikor a tulajdonos a sajátjából betesz egy cégbe, a kompenzációs kassza ezt támogatás képében felbruttósítja. Ha céges körben marad a pénz (például a cég alapít egy másikat), akkor persze nincsen se adózás, se kompenzáció.

Egy ilyen rendszerben nem érdeke a cégnek, hogy a könyvelése ne fedje a valóságot. A saját dolgát egyszerűsíti le, ha nem kell dupla fenekű könyveléssel bíbelődnie. A gazdaság kifehéredett. Küldetés teljesítve :)

Egy dolgot azért még meg kell említeni. A költségek között szerepel a termékdíj, amely a cég tevékenységi körétől függően akár tetemes kiadást vagy bevételt is hozhat. Ez egy komplex témakör, külön fogom részletezni.

Oktatás

2012.12.06. 07:00 Androidus

Az egészségügyhöz képest ez már smafu. A lényege, hogy az iskola elejétől végéig fizetős, és 18 éves korig kötelező iskolába járni. Aki szülő teheti, kifizeti a gyereke oktatását. Aki nem teheti, az igényelheti a költségek meghitelezését. Az alapszintű oktatás meghitelezése 18 éves korig automatikus. Emelt szintű oktatás illetve 18 éven felüli tanulmányok finanszírozása már tanulmányi eredményhez kötött.

Tudom, sokan fújolnak a diákhitelre, mert általa költségbe verik magukat az egyetemisták. Ez nem diákhitel. Itt fedezete van a kölcsönnek, ami két szempontból is lényeges. Egyrészt biztosan nem lesz olyan szituáció, hogy ott áll munka nélkül, és a semmiből próbál törleszteni, mert az állami apanázs 18 éves kortól automatikusan beindul. Másrészt pedig mivel ott a garantált fedezet, a hitel is olcsó pénzből tud lenni. (Ne feledkezzünk meg a kötelező hitelbiztosításról, mielőtt valaki megkérdezi, hogy a lepattanók hitelét ki fogva törleszteni.)

És ha már itt vagyunk, ejtsünk pár szót arról, hogy miért nem lehet ingyenessé tenni az oktatást.

Röviden: pont azért, amiért minden mást sem.

Most azt hiszem mindenki maga elé képzel egy dolgozó házaspárt, amint túlóráznak, mert a gyerekek oktatását csak így tudják kifizetni. Szerintem a kép csalóka.

Úgy gondolom, két fajta szülő van. Az egyik felelősséggel áll hozzá, és mindent megadna a csemetéjének. Szó szerint mindent. Nem vág bele akkor, ha nem látja anyagilag biztosítottnak. A másikat nem érdekli a gyerek, gondatlanságból lett, a szándékosság csak annyiból érhető tetten, hogy minél több van belőlük, annál jobb, mert annál több családi pótlékot lehet költeni - másra. Nézzük meg e két szülő szempontjából a dolgot.

Egyik szülő eleve nem munka nélkül és nem tartalékok nélkül vállal gyereket. Számára kalkulálható ez a többletkiadás, mert lesznek többlet bevételei is. (Hangsúlyozom, munkanélküliként gyereket vállalni felelőtlenség, bármilyen rendszerben!) Ha esetleg mégsem tudná kigazdálkodni pont az oktatást, akkor legrosszabb esetben kéri a hitelezését. Ha később javulnak a lehetőségei, még mindig megteheti, hogy előtörleszti. Ha mégsem, marad a terv szerinti törlesztés.

A másik szülő pedig nem lehet kiindulási pont. Nem rájuk kell építeni, hanem azt kell elérni, hogy olyan szülő ne legyen. Ezért nem baj, ha számukra ez a finanszírozás nem kínál semmit. Tőlük a gyereket el kell venni, megfelelő nevelőszülőkhöz helyezni, és a felelőtlen szülőkkel fizettetni a költségeket (vagy legalábbis azt a részét, amennyi levonható).

