Demokrácia 2.0

Ingó és ingatlan vagyon elvileg korlátlan értékben létrehozható, ezért volumentől függetlenül működőképes lesz rá a monopol helyzet elleni szabályozás. A földterület és a Föld mélyének kincse azonban más tészta. Ezek egy adott mennyiséget képviselnek, a készlet birtoklása kizárja mások tulajdonjogát.

Ezeknél nem működik a monopol helyzet adóztatásának módszere, mert hiába adóztatjuk agyon azt, akié az ország egy szem bányája egy adott fajtában, mert attól mások nem tudnak másik olyan bányát varázsolni. Áttételesebben, de ugyanez a logika érvényes a tömegesebb javakra, például a földterületre. Valahogy biztosítani kellene, hogy a föld ne koncentrálódhasson túlságosan.

Lehetőségként felmerül a véges javak állami tulajdonban tartása, és a használatért bérleti díj fizetése. Ez azzal az előnnyel járna, hogy a tulajdonjoggal ellentétben a bérleti jog időben korlátozható, és időnként lehetne rá újból pályázni. Akár rendszeresen árverésre bocsátható lehetne az összes bérleti jog, ezzel nyílt küzdelmet kialakítva.

A bérleti díjakból befolyt összeget a bérlőkre visszaforgatni értelmetlen, mert az árverés logikája szerint a befolyt összeg nem állhat arányban semmilyen értelmes céllal, ilyen szabályozás nem létezik. Ha más területen keressük meg a pénz helyét, ugyanabba a problémába botlunk. A beszedett pénz és a ráfordítandó összeg aránya tetszőleges, ezzel szabályozni kilátástalan.

Viszont van egy olyan cél, amelynek a kiadási szintje nem áll visszacsatolásban az elvonással, és a volumene is elegendően nagy ahhoz, hogy ne okozhasson torzulást, ha beleöntjük a bevételeket. Ez természetesen az apanázs kasszája, melynek még az sem árt, ha túl sok a bevétele, mert a plusz bevételek arányában lehet csökkenteni a kompenzációs adót. Nem fog sokat hozzátenni, de pár százalék is számít.

Megjegyzések:

1. A gazdálkodásra való és az egyéb tevékenységnek helyet adó földterület nem ugyanaz. Ha valaki felépíti a házát, irodáját, gyárát, boltját egy területre, akkor az az építmény az ő tulajdona lesz. Nyilván nem lehet a területnek más a bérlője, mint ő. Ezért őt előbérleti jog illeti meg. Amíg ő fenntartja tulajdonát (nem hagyja el, nem bontja el), addig elegendő 1 forinttal licitálnia, és övé a bérleti jog. (Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az üresen álló, lepusztuló ingatlanok gazdái más okból fizetnek!) Azt gondolom, hogy egy birtok esetén nem okozhat problémát az épülethez tartozó telek és a művelendő parcellák elkülönítése. Ezt minden esetben meg kell tenni.
2. A Föld mélyének hasznosításáért fizetett bérleti díj nem ugyanaz, mint az onnan kiemelt anyagok termékdíja. Nagyon nem ugyanaz. A leghatalmasabb termékdíjat pont a bányák kell, hogy fizessék.
3. A földek, bányajogok állami tulajdonba vétele természetesen csak piaci alapon történő vásárlással lehetséges. Először el kell érni egy állapotot, és csak utána léphet életbe a kizárólagos bérlet rendszere.

Az indexes fórumon rákattant a közönség az apanázsra. A kérdés, hogy az mire elég? Az az igaz, hogy megszívatjuk vele azokat, akiknek nincs más bevételük, vagy az, hogy munka nélkül lehet dőzsölni? Járjuk ezt körül.

