A blogról

Ez a blog egy új megközelítésű gazdasági program vázlata. Ha először vagy itt, kezdd az olvasást ezekkel, ebben a sorrendben:
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Általános véleményedet itt mondhatod el.

Nemsokára lesz PDF verzió is, addig türelmeteket kérem.

Mondjatok példákat!

Kérdések és válaszok

Itt kapok hideget, meleget:
indexes fórum

Segítség! Közgazdász konzulens kerestetik

Hozzászólások

  • Androidus: @Beri Svarc: huh, hol is kezdjem :) Először is köszönöm a hozzászólást. "De ugye ehhez a rettentő... (2013.07.23. 16:48) Beszélgetős
  • Beri Svarc: @Kion: Egyrészt teljesen igazad van; valóban ez a legfontosabb kérdés. Másrészt a cikk, a címével ... (2013.07.23. 16:22) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Beri Svarc: De ugye ehhez a rettentő sok, soha nem látott/hallott ötlethez részletes számításaid is vannak? Me... (2013.07.23. 16:21) Beszélgetős
  • Androidus: @Krajcsovszki Gergely: Noha ide nem ilyen példákat várok, nagyon köszönöm a linket. Izgalmasan han... (2013.03.17. 08:46) Mondjatok példákat!
  • Krajcsovszki Gergely: Kanadában kipróbálták: www.reddit.com/r/todayilearned/comments/1aen8j/til_an_experimental_program... (2013.03.17. 08:40) Mondjatok példákat!
  • Androidus: Leng az inga, és szerintem most meglehetősen kilengett az egyik irányba. Abba az irányba, hogy men... (2012.12.10. 21:45) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Kion: Kinek állna érdekében ezt bevezetni és kinek nem? Az erre a kérdésre adott válasz el is dönti, hog... (2012.12.10. 21:21) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Androidus: Pár éve mókából írtam egy "rendszertervet", aminek a témája adórendszer volt. Idén elővettem, és e... (2012.11.27. 22:57) Még probléma
  • Kion: Mielőtt még belemerülnénk a probléma részletekbe menő taglalásába, egy dolgot kellene tisztázni: m... (2012.11.27. 22:42) Még probléma
  • Androidus: @Kion: Rajta vagyok :) Nem akarom a nyakatokba önteni, napi adagokba van rendezve, hogy emészthető... (2012.11.26. 22:17) Indítás
  • Utolsó 20

Logikai bukfencek 4: csak Isten büntethet

2013.07.31. 07:00 Androidus

Megszoktuk, hogy minden társadalomban van kívánatos viselkedés valamint attól eltérő. A társadalom értékrendje elítéli a kívánatostól eltérőt, és különböző módszerekkel próbálja rábírni az elkövetőt, hogy visszatérjen a helyes útra. Ezek közé tartozik tartozik az egyházak véleménye, a különböző tekintélyek rosszallása, a társadalmi megvetés illetve a büntetés.

A büntetést demokráciában szigorú törvények szabályozzák. Aki önkényeskedik, ugyanúgy vét, mert büntetést csak bíróságnak van joga kiszabni, a megfelelő procedúra végén. A bírósági döntés által fogja a kiszabott büntetés a közösség érdekeit szolgálni, illetve annak értékrendjét képviselni. Ez így rendben van? Üdvözöl a négyes számú logikai bukfenc.

A demokráciában egyik körben azt mondtuk, hogy mindenki egyenjogú. Egyformán szavazunk, a stoptáblánál mind megállunk, egyikünk sem öl embert, és nem korlátozza a másik szabadságát... de álljon meg a menet. És mi van a halálbüntetéssel? Oké, eltöröltük, de mi van a börtönnel? A börtönőr nem korlátozza a rabok mozgási szabadságát? Hát dehogynem, azért fizetjük. De ő is ugyanolyan jogú ember a fenti definíció szerint, akkor neki miért szabad? Felhatalmaztuk rá? Kicsoda? Mert én például biztosan nem. A bírók. És a bíró mitől különb? Mert tanult arról, hogyan kell emberek mozgási szabadságát korlátozni? Na és. Ha én is elolvasom az idevágó könyveket, én is lecsukathatok valakit? Persze, hogy nem. Miért nem? Mert nem vagyok felhatalmazva rá.

