Szintén a fórumon mászott elő a dolog. A befektetés, nyereség kivétele egyértelmű pénzmozgás, ha szemben mozog az ellenérték, az is. De mi a helyzet a hitelezéssel?
A hitelezés nem jelent vagyonbeli változást. Nem valódi pénzmozgás (a közgazdászok most röhögnek, de akkor is működni fog a saját logikám is), ezért úgy tűnik, két lehetőségünk is van.
(Értelemszerűen csak akkor érdekel bennünket bármiféle pénzmozgás, ha az a hazai céges pénzkör és az azon kívüliek között történik. Minden más esetben azt csinálnak a pénzükkel, amit akarnak, az adózást nem érinti.)
Egyik lehetőség, hogy nem veszünk tudomást a hitelezett pénzről, a másik, hogy nem érdekel bennünket, az ellenérték nélküli pénzmozgás hitelezést, befektetést vagy a nyereség kivételét jelenti.
Ha nem veszünk tudomást a hitelezésről, azzal súlyos problémákkal nézünk szembe. A törlesztés ki tudja, mikor érkezik, és ki tudja, milyen felárral. Az időben és árfolyamban való tetszőleges mértékű eltérés pedig definiálhatatlanná tesz bizonyos egyensúlyokat. Ezzel nem megyünk messzire, maradt a másik módszer.
Tehát ha egy magánszemély ad hitelt egy cégnek, vagy külföldről érkezik a hitel, akkor a hitelező a hitelösszeg erejéig adómentességet fog élvezni, amikor azt letörlesztik neki. Viszont a tőkén kívül minden törlesztés kompenzációs adó hatálya alá fog esni.
Ha cég ad hitelt magánszemélynek, akkor jön a cifrább eset. A cég a teljes hitelösszeget le kell adózza a hitel folyósításakor, a magánszemély számára a hitelösszeg a nettó. Törlesztéskor vissza kell bruttósítani, csak az a kérdés, hogy melyik részét? Ha csak a tőkét bruttósítjuk fel, azzal végső soron átengedtünk a kompenzációs rendszer mellett egy pénzbetétet, amiből hiányzik az egyensúly, mert egyirányú utca. Márpedig van árfolyamváltozás, van infláció, kezd átláthatatlanná válni a rendszer.
Ezen a ponton egyelőre nem tudom, hogyan vezethető végig az egész felépítmény tiszta logikája.
Hozzászólások