Demokrácia 2.0

Most teljesen más törvények érvényesek az állami intézményekre, mint a magáncégekre, és következésképpen az állami alkalmazottak is alapvetően megkülönböztetett helyzetben vannak. A Demokrácia 2.0 rendszerében ez jelentőségét veszíti.

Úgy a jó, ha csak cégek léteznek. Nincsenek hivatalok, "intézmények", meg egyéb olyan csinált kategóriák, amelyek célja a törvényi megkülönböztetés. Miért is lennének, ha nem léteznek azok az adók, amelyek alól mentesülhetnének? Talán a "hivatal" ne fizessen kártérítést, vagy termékdíjat? Az alkalmazottjától ne legyen levonva a kompenzáció? Ugyan miért ne? Az egész értelmét veszítené, ha az egységesen szabályozott szövetet hagynánk valahol felfesleni a kivételezés elhintésével. Természetesen szó nincs róla: az állami cégek hajszálpontosan ugyanazokat az adóterheket viselik, mint a magáncégek.

Ennek ellenére vannak működésbeli különbségek. Az állami cég minden kiadása nyilvános kell, hogy legyen, és bizony pályáztatnia is kell, összeghatártól függő feltételekkel. Valószínűleg a működésének a szabályozása is kötöttebb lesz, mint egy rugalmas magáncégnél, de ettől még cég az, ugyanolyan bevételekkel és kiadásokkal.

Fontos, hogy minden feladatot költségesítsünk. Talán csak a választott testületek munkája van emberhez kötve, minden egyéb átadható. Ki lehet írni a pályázatot okmányiroda működtetésére, de lehet akár az önkormányzat egy-egy osztálya, aminek a feladatait ellátja egy külső cég. Minden feladatot így kell definiálni. Egy mostani hivataltól ez nyilvánvalóan nem lenne elvárható, mert most a folyamatos variálásokhoz kell alkalmazkodni, ami külsős cég esetén nem menne eléggé rugalmasan. De ha az adórendszer stabil, nincsenek ad-hoc változtatások, akkor bizony a külső cég tökéletesen el tudja végezni a jól definiált feladatot.

Ha ez megvan, akkor részletkérdéssé degradálódik, hogy valaki állami alkalmazott-e. Nem fog plusz temérdek juttatást kapni, mert nem lesz ruhapénz, étkezési hozzájárulás, utazási hozzájárulás, veszélyességi pótlék, fontoskodási pótlék, meg egyebek, melyek ma mind csak arra jók, hogy így-úgy csavarják a dolgot, és lehessen trükközni. Lesz majd fizetés, csak úgy, magában, ami annyi lesz, amennyi.

Az állami tulajdonú cég minden tulajdonával, minden tevékenységével részt vesz az adórendszer valamennyi vonatkozásában. Ez a bonyolultnak látszó mondat például olyan eseteket takar, hogy az önkormányzat, mint cég jogosult az általa birtokolt parkból legallyalt faanyag után termékdíj visszatérítésre. Kártérítési díjakat is ugyanúgy kell fizetnie, ha tevékenységével más cégeket vagy magánembereket hátrányos helyzetbe hoz.

A válságadó olyan, mint egy beismerő vallomás. "Igen, trükköztünk az Önök pénzével. Igen, 19-re lapot húztunk a sunyi haszon reményében. Igen, elszúrtuk." A mostani válság ennek a berendezkedésnek a következménye.

A pénzek folyamatos előre elköltése, a bevételek és kiadások közötti laza kapcsolat törvényszerűen oda vezet, hogy előbb-utóbb megúszik az egész. Durva hasonlattal a mostani politika ahhoz a szülőhöz hasonlítható, aki bedobja a kosztpénzt a nyerőautomatába.

A Demokrácia 2.0 rendszerében nem kellenek válságadók. Minden adó (pontosabban járulékok azok) önszabályozó. Egyszerű feltételek alapján eldönthető, hogy a szabályozási periódus végén merre kell moccantani. Ez a rendszer folyamatosan feszültségmentesíti magát, és nem tud robbanni. Innen nem fog kiindulni válság.