Ezek szerint az egyenjogúságunk korlátozott. Abban az álságos hitben ringatjuk magunkat, hogy az teljes körű, de közben kinevezünk magunk közül egyenlőbbeket, akik a többieket szivathatják. A rizsa mellé az, hogy azok a közösség érdekeit képviselik, de a valóságban minden bíró egyénileg dönt. Dönthetett volna így is, meg úgy is. Van, hogy felháborodunk az ítéleten, de attól még az jogerős is tud lenni. Pedig dönthetett volna másképp is, azt pedig kizárnám, hogy a közösségnek két, egymásnak ellentmondó érdeke is lenne bebiztosítandó, hogy akárhogyan is dönt, mindenképp képviseljen bennünket.

Nyilvánvaló, hogy a bíró nem képviseli a közösséget, a bíró egy jogrendet képvisel, és annak vélt vagy valós igazságosságát.

Azzal nem lenne semmi probléma, hogy vannak szabályok a közösség számára, azzal viszont már igen, hogy egyesek felhatalmazva érzik magukat, hogy ennek ürügyén felsőbbrendűnek képzeljék magukat. Utoljára az istenkirályok idején volt rendben a hatalomtól származó büntetés. Akkor az uralkodó felsőbbrendű lénynek számított, élet és halál ura volt. Nem akarok arról vitát nyitni, hogy melyik berendezkedés mennyire jó, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem passzol az egyenjogúságot hirdető államhatalomhoz az annak képviseletében történő büntetés kiszabás.

Nem csak a börtönbüntetés üzeni azt, hogy valakik felsőbbrendűek. Akár egy pénzbírság, jogoktól való megfosztás, bármi, ami modern bíróságnak eszébe juthat, önkényes.

Nagyon fontos megérteni a kártérítés és a pénzbírság közötti különbséget. Valaki rosszat tesz, azzal kárt okoz, tehát jogos, hogy kifizettessük vele. A kártérítést majd megkapja a károsult, és haladunk tovább. A bírságot ezzel szemben elteszi a hatalom. Tehát, fordítsuk le: X kárt okoz Y-nak, ezért megbüntetjük azzal, hogy fizet egy összeget Z-nek, amiért cserébe Z megbocsát neki. Ugye, hogy így már nem hangzik olyan szépen? Pedig pontosan ez a pénzbírság logikája.

A Demokrácia 2.0 jogrendje ezért teljes egészében felszámolja a büntetést. Kizárólag kártérítés és költségtérítés létezik, amit pedig nem lehet így kártalanítani, azért nem kell fizetni. Viszont a nem kártalanítható tettek megátalkodott elkövetőit a társadalom kizárja soraiból. A kizárásnak nem célja bármiféle korlátozás, mert az csak elkülönítés. Annak kijelentése, hogy elnézést, de ilyen emberekkel nem tudjuk megszervezni az együttélést.

Bővebben elolvashatjátok a kártérítéssel foglalkozó bejegyzésekben.

A hitelezés problémája

2013.07.30. 07:00 Androidus

Szintén a fórumon mászott elő a dolog. A befektetés, nyereség kivétele egyértelmű pénzmozgás, ha szemben mozog az ellenérték, az is. De mi a helyzet a hitelezéssel?

A hitelezés nem jelent vagyonbeli változást. Nem valódi pénzmozgás (a közgazdászok most röhögnek, de akkor is működni fog a saját logikám is), ezért úgy tűnik, két lehetőségünk is van.

(Értelemszerűen csak akkor érdekel bennünket bármiféle pénzmozgás, ha az a hazai céges pénzkör és az azon kívüliek között történik. Minden más esetben azt csinálnak a pénzükkel, amit akarnak, az adózást nem érinti.)

Egyik lehetőség, hogy nem veszünk tudomást a hitelezett pénzről, a másik, hogy nem érdekel bennünket, az ellenérték nélküli pénzmozgás hitelezést, befektetést vagy a nyereség kivételét jelenti.

