Jött egy olyan észrevétel, miszerint a termékdíjjal gúzsba kötöm a rendszert. A hozzászóló szerint (majd egyszer eljutunk oda, hogy ezeket itt mondjátok el) a környezetvédelem mindenhol teher, nem véletlen, hogy a legnagyobb szennyező országok jellemzően nem mennek bele a korlátozásokba. A környezetvédelem terhét mindenre kiterjeszteni szerinte állóra fékezi a gazdaságot.
Köszönöm az észrevételt, elmondom, miért nincs igaza.
Ez egy másik rendszer, a gazdasági tisztánlátás rendszere. A kapitalizmus mostani formájában egy környezetvédelmi beruházás jellemzően úgy zajlik, hogy (a példa kedvéért) egy kojtoló kéményre nagy dérrel-durral rászerelnek füstszűrőt. Belekerül a világ összes pénzébe, amiért valaki kitüntetést fog kapni. Újsághír lesz, és ünneplés. Hosszú szónoklatok részleteit mutatja a híradó, és mellünk büszkén dagad, hogy hát igen, ez is rendben van. Igaz, hogy a kormány 87156 csillió forinttal támogatta a beruházást, de megérte. Közben pedig lószart érte meg, mert az a füstszűrő majd egyszer elromlik, vagy kikapcsolják, vagy kiszerelik, és egy későbbi időpontban minden ugyanúgy lesz, mint annak előtte. A probléma újratermeli önmagát.
A másik jellemző eset, amikor a környezetvédelem marketing hívószóvá válik. A reklámok harsogják, hogy a termék mostantól szuperlativuszfátot tartalmaz, és az milyen kitűnő, és ezért költsünk rá többet. Holott az általuk fantázianévvel ellátott anyag többnyire az adott célra használható néhány lehetőség közül egy kevéssé gyakori másik, általuk elnevezve. Valójában itt sem történik érdemi előrelépés, csak a fogyasztók nyugszanak meg, hogy lám-lám, immár ők is tettek a környezetért, mert azt a kimondhatatlan nevű izét vették meg.
Egy ilyen környezetben valóban héroszi erőfeszítés a környezetvédelem.
A Demokrácia 2.0 termékdíja annyiban csinál mást, hogy egyszer s mindenkorra költségesíti a szennyezést. Aki szennyez, az mindaddig fizetni fog érte, ameddig szennyez. Az ő technológiája mindig drágább fog maradni, ezzel versenyhátrányt okozva neki. Óriási motiváció ez a korszerűsítésre. Ettől jön csak el a kutatások kora. Ettől fog tényleg kőkemény pénzt érni majd a kutatásba belefeccölt energia. Aki képes előrelépni technológiailag, az gazdaságilag is szárnyakat kaphat. A termékdíjak átfogó rendszere erre motivál.
De ahol nem lehet előre lépni, ahol valamiért muszáj a szennyező módszerrel együtt élni, ott sincs katasztrófa. A plusz pénz, ami rárakódik az ő árcédulájukra, első körben teher, és őket fékezi, de az az utolsó fillérig benne marad a gazdaságban, és finanszírozza a környezetvédelmi vállalkozások soha nem látott volumenét. Még hogy fékezi. Tessék hozzáadni a gazdaság teljesítményéhez plusz... hát, meg nem mondom előre, hány százalékot, de úgy sejtem, hogy valahol 20 és 50% között lesz az eredmény, ha minden területen felfut a környezetvédelmi helyreállítás.
A mai rendszerben a környezetvédelmi pótlékok büntetésként foghatók fel, és az a pénz eltűnik a nagy közösben. Így persze, hogy fojtogató teher. De ha a Demokrácia 2.0 koncepciójának megfelelően egy környezetvédelemmel foglalkozó vállalkozónál landolnak a termékdíjak, akkor azzal bővül a gazdaság.
Hozzászólások