Értelemszerűen az apanázs mértékének megközelítése nem jöhet onnan, hogy mire legyen elég. Nem találhatom ki előre, hogy ezt és ezt meg kell tudni venni belőle, és azután majd jól elvesszük a fedezetét a jövedelmekből, akár beleroppan a gazdaság, akár nem. Nyilván csak a gazdaság teherbíró-képességének függvényében lehet meghatározni a kompenzációs adó mértékét. Ha megvan a ráfordítható összeg, utána meg lehet nézni, hogy az mire elég. Ha az megüt egy bizonyos mértéket, a rendszer ebből a szempontból működőképes, ha kevesebb, akkor pedig megbukott. Most azt vizsgáljuk, hogy mire kell elégnek lennie annak, amit rá tudunk fordítani.

Szerintem kb. ezt kell fedeznie az apanázsnak ahhoz, hogy működőképes legyen:
- Az összes kötelező biztosítás minimum szintje (egészségbiztosítás, balesetbiztosítás, egyéni felelősségbiztosítás).
- Napi egy adag meleg és egy adag hideg étel.
- Egy kb. 25 négyzetméteres, egy ajtóval, egy ablakkal, szigetelt falakkal és nyílászárókkal rendelkező összkomfortos lakás átlagos teljes rezsi költsége (víz, csatorna, villany, fűtés, kommunikáció).
- Az eddigieken felül plusz 20% utazásra, ruházkodásra, egyéb költésre.

Megjegyzendő, hogy az előbbi számítás egyéni lakhatással számol. Az apanázs nem veszi tekintetbe, hogy ki hány fős háztartásban él. Akik jól megférnek egy lakásban többen, azok ezzel nyernek, míg akik ragaszkodnak az önálló léthez, szembesülniük kell azzal, hogy az bizonyos plusz költségekkel jár. Egyéni döntés, hogy ki hány fős háztartásban lakik, az apanázsnak pedig nem dolga bizonyos lakhatási módok preferálása. Az egyedül maradt nyugdíjasokat ez kellemetlenül érintheti, mert közöttük sokan vannak, akik ragaszkodnak az időközben elhunyt házastársukkal közösen kialakított otthonhoz, küzdve annak költségeivel, de bármennyire is sajnálom őket, még ilyen alapon sem jó megsérteni a tiszta rendszer alapjait.

Tehát azt gondolom, hogy a fentebb vázolt életmód az, amit lehetővé kell tennie az apanázsnak. Nagy lakásban egyedül nem lehet megélni apanázsból, és plazmatévét, nyaralást, szórakozást sem fedezhet. Mindenképpen lehetőséget ad az egészséges életre, joggal elvárható, hogy ezt mindenki biztosítsa is magának belőle. Nem indokolt tehát, hogy bárki lecsússzon a reménytelenségbe apanázs mellett. Viszont nem is lehet dőzsölésnek nevezni. Bombáznak bennünket a reklámok, az mind frusztrálhatja az apanázsból megélni próbálókat. Könnyen ki tud alakulni az a kép, hogy az apanázs semmire sem elég. Ha ez sikerül, akkor egy célt már elértünk. Nem szabad, hogy az apanázs ennél többre futja, ugyanis nem célja, hogy emberek tömegesen berendezkedjenek az apanázsból finanszírozott életvitelre. Ha netán úgy adódna, hogy a gazdaság ennél magasabb elvonási szinttel is talpon tudna maradni, akkor sem szabadna, hogy ennél több legyen az apanázs összege.

(Ha már szóba került.)

Az elektronikus választási rendszer viccessé teheti az aláírásgyűjtő íveket. Ha van egy kezdeményezés, elég lesz ugyanis felröptetni a közösségi médiában. Közösségi véleménynyilvánítás most is létezik, azzal a különbséggel, hogy annyiban is marad. Ha viszont létrejön az elektronikus választási rendszer, az aláíróív linkje mutathat egyenesen a hivatalos szavazási rendszer megfelelő felületére, amely valódi hitelesítéssel veszi fel a nyilatkozatokat. Az aláíró szándéka szerint akár név nélkül, akár úgy, hogy a döntéshozóknak adja csak tudtára, kicsoda, de akár világgá is kürtölheti, hogy ő igenis egyetért azzal a kezdeményezéssel ott.