Ha nem veszünk tudomást a hitelezésről, azzal súlyos problémákkal nézünk szembe. A törlesztés ki tudja, mikor érkezik, és ki tudja, milyen felárral. Az időben és árfolyamban való tetszőleges mértékű eltérés pedig definiálhatatlanná tesz bizonyos egyensúlyokat. Ezzel nem megyünk messzire, maradt a másik módszer.

Tehát ha egy magánszemély ad hitelt egy cégnek, vagy külföldről érkezik a hitel, akkor a hitelező a hitelösszeg erejéig adómentességet fog élvezni, amikor azt letörlesztik neki. Viszont a tőkén kívül minden törlesztés kompenzációs adó hatálya alá fog esni.

Ha cég ad hitelt magánszemélynek, akkor jön a cifrább eset. A cég a teljes hitelösszeget le kell adózza a hitel folyósításakor, a magánszemély számára a hitelösszeg a nettó. Törlesztéskor vissza kell bruttósítani, csak az a kérdés, hogy melyik részét? Ha csak a tőkét bruttósítjuk fel, azzal végső soron átengedtünk a kompenzációs rendszer mellett egy pénzbetétet, amiből hiányzik az egyensúly, mert egyirányú utca. Márpedig van árfolyamváltozás, van infláció, kezd átláthatatlanná válni a rendszer.

Ezen a ponton egyelőre nem tudom, hogyan vezethető végig az egész felépítmény tiszta logikája.

Ingyen BKV?

2013.07.29. 07:00 Androidus

Nem értek egyet Stump Andrással.

Az ingyenesség látszata mindenhol káros. Káros, mert torzít. Káros, mert nincsenek a világon végtelenül jó dolgok. Mindennek a jósága mérhető, és pofás mérőszámmal jellemezhető. Köztük a tömegközlekedésé is.

Már részleteztem itt a blogon a nagy tengelyterhelésű járművek úthasználatának problémáját. A régi Ikarusok híresek voltak rettenetesen nehéz hátsó tengelyükről. Ez a frissen vásárolt típusoknál remélhetően már kedvezőbb, de a tízszer olyan nehéz nagy jármű akkor is tízszer annyit fog nyomni. És a kegyetlen képlet szerint tízezerszer annyit rombol az úton, amikor végighalad rajta. Lehet, hogy ha a busz utasai átszállnak autóba, akkor hússzor annyi helyet fognak elfoglalni az úton, de az az egy busz még mindig kétszázszor annyit fog rontani az úton, mint az az 50 személykocsi együttvéve (és ez sajnos nem elírás!).

A buszok a környezettől sincsenek függetlenítve. Ami robbanómotorral működik, az szennyez, márpedig nincsen mindenhol troli, vagy kötött pályás alternatíva. Márpedig amíg nincs, addig a hálózat szerves részét adják a ma még kojtoló járművek. Nem tudjuk, hogy aki buszra száll, milyen alternatívák közül választ. Lehet, hogy hibrid autója van, lehet, hogy biciklivel ment volna. Ad abszurdum lehet, hogy lesétálta volna azt a pár megállót, de ha ingyen van, akkor inkább lustul, és fölszáll rá. Ha ingyenessé tesszük a BKV-t, azzal egy csomó olyan utast vonzunk, akik nem tudjuk, mennyit szennyeztek volna egyébként.

Óriási naivitás továbbá azt gondolni, hogy ha ingyenessé tesszük a BKV-t, akkor azt a jegyárakból most befolyó 53 milliárdot kell csak bepótolni. Meg fog növekedni a forgalom, tegyük fel, hogy csak duplájára. (Az még nem olyan drámai csökkenés a közúti forgalomban.) Ha jól értettem, most 139 milliárd a teljes büdzsé, tehát a mostani 139-53=86 milliárdot kell összevetni a 139*2=278 milliárddal. Ez bizony kábé 200 milliárddal több. És ez csak az a költség, amit közvetlenül érzékelünk.

Tegyük fel, hogy a buszok nem szennyeznek jobban, mint az ugyanannyi utast elszállító személykocsik (ez nagy valószínűséggel így van). Egészségügyi következménye tehát nem lesz a dolognak. De az biztos, hogy a buszok útvonalán kétszer olyan gyakran kell majd felújítani az utakat. Az mennyi pénz is?