Beszélgetős

2012.12.05. 14:00 Androidus

Ezt a bejegyzést azért hozom létre, hogy legyen hol a koncepció egészét megvitatni. Tehát, ha általános jellegű vélemény van, azt ide kérem, ha pedig kapcsolódik bármelyik eddigi bejegyzéshez, akkor annak a hozzászólásaihoz. Remélem, ez így működni fog.

Egészségügy

2012.12.05. 07:00 Androidus

Kezdjük egy fontos témával. Azt gondolom, hogy 2012-ben egy magát civilizáltnak valló társadalom nem engedheti meg, hogy bárkinek is ne legyen egészségügyi ellátása. Az ellátás tehát kötelező, a kérdés csak a minősége és a finanszírozása. A következőt eszeltem ki.

Kell három szint. Felül van a finanszírozás szintje, alatta az állami platform, és legalul az egészségszolgáltatók állnak. Összeszed valakit a mentő (a mentő a központi adóból jön ki), kérdezés nélkül elindul vele a legközelebbi kórházba. (Útközben ráérnek kideríteni, van-e speciális szerződése, ami plusz ellátásra jogosítja.) Az alap ellátásra biztosan jogosult, mert arra mindenki jogosult. (A sürgősségi beavatkozások az alap ellátás részét képezik.) Ha van extrája, és azt az extrát nem tudja az a kórház, akkor majd később átszállítják.

A kórház elvégzi a dolgát, majd tegyük fel, hogy gyógyultan elbocsátja. Benyújtja az állami platform számára a számlát, amit az azonnal rendez. Az állami platform fogja aztán az illető egészségbiztosítójától lehívni ennek fedezetét. Ha gond van, az az állami platform és az egészségbiztosító között lesz, de a kórház bátran végezheti a dolgát, mert megvan a fedezete.

A finanszírozási szinten versengenek egymással a magáncégek és az állami egészségbiztosító. Persze az is lehet, hogy csak állami egészségbiztosítás lesz, mert az éri meg jobban. Vagy csak magán. Most a tervezet szempontjából ez teljesen nyitott, és ez így van jól.

Az állami platformnak persze több dolga is van, mint hogy közvetíti a pénzeket:
- Meghatározza a szolgáltatási kereteket.
- Kezeli a koncessziókat.
- Ahol szükségesnek látja, létrehoz saját vállalkozást, amely versenyez a piacon a magántőkével.
- Gondoskodik róla, hogy mindenkinek legyen egészségbiztosítása.

A szolgáltatások szintjét lehet az égig emelni, nem ez a lényeg. A lényeg a minimális szint, mert azt nem lehet alulmúlni. A minimális szolgáltatási szintet minden egészségbiztosítási konstrukciónak el kell érnie. Erre kell a független egészségbiztosítóknak ajánlatot tenniük az állampolgárok felé. Az állampolgárok kötelezően választanak az ajánlatok közül (mint most a KGFB). Aki elmulasztja, annak részére az állam kijelöl egyet. (Valószínűleg a legolcsóbbat.) A díjat levonja az apanázsból, mint ahogy az önkéntesen választott biztosítás díjával is ez történik.

A minimális egészségbiztosítási konstrukcióknak tartalmazniuk kell az örökletes betegségek, születési rendellenességek kockázatát, és az érintetteknek egy életen át kell hogy ellátást biztosítsanak.

Kidolgozandó, hogy az egészségbiztosítók hogyan választhatnak ügyfélkört. Nem differenciálhatják a díjat, valamilyen úton-módon olyan ügyfélkörre kell szert tenniük, amely átlagos egészségi adottságú. Ehhez mérőszámmal kell ellátni az egyének egészségi adottságát (nem állapotát! adottságát!), de talán a jelenleg forgalomban lévő kockázati besorolások módszertana átültethető.

Más a helyzet a balesetbiztosítással. Ennek is kötelező egy alapszintje. A kötelező balesetbiztosítás kontójára megy minden, amire az egyénnek ráhatása van. Itt már van differenciálás, és az extrém sportokat űzők bizony többet fognak fizetni. Bonus-malus rendszer van, mint a gépjárműveknél.

