Minél nagyobb egy cég, annál könnyebben vissza tud élni erőfölényével. Ő tartósan tud áron alul kínálni bármit anélkül, hogy tönkremenne, tud visszautasíthatatlan ajánlatot tenni a kisebb konkurensnek stb. Az ilyenek miatt hozzák a trösztellenes törvényeket, és emiatt működnek a versenyvédelmi hivatalok. A hivatal vagy engedélyez egy fúziót, vagy nem. Pedig ez is beavatkozás a piac működésébe, mégpedig elég drasztikus, hiszen az engedélyez/nem engedélyez közötti feltétel különbség határ láthatatlan, az eredmény mégis nagyon különbözik. Ez egy rossz szabályozás, mondom, hogyan lehet jobban.
Valamilyen szabályozásra szükség van, de a Demokrácia 2.0 rendszerében nem lehetséges ilyen durva beavatkozás. Nem lehet engedélyhez kötni, hogy a cégek egyesüljenek, szétváljanak, kivásároljanak, bevásároljanak. Mégis le kell szabályozni az erőfölényt, mégpedig pontosan ott, ahol érvényesül.
Szükség van egy olyan adóra, amely a kívánatosnál nagyobb arányú piaci jelenlétet megcsapolja. Eldöntendő kérdés, hogy mi számít túl nagy piaci szeletnek, de az 50% feletti egészen biztosan. Véleményem szerint 33%-nál sem kéne alacsonyabb limitet sehol sem meghatározni, de meggyőzhető vagyok. A lényeg, hogy a piac minden területére külön meg kellene határozni a kívánatos maximális arányt. A cégek éves mérleg főösszegét alapul véve kellene meghatározni az arányokat, és a bruttó bevétel limit fölötti részét megadóztatni 1-2 százalékkal. A befolyt adó egy olyan alapba kerül, mely az ugyanazon a területen jelen lévő többi céget támogatja valamilyen módon.
Tegyük fel, hogy valamely cég kitalál egy új dolgot. Ő kezdi el gyártani, nincs versenytárs, 100%-os a részesedés. A bevétele 50%-a után fog adózni, tehát elég brutális összeg kerül az alapba. Ha évekig senki nem jelentkezik vetélytársnak, akkor az alap duzzad, egyre nagyobb motivációt jelentve a potenciális konkurenciának. A cél az, hogy törjön meg a hegemónia. Minél több kis cég van a nagy árnyékában, annál többfelé fog eloszlani az alapból nyújtott kedvezmény, ennélfogva annál kisebb hatása is lesz. De ha sokan vannak már a piacon, akkor ez jól van így! Ha viszont csak egy-két pici vívja harcát a gigász árnyékában, akkor ők komoly löketet fognak kapni az alapból. Ha pedig nincs senki, akkor a duzzadó alap várja tárt karokkal az első fecskét.
Természetesen figyelni kell az összefonódásokat is. Ha több cég együttműködik ahelyett, hogy versenyezne, könnyen megkaphatják a trösztellenes adót a nyakukba. Ilyen esetben természetesen az összesített piaci arány számít, és minden résztvevő arányosan fizeti az adót. Tehát ha például van egy olyan terület, ahol 50%-os a limit, és van három cég, melyek egyenként csak 20, 30 és 40 százalékosak, akkor önállóan nem fizetik a trösztellenes adót. Ha viszont kiderül, hogy egy kéz irányítja őket, akkor az összesen már 90%, aminek az 50% fölötti része adózik, vagyis mindhárom cég bevételének 4/9 része lesz az adóalap.
Vélhetően parázs vitákat lehet majd folytatni arról, hogy mi számítson külön piaci szegmensnek, hogy az egyes szegmensekben hol legyen a limit, és a limit feletti forgalomnak hány százaléka legyen az adó. A cél nem a nagy cégek tönkretétele. A cél az életben maradásuk úgy, hogy közben termeljenek ki egy indulási alapot a kicsiknek.
Miután mind a limit, mind az adó százaléka állítható, ez a módszer tág teret enged a szabályozásnak. Szinte észrevétlen is tud maradni, és igen erőteljesen is be tud avatkozni, ha a helyzet úgy kívánja.
Hozzászólások