Mások is gondolkodnak, mint már említettem. Ismét egy link barátomtól, köszönet érte. Tanulságos, még ha abszolút nem értek is vele egyet. (48 perces angol nyelvű videóra készüljetek.)
A Venus Project alkotói felsorolják nagyjából ugyanazokat a problémákat, amikből én is kiindultam. De sajnos mintha megragadnának a problémák felismerésénél: egyetlen valódi, működő megoldást sem látok. Annál inkább a technológia bűvöletében született utópisztikus kreálmányokat, melyek már a rajzon is tagadják a bolygó erőforrásaival való okos gazdálkodást (ami pedig a vezérfonal lenne). Olyan az egész, mint egy nagy össznépi humbug: összeollózza a legtöbbet emlegetett problémákat és a legdivatosabb utópiákat, és ezt együtt "projekt"-ként emlegeti. Elhűlve szemlélem, hogy erre valakiknek van pénzük.
Azzal még nem is lenne különösebb probléma, hogy a rajzok utópisztikusak. Az majd a gyakorlatban másképp lesz úgyis, és a marketingre is gondolni kell. De sajnos az öreg ezt komolyan gondolja, és magyarázgatja, hogy milyen jó az uniformizált város. Jézus ereje, Madáchot nem olvasott ezek szerint. Az emberekre kényszerített uniformizált vidámságnál rettenetesebbet nehéz elképzelni.
De oké, tegyük túl magunkat ezen, és tételezzük fel, hogy abban a koncepcióban is létezhetnek emberi városok. De ki fogja működtetni őket? Az, hogy a gépek majd úgyis felváltják az embereket, már túl régi riogatás ahhoz, hogy rájöhettek volna: talán nem biztos, hogy ezzel kéne kalkulálni. Mindig annak a szolgáltatásnak lesz értéke, amit ember végez, és mindig pénzt akarnak majd kérni a szolgáltatásért, ezért mindig olyan szolgáltatásokra fognak gyúrni, amit ember végez. Mert a pénzt nem olyan egyszerű kivonni a forgalomból, ahogy ők azt képzelik.
Az ember mindig felfelé törekszik. Kinézi az aktuális példaképeit, és próbálja őket túlszárnyalni. Ha másért nem, hát az öregedés miatt előbb-utóbb sikerülni fog valami. Közben pedig váltják a stafétát, és ez nem megy mindig zökkenőmentesen. A kapitalizmus nagy-nagy erénye, hogy a stafétaváltás egy egyszerű bevásárlással megoldható. A bukott ellenfél szépen eltűnik a pénzügyi süllyesztőben, de más baja nem esik. Majd tudomásul veszi, hogy innentől nem ő uralja a piacot, vagy annak azt a pici szeletét, ami eddig az övé volt, és ennyi. Vannak más modellek, melyek a hatalmi átrendeződésre más módszereket alkalmaznak. Az egyéb módszerek közös vonása, hogy meghal valaki. Jó módszer esetén páran, rossz módszer esetén pár millióan.
Mielőtt előjönnétek a világháborúkkal, sietek tisztázni. Azokat a háborúkat nem a kapitalizmus rendes működése szülte, hanem a kapitalizmus korlátozása. Akkor is bele akartak avatkozni az egészséges működésbe, és nem megadni a gazdasági erőhöz tartozó hatalmat, pont úgy, ahogyan most is akadályozzák a rátermettek érvényesülését. Igen, minél tovább van béke a jelenlegi rendszerben, annál inkább ketyeg az idő a következő háború felé.
A Venus Project alkotói viszont semmilyen módszert nem alkalmaznak a felfelé törekvés adta motiváció levezetésére. Pedig az mindig megkeresi az útját. Ha kell, összetöri hozzá a fennálló rendet.
Végül is nem rosszak azok a rajzok. Jól fognak jönni azok a modellek majd egyszer egy James Bond filmhez. A végén látványosan tudnak majd felrobbanni.
Hozzászólások