Az aláírásgyűjtések szám szerinti állása nem lehet titkos. Egy összefoglaló felületen áttekinthetően meg lehet nézni, hogy adott pillanatban mely kérdésekre folyik az aláírásgyűjtés, melyik hol jár, és hány van, ami már elérte azt a limitet, hogy szavazás lesz belőle.

Hogy a dolog ne váljon parttalanná, és ne tudják a rendszerrel visszaélők elárasztani értelmetlen aláírásgyűjtésekkel, talán célszerű bevezetni bizonyos korlátozásokat. Például ne tudja egy ember kezdeményezni a nyilvános aláírásgyűjtést, hanem előbb kelljen x aláírást összeszednie magán csatornán, és csak utána lőhesse fel a nyilvánosságnak. Az aláírásgyűjtésnek meg kell felelnie alapvető normáknak, kábé mint egy fórum etikett esetén. Ilyen formai hiba miatt vissza lehet tartani a kezdeményezést, ami persze javítható, és akkor már nyilvánosságot kaphat. A nyilvános szakasza nem tarthat örökké. Ha mondjuk fél év alatt nem képes összeszedni a szükséges aláírásokat, akkor valószínűleg soha nem fogja. Ha mégis, mert változik a világ, akkor érdemesebb majd később újra elindítani, mint parkoltatni évekig. Korlátoznám még az egy ember által indítható kezdeményezések számát, de mást nem. Ezektől eltekintve az aláírásgyűjtés korlátozás nélküli.

A tévés választási műsort már korábban leírtam. A műsor időszakos, és kötelezően sort kerít a kormányzati kezdeményezések mellett az érvényes számú aláírást összegyűjtött petíciókra is.

Az elektronikus szavazás felvet egy érdekes lehetőséget. Előfordulhatnak helyileg érvényes döntések, mint például az, amiről ez az egész eszembe jutott: a kandeláberek virágosításának kérdése. Klassz dolog, legalábbis van, akinek ez tetszik. Mások talán úgy gondolják, hogy az ő pénzüket erre ugyan ne pazarolják. Ma nagyjából az történik, hogy vagy csúnya marad az utca, vagy mindenki pénzét költik (herdálják) erre a célra.

Az elektronikus szavazás ezt úgy oldhatja meg, hogy lehetőséget adunk a lakcím szerinti voksolásra.

(Az egész elektronikus szavazás kényes kérdése a bizalom. Ha az megvan, akkor működik, ha nincs, akkor marad a hagyományos módszer. Hiába ugyanis egy akármilyen okosan titkosított rendszer, amiből a politikai érdek nem nyerheti ki a személyes adatot, erről a választó nem tud személyesen meggyőződni, és csak a bizalmára támaszkodhat. Ez fontos kérdés, de most nem térnék ki rá. Tételezzük fel, hogy alapvetően megvan a bizalom ahhoz, hogy működjön egy elektronikus szavazási rendszer.)

Természetesen a parlamenti választások névtelenek. Fontos, hogy minden választó eltitkolhassa pártpreferenciáját. De azt gondolom, hogy a helyi ügyek, mint például a nevezett virágosítás, nem ilyenek. Nehéz abban pártérdeket felfedezni, hogy valaki akar-e virágot, vagy nem. Kiírható tehát úgy a szavazás, hogy aki voksol, névvel tegye.

A leadott voksok alapján elkészíthető a vélemények térképe. A kunszt az, hogy nem kell előre zónákat definiálni. A szavazatok majd szépen kiadnak egy sűrűségi térképet, amit ha százalékosan rajzolunk meg, egyértelműen megadható az a terület, amelyen belül bizonyos százalék (mondjuk 51%) feletti az arány. Ezek a területek lesznek azok, ahol a választók döntése alapján megvalósítandó a döntés. A végrehajtás a helyi önkormányzat hatásköre, vagyis szükségtelen létrehozni olyan testületet, amelynek a döntés során kialakult területekre érvényes a hatásköre.

