A köztévé mai állapota egy vicc. Egyrészt politikai szempontok szerint fogalmazzák meg a híreket, és a gulyáskommunizmus legszebb napjaira emlékeztetően magyaros-hangulatos a csatornáik ízvilága, ami után az embernek ki kell öblítenie a száját. Másrészről komoly pénzekből gyártanak műsorokat, melyeket a kutya se néz, mert ezen csatornák nézettsége általánosságban a nullához konvergál. Mi lehet a szerepe a köztévének a Demokrácia 2.0 szerinti berendezkedésben?
Először is, minimális pénzt szabad csak költeni rá, másrészt vannak közfeladatok, amiket rutinszerűen, visszafogottan oda kell tennie.
1: szükség van egy állami szócsőre. Olyanra, ami nem politikai befolyásolást céloz, hanem tájékoztatja a lakosságot az állam cselekedeteiről. Az állam megválasztott tisztségviselői egytől-egyig az adófizetők szolgái, és mint ilyenek, elszámolással tartoznak uraiknak. Az elszámolás egyes számú terepe az Internet, ahol minden egyes adókassza állása naprakészen nyomon követhető. De nem minden ember akarja azt bújni. Sokkal kényelmesebb a tévé elé leülni, és meghallgatni, ami fontos. Erre a célra szerintem tökéletesen megfelel egy kis beszélgetőstúdió, sminkszobával, keverőpulttal. Néhány, pultról irányítható kamera megteszi, tehát pár fős személyzettel elketyeg. Innen közvetítene a csatorna élő adást is, és a konzervet is itt vennék fel.
A csatorna adásszerkezete ciklikus lenne, mondjuk félórás blokkokban. Minden félórában benyomnák a következő órák műsorlistáját, és beharangoznák a friss dolgokat, elsősorban az adózást érintő változásokat. Lenne egy csomó felvett anyag, ami a rendszer működését ismertetné, különböző szempontokból, oktató jelleggel. De egy félórába belefér egy-egy adókassza céljának ismertetése és aktuális elszámolásának bemutatása is. Estefelé, a nézettebb órákban kerülhetnének sorra a fontos, illetve a nagy érdeklődésre számot tartó műsorok (miniszterek beszámolója, miniszterelnöki tájékoztató stb.) Minden területet a legfelső vezetője képviselne, az állam tisztségviselőinek ez lenne az egyes számú bemutatkozási terepe.
Az adás éjjel-nappal menne, értelemszerűen éjjel ismételne csak.
2: kell egy tüntetéscsatorna, mely minden engedélyezett tüntetés színpad-idejét közvetíti. (A tüntetésekről lásd a korábbi bejegyzést.) Szintén éjjel nappal megy az adás, de tüntetés csak élőképről nézhető. Amikor nincsen tüntetés, valamilyen egyszerű kitöltő műsorral helyettesítik (lásd Duna TV egykori akváriuma). Ennek a csatornának a képe bármelyik tüntetőtérről jöhet, és elvileg komoly költség azok bekamerázása. Viszont a tüntetőtér felszerelésének a bérlését a tüntetők kifizetik, csak a közvetítés költsége megy a központi adóból.
3: kell egy parlamenti csatorna. Nem úgy, mint most! A kis létszámú parlament ülései gyorsak, pergőek. A bizottsági ülések nem lehetnek sem a plenáris üléssel, sem egymással egyidőben, ezért lehetséges minden ülést automatikusan közvetíteni. Ez fix kamerázással viszonylag kevés költséggel megoldható, úgy hiszem. A lényeg, hogy a parlamenti közvetítés ne kivonat legyen, hanem automatikusan a teljes. Amikor nincs ülés, itt is valami olcsó kitöltő műsorra van szükség, mert az adás éjjel-nappal megy.
Valamennyi közcsatorna reklám nélküli. Külön nem sugározzák őket, de a kábeltévéknek előírják, hogy minden előfizetői csomagba kötelező beletenni. Természetesen díjat nem kell érte fizetni a kábeltévének az állam felé. Tudva azt, hogy így a kábeltévéknek gyakorlatilag nulla költségük lesz ezen, előre láthatóan nem fogja növelni az előfizetői díjakat. Valamennyi közcsatorna teljes műsorkínálata le van archiválva, és az archívum publikus. Bárki visszanézheti webes felületen, vagy letöltheti feldolgozásra. A kereskedelmi csatornák is jogdíj nélkül átvehetik a felvételeket, illetve arra is van technikai lehetőségük, hogy élőben rácsatlakozzanak bármelyikre (mondjuk egy tüntetés esetén).
Hát, valahogy így.
Ha most valakiben az merült fel, hogy a köztévé csinálta az Abigélt, a Deltát (kinek milyen szép emlék jut eszébe), arra azt mondom: igazuk van. Tényleg vannak, voltak értékes műsorok, és kívánatos, hogy készüljenek ilyenek a jövőben is. De ennek megoldása egy másik szabályozás (értsd: másik bejegyzés) témája.
Módosítás 2013. május 30-án:
4. kellenek oktató csatornák. A később kidolgozott részletek során felmerült az igény még egy tematikára, ami akár önmagában is több csatornányi lehet. Ez pedig az oktatás. Nincs annál olcsóbb oktatási mód, mint saját gyártású ismeretterjesztő műsorokat felvenni, azokat archiválni, és éjjel-nappal ismételni. Nincs olyan, hogy valamit túl sokszor játszottak már, mert mindig lesz, aki az alapján akarja megtanulni. Az anyag könnyen kinőheti egy csatorna terjedelmét, ha ez történik, lehet szaporítani, igény szerint. Digitális csatornacsomagok mellett nincs túl nagy jelentősége a csatornák számának, nem fog technikai korlátba ütközni. Ez a műsoranyag akár kitöltheti a többi közszolgálati csatorna holtidejét is.
Hozzászólások