Sokszáz milliárdos lukat ütünk tehát, miközben kiiktatjuk az utasok gondolkodásából a mérlegelést. Mindig mérlegelni kellene, hogy adott esetben érdemes-e felszállni, mert ha nem, számtalan olyan utasa lesz, akik tényleg tudtak volna jobb alternatívát. A világ nem ilyen fekete-fehér.

Most azt a kört ki is hagyom, hogy ha nem lehet jegyet kérni, akkor egyesek tényleg életvitelszerűen fognak a járműveken tartózkodni. Vagy lelakják az összeset, vagy a plusz biztonsági őrzés még további költségekkel jár.

Hogy mi a megoldás? Természetesen a Demokrácia 2.0 útdíj- és termékdíj rendszere. Amennyiben valamennyi közlekedő, beleértve az egyéni- és a tömegközlekedést kifizeti pontosan azt a kárt, amit a környezetben, az egészségünkben és az úthálózatban okozott, akkor mindannyian látni fogják a valós költségeket. Amikor saját önös anyagi érdekeik mentén mérlegelnek, olyan döntéseket fognak hozni, melyek összességükben a közösség számára legjobb megoldáshoz vezetnek.

Ha pedig valaki hülye, és saját valamint a közösség érdekei ellenében a drágább mellett dönt, akkor az utolsó fillérig kifizeti az ezzel okozott kárt. Ő baja, nem?

A véges készletek tulajdonlása

2013.07.26. 07:00 Androidus

Ingó és ingatlan vagyon elvileg korlátlan értékben létrehozható, ezért volumentől függetlenül működőképes lesz rá a monopol helyzet elleni szabályozás. A földterület és a Föld mélyének kincse azonban más tészta. Ezek egy adott mennyiséget képviselnek, a készlet birtoklása kizárja mások tulajdonjogát.

Ezeknél nem működik a monopol helyzet adóztatásának módszere, mert hiába adóztatjuk agyon azt, akié az ország egy szem bányája egy adott fajtában, mert attól mások nem tudnak másik olyan bányát varázsolni. Áttételesebben, de ugyanez a logika érvényes a tömegesebb javakra, például a földterületre. Valahogy biztosítani kellene, hogy a föld ne koncentrálódhasson túlságosan.

Lehetőségként felmerül a véges javak állami tulajdonban tartása, és a használatért bérleti díj fizetése. Ez azzal az előnnyel járna, hogy a tulajdonjoggal ellentétben a bérleti jog időben korlátozható, és időnként lehetne rá újból pályázni. Akár rendszeresen árverésre bocsátható lehetne az összes bérleti jog, ezzel nyílt küzdelmet kialakítva.

A bérleti díjakból befolyt összeget a bérlőkre visszaforgatni értelmetlen, mert az árverés logikája szerint a befolyt összeg nem állhat arányban semmilyen értelmes céllal, ilyen szabályozás nem létezik. Ha más területen keressük meg a pénz helyét, ugyanabba a problémába botlunk. A beszedett pénz és a ráfordítandó összeg aránya tetszőleges, ezzel szabályozni kilátástalan.

Viszont van egy olyan cél, amelynek a kiadási szintje nem áll visszacsatolásban az elvonással, és a volumene is elegendően nagy ahhoz, hogy ne okozhasson torzulást, ha beleöntjük a bevételeket. Ez természetesen az apanázs kasszája, melynek még az sem árt, ha túl sok a bevétele, mert a plusz bevételek arányában lehet csökkenteni a kompenzációs adót. Nem fog sokat hozzátenni, de pár százalék is számít.

