Egy februári hvg-ben bukkantam rá az idézetre Molnár Gábor Miklós "Az adócsalás" című doktori értekezéséből. Tekintettel a hvg-sek válaszadási hajlandóságára inkább nem várom meg a jóváhagyást. Majd szól valaki, ha nem egyezik bele a hivatkozásba. Szeretném kommentálni, és ezért idézem, szó szerint.
"Az adóellenállás módjai
- Adótervezés: legális adóoptimalizálás, annak a lehetőségnek a megkeresése, ami a vállalkozás számára a legkedvezőbb adófizetéssel jár.
- Adókikerülés: az adóteher olyan, legális csökkentése, amit a kormányzati adópolitika, illetve a jogalkotó nem akart az adózók számára lehetővé tenni, vagyis a kiskapuk kihasználása.
- Adómenekülés: az adókikerülés sajátos, nemzetközi formája, amikor az adózó a legalacsonyabb adóterhet kínáló országba helyezi át például a székhelyét vagy a lakóhelyét.
- Adómegtagadás: az adóellenállás legszembetűnőbb, a polgári engedetlenség egyik formájának tekinthető változata, jogosságáról vagy jogszerűtlenségéről az adott ország jogpolitikai, illetve -filozófiai szempöontok alapján dönt.
- Adókijátszás: az adóellenállás egyetlen egyértelműen illegális formája, az adótörvények és más jogszabályok megsértése. Idetartozik a büntetőjogi kategóriát képező adócsalás vagy a pénzügyi, illetve az adójogszabályok által szankcionált normasértés."
Ezek vannak most. Nézzük, a Demokrácia 2.0 rendszerében ezekből mi lehetséges, illetve mi valószínű.
- Adótervezés: tökéletesen felesleges metódus. A könyvelőkre rossz napok járnak, mert minden adó azonnal, egyértelműen, kivételek meghatározása nélkül kerül levonásra. Nincs hova trükközni, mert nincsenek jobb és rosszabb alternatívák.
- Adókikerülés: igen rövidtávú lehetőség. Ha az adózók lelnek a rendszerben kiskaput, az a jelenlegi szisztémával ellentétben nem az adórendszer lényegéből fakad, hanem csak jogalkotói tévedés, ami rövid úton korrigálható. Újra nem termelődik a hiba, mert az adójogszabályoknak az adóelkerülők üldözése érdekében való folyamatos toldozgatása a múlté. Ha egy jogszabályt sikerült kidolgozni, az egész addig működhet, amíg a világ meg nem változik alatta.
- Adómenekülés: remélhetőleg ez azért lesz a múlté, mert onnan jönnek ide a pénzek parkolni, ahova most viszik innen.
- Adómegtagadás: egy korábbi bejegyzésben már kitértem a civil tevékenység jelentőségére. Igenis fontos, hogy mindenki tudatosan viszonyuljon az egyes adókasszákat működtető intézményekhez. Nem lehet állam bácsihoz fordulni, aki majd leszól, és elintéz, mert állam bácsinak ebbe már nincsen közvetlen beleszólása. Igenis ha valahol elszalad a ló, akkor a polgároknak maguknak kell elérniük a változást. És igen, ennek egyik lehetséges eszköze az adómegtagadás útján való protestálás.
- Adókijátszás: adócsalók mindig lesznek, hiú remény azt gondolni, hogy bármely rendszer ki tudja küszöbölni a jelenséget. Minden rendszerhez tartoznak tipikus adócsalások. A Demokrácia 2.0 bevezetésével a mostani adócsalások értelme egy csapásra megszűnik, de nyugodtan rá lehet bízni az emberek fantáziájára, hogy kitalálják, mivel érdemes trükközni az új rendszerben. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy mit lépünk erre válaszul. Itt jön a képbe az automatikus kártalanítás, és az ezzel foglalkozó adókassza. A kártalanító kassza a többi adókasszát is kártalanítja, a statisztikai felméréseknek megfelelő mértékben, majd a felderített adócsalóktól fogja beszedni a kár összegét. Nem tudni, hogy ez a módszer mennyire fogja visszaszorítani az adócsalást, de az biztos, hogy valódi kárt nem tudnak okozni így az adócsalók.
Hozzászólások