A nagykorú, cselekvőképes magyar állampolgárok a saját apanázsukból fizetik a saját maguk és kiskorú gyermekeik biztosítását, a gyámság alatt állókét a gyám, de ha a gyámság oka egészségkárosodás, akkor ők eleve már nem nettó befizetők, mert a komplett ellátásuk a biztosító kötelezettsége. Az árvák biztosítását az árvaellátás kasszájából fedezik. Külföldiek a tartózkodásuk időtartamára külön biztosítást kötelesek kötni, amely megüti az alapszintet. Magyarországon tartózkodási engedélyt nem kaphat olyan ember, akinek többek között nincsen érvényes egészségbiztosítása és balesetbiztosítása. Kiutasítási ok a biztosítási szerződés nem léte, vagy a meg nem fizetése.

Az egészségbiztosítók szerződése egészségi szintet határoz meg és nem konkrét módozatokat, tehát a rendelkezésre álló módszerek közül válogathatnak. Lehet olyan egészségbiztosító, amelyik nagyobb hangsúlyt fektet a természetes gyógymódokra, lehet olyan, amelyik csak a technológiának hisz, és olyan is, amelyik a megelőzésre koncentrál. (Természetesen a választható módszerek mindegyikének az állam által elismertnek kell lennie.) Érdekes abba belegondolni, hogy a biztosító mondjuk ingyen uszodabérletet ad az ügyfeleinek, mert így jobban fog kijönni hosszú távon.

Az alapszintű ellátás meghatározása kényes feladat. Nem szabad, hogy elszaladjon a ló, itt tényleg minimális ellátásról lesz szó, de minden betegségre.

Kérdések és válaszok

2012.12.04. 14:00 Androidus

Mi ez az egész?
Ez egy gazdaságirányítási koncepció. Ha úgy tetszik, gazdasági program tervezet. A blog annak megvitatására van.

Miért nem lehet élesben hozzászólni?
Mert nem vagyok kíváncsi sem a vérbalos, sem a vérjobbos trollokra, azért. Politikai üzenete van a dolognak, lesznek majd áthallások. Ha értelmesen, építő jelleggel szólsz, az meg fog jelenni (és meg is fogom köszönni).

Kinek szól ez az egész?
Mindenkinek, aki aggódik a közös jövőnkért. Az itt kikristályosodó megoldásokat felajánlom minden politikai szerveződésnek, amely bele mer vágni a képviseletébe. Azt gondolom, hogy ha egy politikai erő ténylegesen oda mer állni egy ilyen koncepció mögé, az méltó a támogatásra.

Miért csinálom?
Azért, mert túl könnyű lenne elhúzni innen, és bucira keresni magamat egy normális országban. Ez a hazám, nem tudok lemondani róla úgy, hogy nem tettem meg mindent a megmentéséért.

A Demokrácia 2.0 egy párt?
Nem. A Demokrácia 2.0 a gazdasági program tervezet neve. Nem is akar soha párttá válni. Mint program, több pártnak is adhat muníciót, és ezzel összefoghatja az embereket. A pártoskodás szétválaszt, és az nem jó.

Aki nem tanult közgazdaságtant, miért szól bele?

Azt gondolom, hogy a józan (paraszti) ész mindig győzedelmeskedik. Sokszor megpróbálták már elhitetni velünk, hogy az okos emberek majd jobban tudják nálunk, mi csak ne gondolkodjunk. Néha sikerült is, de utólag mindig kiderült, hogy egésznek összesen az volt a célja, hogy elterelje a figyelmünket a turpisságokról. Ha valaki tényleg ért valamihez, és nem csak mímeli, akkor el fogja tudni magyarázni egyszerűen. Érdekes, Einstein 20 oldalon képes levezetni a fénysebességet úgy, hogy megértem, pedig azt hiszem, az egy pöttyet komplikált tan. Sas Elemért, Popper Pétert hallgatva se tűnt fel, hogy bármi érthetetlen lenne, de hozhatnám példának a Mindentudás Egyeteme első sorozatának valamennyi epizódját is, ahol az egyes szakmák legnagyobbjai egy órában képesek összefoglalni laikus, de gondolkodni tudó emberek számára a lényeget úgy, hogy az logikus legyen.