Megjegyzések:

  1. A gazdálkodásra való és az egyéb tevékenységnek helyet adó földterület nem ugyanaz. Ha valaki felépíti a házát, irodáját, gyárát, boltját egy területre, akkor az az építmény az ő tulajdona lesz. Nyilván nem lehet a területnek más a bérlője, mint ő. Ezért őt előbérleti jog illeti meg. Amíg ő fenntartja tulajdonát (nem hagyja el, nem bontja el), addig elegendő 1 forinttal licitálnia, és övé a bérleti jog. (Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az üresen álló, lepusztuló ingatlanok gazdái más okból fizetnek!) Azt gondolom, hogy egy birtok esetén nem okozhat problémát az épülethez tartozó telek és a művelendő parcellák elkülönítése. Ezt minden esetben meg kell tenni.
  2. A Föld mélyének hasznosításáért fizetett bérleti díj nem ugyanaz, mint az onnan kiemelt anyagok termékdíja. Nagyon nem ugyanaz. A leghatalmasabb termékdíjat pont a bányák kell, hogy fizessék.
  3. A földek, bányajogok állami tulajdonba vétele természetesen csak piaci alapon történő vásárlással lehetséges. Először el kell érni egy állapotot, és csak utána léphet életbe a kizárólagos bérlet rendszere.

Mire fussa az apanázsból?

2013.07.25. 07:00 Androidus

Az indexes fórumon rákattant a közönség az apanázsra. A kérdés, hogy az mire elég? Az az igaz, hogy megszívatjuk vele azokat, akiknek nincs más bevételük, vagy az, hogy munka nélkül lehet dőzsölni? Járjuk ezt körül.

Értelemszerűen az apanázs mértékének megközelítése nem jöhet onnan, hogy mire legyen elég. Nem találhatom ki előre, hogy ezt és ezt meg kell tudni venni belőle, és azután majd jól elvesszük a fedezetét a jövedelmekből, akár beleroppan a gazdaság, akár nem. Nyilván csak a gazdaság teherbíró-képességének függvényében lehet meghatározni a kompenzációs adó mértékét. Ha megvan a ráfordítható összeg, utána meg lehet nézni, hogy az mire elég. Ha az megüt egy bizonyos mértéket, a rendszer ebből a szempontból működőképes, ha kevesebb, akkor pedig megbukott. Most azt vizsgáljuk, hogy mire kell elégnek lennie annak, amit rá tudunk fordítani.

Szerintem kb. ezt kell fedeznie az apanázsnak ahhoz, hogy működőképes legyen:
- Az összes kötelező biztosítás minimum szintje (egészségbiztosítás, balesetbiztosítás, egyéni felelősségbiztosítás).
- Napi egy adag meleg és egy adag hideg étel.
- Egy kb. 25 négyzetméteres, egy ajtóval, egy ablakkal, szigetelt falakkal és nyílászárókkal rendelkező összkomfortos lakás átlagos teljes rezsi költsége (víz, csatorna, villany, fűtés, kommunikáció).
- Az eddigieken felül plusz 20% utazásra, ruházkodásra, egyéb költésre.

Megjegyzendő, hogy az előbbi számítás egyéni lakhatással számol. Az apanázs nem veszi tekintetbe, hogy ki hány fős háztartásban él. Akik jól megférnek egy lakásban többen, azok ezzel nyernek, míg akik ragaszkodnak az önálló léthez, szembesülniük kell azzal, hogy az bizonyos plusz költségekkel jár. Egyéni döntés, hogy ki hány fős háztartásban lakik, az apanázsnak pedig nem dolga bizonyos lakhatási módok preferálása. Az egyedül maradt nyugdíjasokat ez kellemetlenül érintheti, mert közöttük sokan vannak, akik ragaszkodnak az időközben elhunyt házastársukkal közösen kialakított otthonhoz, küzdve annak költségeivel, de bármennyire is sajnálom őket, még ilyen alapon sem jó megsérteni a tiszta rendszer alapjait.

Tehát azt gondolom, hogy a fentebb vázolt életmód az, amit lehetővé kell tennie az apanázsnak. Nagy lakásban egyedül nem lehet megélni apanázsból, és plazmatévét, nyaralást, szórakozást sem fedezhet. Mindenképpen lehetőséget ad az egészséges életre, joggal elvárható, hogy ezt mindenki biztosítsa is magának belőle. Nem indokolt tehát, hogy bárki lecsússzon a reménytelenségbe apanázs mellett. Viszont nem is lehet dőzsölésnek nevezni. Bombáznak bennünket a reklámok, az mind frusztrálhatja az apanázsból megélni próbálókat. Könnyen ki tud alakulni az a kép, hogy az apanázs semmire sem elég. Ha ez sikerül, akkor egy célt már elértünk. Nem szabad, hogy az apanázs ennél többre futja, ugyanis nem célja, hogy emberek tömegesen berendezkedjenek az apanázsból finanszírozott életvitelre. Ha netán úgy adódna, hogy a gazdaság ennél magasabb elvonási szinttel is talpon tudna maradni, akkor sem szabadna, hogy ennél több legyen az apanázs összege.