De persze a válság jöhet kívülről is.

Mit tud tenni egy jól beszabályozott rendszer, miközben körülötte sorra dőlnek be az országok? A válasz: pontosan ugyanazt, mint hétköznap, csak épp gyorsabban. Nincs szükség különadókra, nincs szükség politikusok fontoskodására. Mindössze arra van szükség, hogy az adók beszabályozását végzők álljanak készenlétben, és szigorúan körülírt feltételek teljesülése esetén legyen felhatalmazásuk a szabályozás akkurátus, lassú módja helyett gyors menetbe kapcsolni, és az időszakos szabályozási lépcső többszörösével mozdítani az adókat, a szabályozási periódus végét meg nem várva.

Az adók szabályozási módszere áll egy periódus definiálásából, áll egy kívánatosan elérendő statisztikai arányból, az arány elérése céljából módosítandó adóból és a periódusonkénti szabályozáskor bevethető módosítási lépcsőből. Ezek közül kettő a stabilitást szolgálja azzal, hogy fékezi a lehetséges állítást. Ha kívülről jövő válsághelyzet van, akkor ezt a féket levesszük, és felgyorsítjuk annak a folyamatnak a tempóját, amivel az adómérték szabályozása próbálja elérni az adótörvényben meghatározott célt. A cél ugyanaz marad! Ha a valóságban fellépő jelenségekhez igazodva, a megfelelő helyen, a megfelelő adó kivetésével szabályozunk valamit, akkor ez a szabályozás válság esetén sem inog meg. Pontosan ugyanaz marad a kívánatos cél.

A Demokrácia 2.0 rendszerében az állam valamennyi tevékenységét lehet pályáztatni, kivéve:
- a választott képviselők és a választott képviselők által bizalmi alapon alkalmazott közeli munkatársak munkája
- az államtitokhoz kapcsolódó tevékenységek

Egy bizonyos összeghatár felett az állam valamennyi tevékenységét pályáztatni kell. A tételek nem szabdalhatóak tetszőlegesen, például nem lehet valamiből száz darabot venni egyesével egy év alatt, mert azok összesen egy tételt fognak jelenteni, amihez keretszerződés szükséges (ha az összesített ár meghaladja a minimumot).

Az állam minden tevékenysége nyilvános, így azonnal látszódnak a kiadások, és az azokat lehetővé tevő keretszerződések.

Minél nagyobb összegről van szó, annál korábban kell kiírni. A keretszerződés (ha nem egyszeri projektről szól) időtartama meghatározott határok közé kell, hogy essen.

A konkurencia a nyilvános adatokat folyamatosan elemezve könnyen mérlegelheti azt, hogy ő képes lenne-e az adott tevékenységet olcsóbban elvégezni. Ha igen, kezdeményezheti az előző pályázat lejárta előtt új pályázat kiírását, melynek költségeit ő állja. A kezdeményezés és az időközi pályázat elbírálása között el kell telni annyi időnek, amennyi az adott területre meghatározott minimális pályázati tevékenységi időtartam, így az előző pályázat alapján a tevékenységet végzőnek legalább annyi ideje lesz még hátra, amennyi akkor lett volna, ha az előző pályázatot a lehetséges legrövidebb időszakra írják ki.

Az állam bevételeihez és kiadásaihoz hasonlóan mind a pályázatkiírások, mind a pályázatok, mind a döntések azonnali nyilvánosságot érdemelnek. A pályázatokat online, publikus formában kell benyújtani. Így az adófizetők és a sajtó naprakészen informáltak lehetnek a pénzek elköltése felől.

Én így képzelem az üvegzsebet.

Van egy olyan bűnügyi fennforgás, amikor egyik ember életveszélyesen megfenyegeti a másikat. "Megöllek, te ...!" (A pontok helyére mindenki ízlése szerint passzítson valami trágárságot.) A megfenyegetett gatyát cserél, összeszedi a bátorságát, aztán feljelenti az illetőt. A rendőrségnek ott van egy nesze semmi fogd meg jól eset: a fenyegető még nem csinált semmit sem. Csak beígérte. Sertepertélnek egy darabig, a fenyegető tudtára adják, hogy ejnye-bejnye, aztán jobb híján elvonulnak. Az esetek többségében úgysem történik semmi. Ha pedig mégis, akkor széttárják a kezüket: ők ennyit tudtak tenni.

