Megy körbe a nyaralós-adófizetős sztori, cikkezés, megosztás, most mindenki ezen szörnyülködik. Fizessek az unokatestvérem után?? Ne már! Pedig a jelenség nem új.
A probléma annyiból más, mint az aktuális modell egyéb sajátosságai, hogy ez nem érvényes az összes nyugati típusú demokráciára. Ez egy magyar specialitás (még ha netán létezik is még valahol a világban). A módszer lényege: nem kell vesződni azzal, hogy kiszűrjük az adócsalókat a tisztességesek közül, simán csak tekintsük úgy, hogy mind azok. A keresztény világban bűnösnek születsz, Magyarországon pedig alanyi jogon vagy adócsaló.
A dolog igazából messzire vezet. A leróhatatlan adókulcsok, az egymásnak ellentmondó, betarthatatlan szabályok mind ugyanazt célozzák: érezd, hogy nem vagy biztonságban. Érezd, hogy kushadnod kell, mert ha nem tetszik a pofád, bármikor lecsaphatnak rád. Mert bárkire le lehet csapni, mert ebben az országban ha csak levegőt veszel, már törvényt szegsz.
Az átkos rendszer hagyta ránk ezt a jelenséget, és máig nem sikerült teljesen kiirtani. De igazából meg se próbáltuk kiirtani. Elkopott ugyan belőle valamennyi, de a mostani kormány meg épp hogy hozzá is épít. Ezt a nyaralós szarságot pont nem ők találták ki, de tökmindegy. Illik a profilba.
A Demokrácia 2.0 rendszere amellett, hogy masszív, ma még kezelhetetlen problémákat füstöl ki, "mellesleg" a bűnösnek feltételezés gyakorlatát is eltünteti. Értelemszerűen nincsen az a kár, amiért bárki is adózni lenne köteles, ha nyaral. Akár turista, akár rokon, akár marslakó. Ha pedig csinálnak kárt, akkor szintén tökmindegy, hogy azt barát vagy anyós csinálta. Az automatikus kártérítési rendszer hűvösen teszi a dolgát. És ez igaz az összes hasonló esetre. A felderítetlen bűnösök által okozott kárt nem az ártatlanoktól szedi be, hanem a többi bűnöstől.
Hozzászólások