Elektronikus aláírásgyűjtés

2013.07.24. 07:00 Androidus

(Ha már szóba került.)

Az elektronikus választási rendszer viccessé teheti az aláírásgyűjtő íveket. Ha van egy kezdeményezés, elég lesz ugyanis felröptetni a közösségi médiában. Közösségi véleménynyilvánítás most is létezik, azzal a különbséggel, hogy annyiban is marad. Ha viszont létrejön az elektronikus választási rendszer, az aláíróív linkje mutathat egyenesen a hivatalos szavazási rendszer megfelelő felületére, amely valódi hitelesítéssel veszi fel a nyilatkozatokat. Az aláíró szándéka szerint akár név nélkül, akár úgy, hogy a döntéshozóknak adja csak tudtára, kicsoda, de akár világgá is kürtölheti, hogy ő igenis egyetért azzal a kezdeményezéssel ott.

Az aláírásgyűjtések szám szerinti állása nem lehet titkos. Egy összefoglaló felületen áttekinthetően meg lehet nézni, hogy adott pillanatban mely kérdésekre folyik az aláírásgyűjtés, melyik hol jár, és hány van, ami már elérte azt a limitet, hogy szavazás lesz belőle.

Hogy a dolog ne váljon parttalanná, és ne tudják a rendszerrel visszaélők elárasztani értelmetlen aláírásgyűjtésekkel, talán célszerű bevezetni bizonyos korlátozásokat. Például ne tudja egy ember kezdeményezni a nyilvános aláírásgyűjtést, hanem előbb kelljen x aláírást összeszednie magán csatornán, és csak utána lőhesse fel a nyilvánosságnak. Az aláírásgyűjtésnek meg kell felelnie alapvető normáknak, kábé mint egy fórum etikett esetén. Ilyen formai hiba miatt vissza lehet tartani a kezdeményezést, ami persze javítható, és akkor már nyilvánosságot kaphat. A nyilvános szakasza nem tarthat örökké. Ha mondjuk fél év alatt nem képes összeszedni a szükséges aláírásokat, akkor valószínűleg soha nem fogja. Ha mégis, mert változik a világ, akkor érdemesebb majd később újra elindítani, mint parkoltatni évekig. Korlátoznám még az egy ember által indítható kezdeményezések számát, de mást nem. Ezektől eltekintve az aláírásgyűjtés korlátozás nélküli.

A tévés választási műsort már korábban leírtam. A műsor időszakos, és kötelezően sort kerít a kormányzati kezdeményezések mellett az érvényes számú aláírást összegyűjtött petíciókra is.

Topografikus szavazás

2013.07.23. 07:00 Androidus

Az elektronikus szavazás felvet egy érdekes lehetőséget. Előfordulhatnak helyileg érvényes döntések, mint például az, amiről ez az egész eszembe jutott: a kandeláberek virágosításának kérdése. Klassz dolog, legalábbis van, akinek ez tetszik. Mások talán úgy gondolják, hogy az ő pénzüket erre ugyan ne pazarolják. Ma nagyjából az történik, hogy vagy csúnya marad az utca, vagy mindenki pénzét költik (herdálják) erre a célra.

Az elektronikus szavazás ezt úgy oldhatja meg, hogy lehetőséget adunk a lakcím szerinti voksolásra.

(Az egész elektronikus szavazás kényes kérdése a bizalom. Ha az megvan, akkor működik, ha nincs, akkor marad a hagyományos módszer. Hiába ugyanis egy akármilyen okosan titkosított rendszer, amiből a politikai érdek nem nyerheti ki a személyes adatot, erről a választó nem tud személyesen meggyőződni, és csak a bizalmára támaszkodhat. Ez fontos kérdés, de most nem térnék ki rá. Tételezzük fel, hogy alapvetően megvan a bizalom ahhoz, hogy működjön egy elektronikus szavazási rendszer.)

