A cégek a forgalom ösztönzése érdekében mindenféle trükkökkel élnek. Rendelsz egy darab kést a tévéből, adnak mellé másik tizenkettőt INGYEN!!!. Ha van, akit ez boldoggá tesz, hát vegye. Ha bele tudja élni magát, hogy nem annyit ér egy kés, amennyi a kifizetett ár tizenharmad része, az ő baja. Sajnos az ilyen módszerek butítják az embereket, mert minél több helyen harsog az, hogy ingyen ez, ingyen az, annál inkább hajlamosak lesznek az emberek elhinni, hogy dolgokat tényleg lehet ingyen kapni. Ez baj, de nem írhatjuk elő az embereknek, hogy okosak legyenek. Törekedhetünk rá, hogy okosítsuk őket (ahogyan a jelenlegi politika az ellenkezőjére törekszik), de mégis mindig pont olyanok lesznek, amilyenek. Lesz, aki beveszi az ilyen trükköket, és lesz, aki nem.
Természetesen az ilyen módszereket alkalmazó cégeket nem kell félteni. A piaci mechanizmusok működnek, amelyik nem képes megfelelő üzletpolitikát alkalmazni, kirostálódik. Nem kell attól félni, hogy egy cég azért megy tönkre, mert ajándékokkal csalogatja a vevőit. Azoknak az ajándékoknak az árát szépen beszedi a vevőitől. Márpedig a piacon működő cégek közös jellemzője, hogy nem kötelező őket választani. Ha hajlandóak vagyunk megvásárolni a portékájukat annyival drágábban is, hogy abból fussa az ingyen kínált szolgáltatásokra is, akkor az a mi személyes döntésünk volt. Ha egy ilyen cég megél a piacon, az azt jelenti, hogy elegendő vevője döntött önállóan úgy, hogy ilyen árakon is megveszi a portékáját.
Ez a módszer azonban ösztönösen elülteti a fejünkben, hogy az állam is élhet hasonló módszerekkel. Pedig ez nem így van. A különbség a hatósági jogkörben keresendő.
Az állam által nyújtott szolgáltatások forrása nem önálló döntés alapján kifizetett összeg, hanem hatóságilag beszedett adó. Az adófizetőnek nincsen döntési lehetősége, mert hatalmi erővel elveszik tőle azt a pénzt. Ezért minden egyes "ingyen" kínált állami szolgáltatás azt jelenti, hogy annak az árát erőszakkal elvették az adófizetőktől. Ez az, amit nem lenne szabad megtenni. És ez az, aminek a felszámolásáról (többek között) szól ez a koncepció.
Ezért van az, hogy ebben a koncepcióban minden adókassza önállóan gazdálkodik, és az általa beszedett adóról a beszedésekor pontosan megmondja, hogy mire fogja költeni. Az ingyenesség látszatának marketingfogása helyett pedig ott van az apanázs, amiért nem lehet senkinek hálálkodni, nem okoz politikai hasznot, viszont tisztességes és igazságos. És valódi szociális hálót képez, ellentétben a látszat-ingyenességek politikai szempontok alapján összeállított kusza halmazával.
Hozzászólások