És ez fordítva is igaz. Ha az ember józan paraszti ésszel kigondol valamit, ami működőképesnek tűnik, akkor ha a (gazdaságtant) tanult ember kivetni valót lát benne, akkor lásson neki elmagyarázni, hogy mi az, ami nem működik. Ha tényleg van benne olyan, és ő tényleg érti a dolgát, akkor el fogja tudni magyarázni. Ha csak a bigottságát sérti a szokatlan megközelítés, akkor vele van a baj, és nem a felvetéssel.

A gazdaság működése mindannyiunkat érint, tehát akit érdekel a téma, annak ne tessék mondani, hogy semmi köze hozzá. Azt se tessék mondani, hogy túl bonyolult, mert az csak egyet jelenthet: sumákolni tetszenek. Szóval itt vagyok én: laikus, de nem hülye ember, és agyalok. Ha nem jól agyalok, akkor tessék elmagyarázni, és meg fogom érteni.

Hogy képzelem, hogy én megmondom a tuttit?

Nem azért írogatok itt konkrét példákat, hogy megtervezzek a legapróbb részletekig egy komplett társadalmat. Az kilátástalan vállalkozás lenne. Amiket leírok, javaslatok az adott problémák megoldására. Lehet mondani jobbat, kíváncsi is vagyok rá. Csak azt kérem, hogy az építő kritika az én javaslataim megértésén alapuljon.

Miért bocsátkozom konkrétumokba?

Nem ismerhetem a világ minden részletet, ez igaz. A részletmegoldások tervezgetésével az a célom, hogy általuk "élesben" tesztelődjenek a Demokrácia 2.0 elvei. Lássuk, hol vannak a régi fajta gondolkodás aknái, hol futhat miattuk zátonyra, hol kerülhet problémás helyzetbe.

Az utolsó adónem

2012.12.04. 07:00 Androidus

Már csak egy van hátra: a károkozások díjának rendszere. Ez elsősorban a termékdíjat fogja jelenteni, a jelenleg használatos termékdíjakhoz hasonló céllal, de más megközelítésben.

Civilizációnk nagy tartozása a fenntartható fejlődés megvalósítása. Dobálóznak a kifejezéssel, de legfőkébb marketing célokra használják, hogy az eddigitől 0,0001%-kal környezetkímélőbb megoldásukat ránk sózzák. (De akár másrészről környezetkárosítóbb is lehet, belefér.) A környezet védelméből egyéni vállalást kreáltak, hogy az egyén fogódzót találjon magának vele. Szamárvezetőt, amivel a látszat-tudatos életmódját felépíti. Pedig elég könnyű belátni, hogy az egyénnek minimális rálátása sincsen a valódi szempontokra, és teljesen kiszolgáltatott a jól hangzó szlogeneknek, melyek akár ellentétes hatásúak is lehetnek a környezetre. A helyzet központi beavatkozásért kiált. Nézzük, mit tehet a fentiekben vázolt adórendszer ezen a területen.

Induljunk ki abból, hogy minden kárt kompenzálunk, amennyiben kompenzálható. Nem helyrehozásról, kompenzálásról beszélek! A környezetnek nem egy adott előlény megmentése a fontos, hanem az átlag állapot. Ha hasonló, de más területen jobban kompenzálható a kár, akkor tegyük azt! A lényeg, hogy az átlag állapot helyreálljon. Ha egy felelőtlen vállalkozó kifűrészelt egy évszázados fasort, nem tudjuk megoldani, hogy hirtelen visszatelepüljenek a nemes fák. De beárazhatjuk, és megmondhatjuk, hogy az a 32 fa annyit tesz, mint 3 ezer facsemete a helyszín 1 kilométeres körzetében. Annak az árát fogja megfizetni. Gondolom ennyiből már látszik, hogy nem arról van szó, hogy a károkozó jól járjon. Ellenkezőleg: nem sétálhat el egy helyrehozhatatlan kárral. Legyen ez a károkozási díjak szellemisége!