Természetesen a parlamenti választások névtelenek. Fontos, hogy minden választó eltitkolhassa pártpreferenciáját. De azt gondolom, hogy a helyi ügyek, mint például a nevezett virágosítás, nem ilyenek. Nehéz abban pártérdeket felfedezni, hogy valaki akar-e virágot, vagy nem. Kiírható tehát úgy a szavazás, hogy aki voksol, névvel tegye.

A leadott voksok alapján elkészíthető a vélemények térképe. A kunszt az, hogy nem kell előre zónákat definiálni. A szavazatok majd szépen kiadnak egy sűrűségi térképet, amit ha százalékosan rajzolunk meg, egyértelműen megadható az a terület, amelyen belül bizonyos százalék (mondjuk 51%) feletti az arány. Ezek a területek lesznek azok, ahol a választók döntése alapján megvalósítandó a döntés. A végrehajtás a helyi önkormányzat hatásköre, vagyis szükségtelen létrehozni olyan testületet, amelynek a döntés során kialakult területekre érvényes a hatásköre.

A szavazáskor természetesen összeg is szerepel, pontosabban adómérték. Akik igennel szavaztak, vállalták, hogy központi adócsomagjuk kiegészül egy x százalékos új tétellel, mely a döntés tárgyát képező célra lesz fordítva. Ez az adó azokra lesz érvényes, akik a döntés során kialakult zónákban élnek. Természetesen azok is fizetni fogják, akik nemmel szavaztak, de a demokrácia már csak ilyen. Ha kényes kérdésről van szó, természetesen lehet kétharmados, háromnegyedes, vagy tetszőleges helyeslési arányhoz kötni a döntést.

Alkotmány, törvénykönyv, állampolgárság

2013.07.22. 07:00 Androidus

Kezdenek körvonalazódni a Demokrácia 2.0 törvényes keretei. Az alapkő az alkotmány, mely a mostaninál sokkal rövidebb, velősebb, de mégis több mindenre kiterjed, mert benne csak általános alapelvek fogalmazódnak meg. Az alkotmányban nincsen semmi konkrétum, csak azt a szellemiséget rögzíti, amely alapján a törvénykezés folyhat.

Van továbbá egy törvénykönyv. Igen, a törvénykönyv az egy, mert a társaságokra nem vonatkoznak külön törvények, és a büntetőjog is roppant módon leegyszerűsödik azzal, hogy a kompenzálható károkat meg kell téríteni, a nem kompenzálható károk megátalkodott elkövetőit pedig ki kell zárni a társadalomból. Nincsenek büntetési tételek.

A Demokrácia 2.0 rendszerének építőköve a cselekvőképes egyén. Az tekinthető cselekvőképesnek, aki felnőtt, nincsen gyámság alatt, és a társadalom befogadja őt. A megátalkodott bűnelkövetők kizárják magukat a társadalomból. A megszülető gyermek szülői gyámságban kezdi meg életét, mely gyámság alól felnőttkorát elérve kerülhet ki. Aki szellemileg visszamaradott, vagy bármilyen okból nincsen a saját sorsáról való döntés képességének birtokában, az gyámság alatt marad mindaddig, amíg ez az állapot fennáll.

A felnőttkorát elért, szellemileg ép gyermek megérett arra, hogy önállóan cselekvővé nyilvánítsák. Ehhez állampolgári vizsgát kell tennie, mely vizsga során az alkotmány elveinek ismeretéről tesz számot. Az alkotmány tömörsége, egyértelműsége miatt ez egy nyolc osztályt elvégezni képes személy számára nem okozhat gondot. Aki itt elbukik, annak értelmi képességeivel komoly gondok vannak.

A tét pedig nem kicsi. Nem csak arról van szó, hogy amíg nem teszi le az állampolgári vizsgát, addig a szülei (illetve gyámja) nélkül nem írhat alá, de választójogával sem élhet. És ami a legsúlyosabb: apanázst sem kaphat.