És akkor most nézzük meg a Demokrácia 2.0-s verziót.

A fenyegetés pszichés károkat okoz, és nem feltétlenül azonnal. Van, hogy hosszú évek múlva szorul az illető kezelésre miatta. Lehet, hogy elveszíti majd emiatt a munkáját, lehet, hogy a családja megy tönkre bele, lehet, hogy el kell költöznie stb. Ezek mind forintosítható károk.

Természetesen semmilyen kártérítést nem lehet alapozni jövőbeni kárra, és az eljárást sem lehet év(tized)ekig nyújtani. Szerencsére nem is kell.

A nemzeti kártérítési alap fogja majd a megfenyegetett valamennyi jövőbeni kárát megtéríteni, ő a hitelező. És mint már sokszor, most is van egy statisztikánk. Lehet tudni, hogy milyen arányban szorulnak később kezelésre a megfenyegetettek, mennyibe kerül egy teljes körű kezelés, és milyen egyéb károknak van statisztikai esélye. Ennek az egy főre eső átlagát a fenyegetés bizonyításakor már ki is lehet számlázni. És ennyivel még nem úszta meg a fenyegető.

Arra is van statisztika, hogy mennyi időn belül szokott valóra válni a fenyegetés, amennyiben valóra válik. Erre az időre be kell biztosítani a megfenyegetettet, ezt pedig úgy lehet biztosítani, hogy a fenyegető díszkíséretet kap. Természetesen nem titokban, a rendőrök látványosan fogják követni. Tudnia is kell róla, hiszen ő fizeti a cechet. Ha eltűnik a rendőrök elől, akkor körözést kap, azzal pedig nem kéne játszani. Kénytelen lesz elviselni a költséges és kényelmetlen eljárást.

Röviden: Nem kell!

Hosszan:

A Demokrácia 2.0 rendszere szerint az építési hatóságnak teljes adatbázisa van az ország építményeiről, és munkatársaik rendszeresen ellenőrzik, hogy változott-e valami. Ha változott, megnézik, hogy az megfelel-e a szabványoknak. Ha igen, feljegyzik a változást, és minden megy tovább. (Persze a tulajdonossal egyeztetni kell a bejárást, dokumentációk leadását stb.) Ha nem felel meg az építmény valamilyen előírásnak, akkor kiszámlázzák a tulajdonosnak az időszakos ellenőrzés rá eső költségét, valamint előírják a szabványos állapot elérését. A szabálytalan állapot kárt okoz valakinek (ezért szabálytalan), ezt a kárt időszakosan kell fizetni egészen addig, amíg a szabályt sértő állapot fennáll.

A szabálytalanság jellegétől függ, hogy módosítással, kiegészítéssel, részleges- vagy teljes elbontással érhető el a megfelelő állapot. Adott esetben a szabálytalanul építtetőnek iszonyatos kára keletkezhet, ami csak dagad, ha húzza az időt. De természetesen nem az a cél, hogy az építtetőknek kárt okozzunk.

Természetesen előzetesen ki lehet kérni a hatóság véleményét egy tervezett építkezésről. A válaszuk hivatalos lesz, mely őket kötelezi. A hivatalos eljárás költségét meg kell fizetni, de ez elenyésző a lehetséges kárhoz képest. És ha valaki ismeri a szabványokat, lehet olyan magabiztos, hogy megspórolja azt is. (Például egy tapasztalt építési vállalkozó bevállalhatja ezt a kockázatot.)

Tehát: nem kell engedélyt kérni előzetesen, de aki nem biztos a dolgában, jobb, ha kikéri a hatóság véleményét az építés megkezdése előtt. A szabálytalanul felépített épületek pedig nem maradhatnak fenn.