Ha lenne egy olyan ország, amelyben működik a Demokrácia 2.0 rendszere, az szeretne együttműködni a környező országokkal is. Lehetőleg probléma nélkül. Ez csak úgy lehetséges, ha a határokon precízen összeillesztjük az adórendszereket. A különböző szisztéma miatt drasztikus különbségek lehetnek, amelyek mindkét fél számára problémákat okozhatnak: az sem jó, ha elárasztja az idegen áru a piacunkat, és megöli a hazai termelőket, és az sem jó, ha az idegen piac elszívja innen az árut, felverve annak árát olyan értékre, ami felborítja az eredetileg egyensúlyba állított rendszert. Győzzön a versenyképesebb! Ez pedig csak úgy derül ki, ha se pro, se kontra nem befolyásoljuk adótartalommal a piacot.
Minden partner országgal szükséges megkötni a megfelelő egyezményeket, melyek rögzítik az egyes termékek adótartalmát. Lehet ezt bonyolítani, de lehet egyszerűen is csinálni. A legegyszerűbb megoldás szerintem az, hogy abban az esetben, ha az áru az alacsonyabb adótartalmú ország felé megy, akkor a határon igényelhesse vissza az exportőr a többlet adótartalmat, melyet a származási ország ad vissza neki (ahova befolyt volna). Ha pedig az áru a magasabb adótartalmú terület felé halad, akkor a többlet adótartalmat az exportőr befizeti az érkeztető országnak.
Szándékosan kerülöm a vám szót, mert az azt a jelenlegi politikát sugallja, hogy a határon az állam le akar húzni sápot, mert miért ne tegye meg ott, ahogyan mindenhol megteszi. Nem, itt nem sáp lehúzásról van szó, ez csak összehangolás.
Ha adóvisszaigénylés van a határon, az azért nem probléma, mert valamennyi adótartalma mindenképp marad. Választhat a küldő ország, hogy lemond arról az adómennyiségről is, vagy megelégszik vele. Ha adóbefizetés van a határon, az pedig azért nem probléma, mert az érkeztető országban mindenki azt az adó szintet fizeti, ez nem fogja a versenyképességet rontani.
Hozzászólások