Az állampolgári vizsga a magyar állampolgárságot megszerezni kívánó külföldiekre éppúgy érvényes. Bár, ha jól tudom, effajta vizsgáztatás manapság is szokás sok államban, de inkább akadály görgetés célzattal. Indokolatlannak tűnik olyan anyagot bifláztatni külföldiekkel, amiről a született állampolgároknak fogalma sincs.

Márpedig ma ez a helyzet. Az állampolgároktól olyan törvények betartását várják el, melyeknek az alapelveit sem ismerik, ráadásul a mai törvények egymásnak ellentmondóak, összefüggéstelenek, az alkotmánnyal csak lazán kapcsolódnak (vagy éppenséggel ellentmondanak neki). A Demokrácia 2.0 rendszerében a törvények az alkotmányból gyakorlatilag kikövetkeztethetőek. Csak a konkrét számok változnak, de azok is könnyen utána számolhatóak, és ráadásul nem a törvénybe vannak belevésve.

Virágosításért pénz

2013.07.05. 07:00 Androidus

Többször is taglaltam már a vigasztaló kártérítések ügyét. Csendháborítás, közszeméremsértés stb. olyan dolgok, amelyek károsultjai nem jól megcélozhatóak. Szükséges tehát a tőlük beszedett kártérítéseket valami olyanra költeni, aminek vélhetően a nagy többség örül. Ilyen megoldás kézenfekvően a település szépítése, például virágosítással. Gyűlik egy virágosítási kassza, lehet rá pályázni. De mi van, ha nem csak pályázat útján működik a dolog?

A minap elsétáltunk egy ház előkertje előtt, és megcsodáltuk az ott nyíló rózsákat. Az idős néni, aki nevelgette őket, éppen ott tett-vett a közelben. Láthatóan saját örömére ültette azokat a rózsákat, de az utcáról is látszódtak. A néni ezzel tett valamit a közösségért. És akkor eszembe jutott, hogy az, aki pályázik a virágosításra kiadható pénzekre, vajon mennyivel különb a néninél?

Mi lenne, ha a közterület-felügyelők nem csak bírságolhatnának? Mi lenne, ha jártukban-keltükben nem csak azt figyelnék, hogy ki tesz olyat, amiért kártérítést kell fizetnie, de azt is, hogy ki tesz a város érdekében?

Ez még csak egy ötlet, mert fogalmam sincs, hogyan kivitelezhető. Addig rendben, hogy nyilvános módon dokumentálni kell, tehát nem könnyű visszaélni vele. De ha egyik évben kapott a néni x forintot városszépítésért, akkor ha következő évben ugyanúgy virágosít, akkor ismét számíthat rá, nem? Csak mert az, hogy mennyi pénz folyik be a kihágásokból, elég bizonytalan. Nem lehet garantálni semmit, ami a város részéről egy nagyon tisztességes eljárás (hiszen biztos nem költjük el azt a pénzt, ami nincs), másrészt nem biztos, hogy ennek így a néni örülni fog.

Szóval ez egyelőre csak egy ötlet.

Bezárt a Telki Magánkórház

2013.07.04. 07:00 Androidus

Ez önmagában még nem lenne hír itt, de megjelent a tulajdonossal egy kiadós interjú az indexen. Idézek:

"...kötelezővé tenném a balesetbiztosítást, így a magánbiztosító fizetné a balesetek utáni ellátást, ők tartanák fenn a költséges traumatológiákat. A baleset  ugyanis egy egyéni kockázat, nem az ország egészségi állapotához köthető dolog, és tud önállóan működni. Leválasztanám még a szociális ellátórendszert is, hiszen az megint más kategória. Ezt már a költségvetésnek kell állnia, de nem a normális biztosítóközösség terhére, mert ez szociális kérdéskör, ami a szociális minisztériumhoz tartozik. Ami a kettő között marad, az az egészségügy. ..."

Ha nem lenne ránézésre világos, akkor mondom, mi a közös:
- Kötelező, különálló balesetbiztosítás
- Teljesen különálló szociális ellátórendszer
- A másik kettőtől önálló egészségügy

Ezeket tartalmazza a Demokrácia 2.0 tervezete.