Kárt okozni balesetszerűen, gondatlanságból is lehet, az előbbi példa ezt mutatta. De vannak törvényszerűen bekövetkező károk, erről szól a termékdíj rendszer. Minden olyan anyag, amelyet az ember kiragad a természetből, és átalakítja, ketyegő bomba: egyszer hulladék lesz belőle, és igényelni fogja az ártalmatlanítását, ha nem akarjuk, hogy általa a környezet károsodjon. Aki előállít egy ilyen anyagot, terméket, előre láthatóan ezzel okozni fog egy, az anyagra jellemző ártalmatlanítási költséget. A termékdíj többek között ezt a költséget hivatott megfizetni.

Más dolga is van a termékdíjnak, nevezetesen az egészségkárosító hatás kompenzálása. Szépen ki lehet számolni, a cigaretta hány tüdőrákot okoz, és annak mennyi a teljes (!) gyógyítási költsége. El kell majd osztani a doboz cigaretták számával. Nem lesz jövedéki adó, és egyéb sáp, de a dohányosok nem biztos, hogy örülni fognak. A lényeg, hogy ha valaki azután is szívja, az biztos fizeti a káros hatás ellensúlyozását.

Tehát minden anyagra, termékre, amit a föld gyomrából kiszednek, vagy külföldről behoznak, rá kell hogy kerüljön egy környezetvédelmi és egy egészségvédelmi termékdíj. Ez a termékdíj végigkíséri a terméket, amíg az létezik. A termékdíj nem arányos az árral, nincs rajta mit szorozni, csak pluszban rajta "fityeg". A termékdíj ugyanis nyilvánvaló módon az anyagmennyiséggel arányos, és roppantul lényegtelen, hogy hány viszonteladó kezén ment át, és ettől mennyivel nőtt meg az eladási ára, attól az ugyanannyit nyom, és amikor meg kell semmisíteni, az pont ugyanakkora feladat lesz.

Most nem akarok jobban belemélyedni, még csak annyit, hogy minden olyan anyagnak engedélyezett a használata, amelynek hatása ellensúlyozható, aminek viszont visszafordíthatatlan a károkozása (ami halálos, az automatikusan ilyen), az be van tiltva.

A gyors ismertetésnek vége, mostantól részletezések jönnek. Ezen a ponton fontosabb információ a hiány: nincs több adó! Nyista, üres lista! Nincs Áfa, nincs jövedelemadó, nincs nyereségadó, se jövedéki adó, se iparűzési adó, se tébé, se nyugdíjjárulék, szóval semmi. Nagysemmi.

A harmadik adónem

2012.12.03. 07:00 Androidus

A legnagyobb tételt letudtuk, nézzük, mi van még.

Szükséges egy olyan adónemet definiálni, amely bizonyos szolgáltatások költségtérítéses használatát fedezi. (Tudom, már felhomályosítottak, hogy közgazdásznak ilyenkor égnek áll a haja, mert ez nem adó, de én csak úgy tudok fogalmazni, ahogyan egy nem-közgazdász fogalmaz, nézzétek el nekem. Ettől nem lesz kevésbé értelmes a mondókám.) Maga az adó működése roppant egyszerű, inkább az így finanszírozott szolgáltatások köre érdekes.