A szavazáskor természetesen összeg is szerepel, pontosabban adómérték. Akik igennel szavaztak, vállalták, hogy központi adócsomagjuk kiegészül egy x százalékos új tétellel, mely a döntés tárgyát képező célra lesz fordítva. Ez az adó azokra lesz érvényes, akik a döntés során kialakult zónákban élnek. Természetesen azok is fizetni fogják, akik nemmel szavaztak, de a demokrácia már csak ilyen. Ha kényes kérdésről van szó, természetesen lehet kétharmados, háromnegyedes, vagy tetszőleges helyeslési arányhoz kötni a döntést.

Kezdenek körvonalazódni a Demokrácia 2.0 törvényes keretei. Az alapkő az alkotmány, mely a mostaninál sokkal rövidebb, velősebb, de mégis több mindenre kiterjed, mert benne csak általános alapelvek fogalmazódnak meg. Az alkotmányban nincsen semmi konkrétum, csak azt a szellemiséget rögzíti, amely alapján a törvénykezés folyhat.

Van továbbá egy törvénykönyv. Igen, a törvénykönyv az egy, mert a társaságokra nem vonatkoznak külön törvények, és a büntetőjog is roppant módon leegyszerűsödik azzal, hogy a kompenzálható károkat meg kell téríteni, a nem kompenzálható károk megátalkodott elkövetőit pedig ki kell zárni a társadalomból. Nincsenek büntetési tételek.

A Demokrácia 2.0 rendszerének építőköve a cselekvőképes egyén. Az tekinthető cselekvőképesnek, aki felnőtt, nincsen gyámság alatt, és a társadalom befogadja őt. A megátalkodott bűnelkövetők kizárják magukat a társadalomból. A megszülető gyermek szülői gyámságban kezdi meg életét, mely gyámság alól felnőttkorát elérve kerülhet ki. Aki szellemileg visszamaradott, vagy bármilyen okból nincsen a saját sorsáról való döntés képességének birtokában, az gyámság alatt marad mindaddig, amíg ez az állapot fennáll.

A felnőttkorát elért, szellemileg ép gyermek megérett arra, hogy önállóan cselekvővé nyilvánítsák. Ehhez állampolgári vizsgát kell tennie, mely vizsga során az alkotmány elveinek ismeretéről tesz számot. Az alkotmány tömörsége, egyértelműsége miatt ez egy nyolc osztályt elvégezni képes személy számára nem okozhat gondot. Aki itt elbukik, annak értelmi képességeivel komoly gondok vannak.

A tét pedig nem kicsi. Nem csak arról van szó, hogy amíg nem teszi le az állampolgári vizsgát, addig a szülei (illetve gyámja) nélkül nem írhat alá, de választójogával sem élhet. És ami a legsúlyosabb: apanázst sem kaphat.

Az állampolgári vizsga a magyar állampolgárságot megszerezni kívánó külföldiekre éppúgy érvényes. Bár, ha jól tudom, effajta vizsgáztatás manapság is szokás sok államban, de inkább akadály görgetés célzattal. Indokolatlannak tűnik olyan anyagot bifláztatni külföldiekkel, amiről a született állampolgároknak fogalma sincs.

Márpedig ma ez a helyzet. Az állampolgároktól olyan törvények betartását várják el, melyeknek az alapelveit sem ismerik, ráadásul a mai törvények egymásnak ellentmondóak, összefüggéstelenek, az alkotmánnyal csak lazán kapcsolódnak (vagy éppenséggel ellentmondanak neki). A Demokrácia 2.0 rendszerében a törvények az alkotmányból gyakorlatilag kikövetkeztethetőek. Csak a konkrét számok változnak, de azok is könnyen utána számolhatóak, és ráadásul nem a törvénybe vannak belevésve.