Most okmánykormányirodának (vagy esetleg van már azóta más neve? folyton lemaradok) becézik szemérmesen az általános célú ügyintézési helyet. Szerintem felesleges ezen ötletelgetni, tisztességesebb nevén nevezni a dolgokat. Állami ügyfélszolgálat, pont.
Ha az ügyintézés a végletekig leegyszerűsödött, az adószabályok nem tartalmaznak kivételeket, és minden adó egykulcsos, akkor bizony egy kezdő programozó is megírja azt a felületet, amin mindent el lehet intézni. És be' jó lenne! Képzeljük el, hogy útlevéligénylés, otthonról. Mondjuk megvan már nekik a fényképem, azt fel lehet használni. Rámegyek az állami ügyfélszolgálat felületére, kiválasztom az útlevélkérést. Elolvasom a feltételeket (nem lehetek gyámság és eljárás alatt stb., nincs sok), tetszik, leokézom. Megmondják, mennyi a készítési és postaköltség, átutalom. Pár nap múlva hozza a postás. És ez az egyszerűség nem jelenti azt, hogy az egy gyengén ellenőrzött útlevél lenne. A fotómat ők készítették korábban, az azonosságom hardverkulccsal igazolt, és minden rendszer össze van kapcsolva: ha engedélyezi, az azt jelenti, hogy mindenhol átfutott az ellenőrzés.
Tegyük fel, hogy Maris néni nem beszél internetül, vagy én nem akarok várni a postásra. No, akkor jön a beballagás az Állami Ügyfélszolgálat legközelebbi irodájába. Ilyen iroda sok van, de kicsik: mindegyik csak pár ablakos. Kedves ügyintézők ülnek a pult túlfelén, akiknek halvány fogalmuk sincsen a sok kis adókassza működéséről. Egy valamihez értenek csak: képesek kezelni a felületet. Pillanatok alatt megtalálnak a menüben mindent. Ha kacifántos a probléma, akkor az össz-ügyfélszolgálatos cseten rákérdeznek, és a téma szakértője azonnal válaszol. De igazán kacifántos probléma nem lesz, mert az adószabályok egyenesek és konkrétak.
Valahogy úgy tessék ezt elképzelni, hogy az ügyfélszolgálati ablakhoz ha leülök, akkor előttem is van monitor, billentyűzet, egér. A munkatárs megkér, hogy lépjek be. Ő nem látja az én billentyűzetemet, tehát a jelszavam biztonságban marad. Ha valaki annyira Maris néni, hogy nem bír a beviteli mezőbe belekattintani, akkor az alkalmazott ezt helyette meg tudja tenni, mert felé is néz az ügyfélmonitor egy példánya, és át tudja venni az ügyfélgép feletti irányítást. Akár tudja helyette csinálni az egészet, ha az ügyfél erre megkéri. (Jelszó begépelést kivéve, természetesen.) Neki van egy másik monitora is, ami a munkájához tartozik: azon csetel, nyomtat stb.
Namost ha én inkább bevágtatok egy ilyen helyre útlevélért, mert csak régi fotóm van, vagy azonnal kéne az okmány, akkor leülök, bejelentkezek, gyorsan kitöltöm, leokézom. Az alkalmazott megkér, hogy forduljak a kamera felé, oldalra. A kamera melletti tükörben ellenőrzöm a kócosságomat, a kamera beliftezi magát szemmagasságba. Elkészül a fotó, amit a rendszer archivál, és bármihez kell a lejárati időn belül, ott lesz. A munkatárs elkéri az útlevél árát, valamint az ő közreműködése költségét is. A széfből kiveszi az útlevél alapanyagot, és a kötészettel ellátott házinyomda perceken belül produkálja a kész útlevelet. Megköszönöm, eljövök. Ha Maris néni csinálja, akkor is kábé ugyanez, csak lassabban.
Ma van egy mesterséges elkülönítés önkormányzati és állami ügyek között. Ez is egy szabályozási hiba, hiszen minden mindennel összefügg. Értelemszerűen minden állami ügyfélszolgálat képes lenne bármely ügy intézésére. Más ügyfélszolgálat nem is lenne. Ha valakinek olyan jellegű tárgyalnivalója van, az úgyis a megfelelő adókassza megfelelő irodájába kér időpontot, mert a téma irányítójával akar beszélni, nem egy ügyintézővel.
Hozzászólások