Nem. Egyáltalában nem ez a dolog lényege, ugyanis egyáltalában nem az a jó, ha a dolgok olcsók. Persze, kellemes lehet a fogyasztóknak, ha keveset kell fizetni a pénztárnál, de ez nem lehet olyan fontos szempont, aminek a kedvéért becsapjuk magunkat. A helyes cél csakis az lehet, hogy minden kerüljön pontosan annyiba, amennyibe valójában kerül.
A cigaretta valós ára annyi, amennyi akkor jön ki, ha rászámoljuk az általa okozott egészségkárosítást. A kőolaj valós ára akkor jön ki, ha rászámoljuk az általa okozott környezetrombolást. És így tovább. Mocskosul drága valami? Akkor legyen mocskosul drága! A drágaság csak rövid távon hozhatja hátrányos helyzetbe a fogyasztókat, ha a piac fel van szabadítva. Ha a piac fel van szabadítva, akkor lépni fog. Keresni fogja az alternatívát, mert a drága termék, szolgáltatás mellett kialakul a piaci igény az olcsóbb alternatívára. És ahol igény van, azt a felszabadított piac ki is fogja szolgálni. Egy idő után meg fognak jelenni a (valóban!) olcsóbb alternatívák, és a rendszer egyből sokkal jobb állapotba kerül, mint a mesterségesen alacsony árakkal operáló (és ezzel a drága, környezetromboló megoldást konzerváló) alternatíva.
Az adók tömkelegétől való megszabadítás egyik oldalról általános árcsökkentő tényező. Másik oldalról a munkaerőhiány elszabadíthatja a béreket, ami ezt ellensúlyozhatja. Mindehhez hozzájön a mostanitól abszolút eltérő termékdíj rendszer, ami keresztbe-kasul borogatni fogja az árarányokat. (Értsd: helyére fogja tenni az árarányokat. Az árak most vannak kibillentve valós helyzetükből, mesterségesen. A helyreállítás csak addig tűnik aránytalanságnak, amíg meg nem szokják, utána már az lesz furcsa, ahol nem a valós árak vannak érvényben.) Összességében tehát nagyon nehéz megsaccolni, hogy általánosságban drágább, vagy olcsóbb lenne-e minden a Demokrácia 2.0 rendszerében.
Csak annyit tudhatunk biztosan, hogy helyénvalóak lennének azok az árszintek.
Hozzászólások