Ma az van, hogy a fogyasztóvédelmi törvények előírják a kereskedőknek garancia, szavatosság stb. kezelését. Ha betartják, jó, ha nem, a vásárló kezdheti a kálváriáját. Hogyan módosul mindez a Demokrácia 2.0 rendszerében?
Belép a képbe a Kártérítési Alap, természetesen. A vásárlói szerződésben a kereskedő vállalta, hogy a termék meghatározott ideig működőképes marad, a vevő ennek a vállalásnak a függvényében fizette ki a vételárat. A termék meghibásodásakor őt egyértelműen kár éri, ami a Kártérítési Alap definíciója szerint egyértelműen megtérítendő, annak minden járulékos költségével. Utánajárás, telefonálgatás stb. mérhető költségek, rápakolhatóak a kártérítés összegére. Tehát ha az elromlott termék gazdája bejelenti ezt a kárát, a kártérítési alap a bizonyítást követően azonnal fizet. (Nem az a kár, hogy valami elromlott, mert az természetes jelenség. Az a kár, hogy valaki vállalta, hogy működni fog, de mégse. Ehhez igazolni kell, hogy a számlán szereplő termék a vállalt működőképességi időn belül romlott el.)
A kártérítési alap (néha nagy kezdőbetűkkel írom, mert egy lesz belőle, néha kicsivel, mert ez csak egy kártérítési alap, mindkettő jó nyelvtanilag azt hiszem) természetesen be fogja vasalni a kifizetett kártérítéseket, ahol csak tudja. Mindenhol nem fogja tudni, mert csalók mindig lesznek, és a semmiben eltűnő cégeket vagy sikerül felkutatni, vagy nem. Az ilyen esetek miatt mindenképpen 1-nél magasabb lesz a szorzó, amivel behajtja a kártérítést a cégektől a kártérítési alap. A cégek ennek nem fognak örülni, mert fizethetik ki a termék teljes vételárát, plusz a bónuszt, miközben megúszhatták volna egy csere darabbal (beszerzési ár!). A cégek tehát törekedni fognak arra, hogy a vásárlók garanciális ügyintézéssel ne a kártérítési alaphoz forduljanak. Valahogy meg kell a vásárlókat győzni, hogy jobban járnak, ha a boltba viszik vissza a cuccot.
A licit onnan indul, hogy a teljes vételár plusz minden járulékos költség, mivel ennyit fizet a kártérítési alap. Ennek ellenére a cégek nincsenek rossz pozícióban. Ők tudnak csereterméket adni, a kártérítési alap nem. Ők meg tudják hosszabbítani a garanciát az új darabra. Ha még pár okos plusz szolgáltatást bevezetnek, elérhetik, hogy a vásárló őket preferálja. Ez a jó cégeknek kedvez, akik az ilyen plusz szolgáltatásokat maguktól is kínálták volna. De persze fafejű vevő mindig lesz, aki a kártérítési alaphoz megy mindenképp, ezzel plusz költségeket okozva a cégeknek.
Ez a rendszer összességében tehát a fogyasztóknak árnyalatnyival jobb lesz, a cégeknek pedig árnyalatnyival rosszabb.
Hozzászólások