Tehát van egy olyan szolgáltatás, amit egyénileg nem lehet megvalósítani, ezért állami szervezés tárgyát képezi. Aki igénybe veszi, fizet érte, aki nem veszi igénybe, nem fizet érte. (És ez a jelenlegi rendszerrel ellentétben tényleg így van, mert nincsenek áttolt pénzek sehol.) Olyan szolgáltatás is lesz közte, amit mindenkinek kötelező igénybe venni, viszont ő dönti el, milyen szinten, mennyiért. Minden ilyen szolgáltatás gazdája egy önálló intézmény, mely saját hatáskörben rendelkezik a szolgáltatáshoz tartozó kassza felett. A törvény előírja eme intézmény számára, hogy milyen típusú szolgáltatás pontos mikéntjét kell meghatároznia, és milyen tartalékokkal kell rendelkeznie ehhez a kasszában. Az is meg van adva, hogy milyen időközönként, milyen lépcsőben kell növelnie/csökkentenie a szolgáltatás díját, és ehhez az előírt tartalék mértékhez képest mennyivel szükséges eltérnie a kassza tartalmának.

Majd később részletezve lesz, de itt is szeretnék kitérni rá, hogy ez a felépítés semmilyen vonatkozásban nem rendelkezik arról, hogy mekkora legyen az állami tulajdon részaránya az egyes szolgáltatásokban. A piaci árak bevezetése mindenhol lehetővé teszi magáncégek bekapcsolódását, de ez nem szükségszerű. A legjobb, ha van verseny, és kölcsönösen le tudják törni egymás árait.

Nézzünk példákat.

Ügyintézési díj. Ma ez úgy van, hogy a mindenféle regisztrációs és egyéb illetékek hasraütésre vannak kitalálva. Igyekszik vele a hivatal pénzt gyűjteni. Nem jó így. Ki kell kalkulálni, hogy költségtérítéses üzemmódban mennyibe kerül egy igazolvány kiállítása, pótlása, egy okmány beszerzése stb. A törvény előírja, milyen színvonalon kell teljesíteni, tehát x napon belül stb.

Útdíj. Majd ki lesz fejtve később, most elég legyen annyi, hogy a jelenlegi technikai szint elegendő a teljes és minden méterre kiterjedő közúthasználattal arányos díjfizetés megvalósításához. Autós vagy? Felhorkantál, ugye? Már megint a berögzült reflexek. Nos, pedig te fogsz a leginkább megkönnyebbülni, mert ki fog derülni, hogy az autózás valójában mennyire nem kerül sokba. Csak az útdíjat és a környezeti díjakat kell majd megfizetni, és ennyi.

Tömegközlekedés. Azért fontos megemlíteni, mert nem élvezhet semmiféle támogatást ebben a rendszerben. Minden utasnak piaci alapon meghatározott jegyárakat kell fizetnie.

Külön szakaszban fogom részletezni, most még ne borzadj el, de az oktatás is ide fog kerülni. Igen, aki a gyereket taníttatni akarja, annak ki kell fizetni a teljes költséget, óvodától kezdve. Legyen most elég annyi, hogy az iskolába járatás 18 éves korig kötelező, és ha a szülők nem tudják kifizetni, akkor az állam diákhitel jelleggel meghitelezi az alapszintű oktatást. (Később a garantált minimál jövedelemből majd le lehet vonni.)

Szintén külön szakasz lesz az egészségügy, itt csak megemlítem. Az egészségbiztosítás megléte kötelező. Van egy alapszint, és fölfele a csillagos ég. Aki semmilyen szolgáltatást nem választott, annak számára az állam kijelöl egyet, és levonja az alap jövedelméből. Kiskorúak esetén a szülők jövedelméből, vagy ha a szülők úgy nyilatkoztak, hogy ezt nem tudják vállalni, akkor ezt is meghitelezi az állam, és a gyermek nagykorúvá válásakor elkezdi majd törleszteni.

Ezek csak példák. A lényeg, hogy ahol bármilyen szolgáltatást igénybe veszünk, ott fizessünk is érte, pont annyit, amennyibe az kerül. Minden más esetben becsapnánk magunkat, és az torzulásokat eredményezne a gazdaságban.

süti beállítások módosítása