Demokrácia 2.0

Jött egy olyan észrevétel, hogy a fegyenctelepes módszerem embertelen. Egyszer s mindenkorra száműzzük az embert egy olyan helyre, ahol bármilyen viszonyok uralkodhatnak, ennek felelősségét pedig senki nem szeretné felvállalni. Járjuk ezt körül.

A fegyenctelepen felépül egy társadalom, amiről nem tudjuk, hogy milyen. Annyi információnk azért van, hogy önfenntartónak kell lennie, tehát a fegyencek a saját fogva tartásuk költségeit is ki kell, hogy termeljék. Nem lehet egy kannibalisztikus, önmegsemmisítő közösségi modell, mert az a telep működtetőinek nem jó. Márpedig a viszonyokat a működtetők alakítják ki, és nem a fegyencek, ez egyértelmű.

A benti társadalom modellje lehet akár bonyolultabb, mint a kintié. Viszont én most nem börtönt szeretnék tervezni, hanem egy új berendezkedést a világ számára. Nem szeretnék belebonyolódni a mikéntbe, csak az elvi lehetőségeket szeretném tisztázni.

Akkor működik jól a fegyenctelep, ha a munkaerőt a lehetőségekhez képest a leginkább kihasználja. Tudjuk jól, hogy a kényszerítés messzire nem vezet. Csak akkor lehetnek sikeresek, ha érdekeltté teszik a lakókat abban, hogy termeljenek. Persze nem mindenkit lehet majd érdekeltté tenni. Lesz, akinek a jelenléte is romba dönti a termelés lehetőségét. Ezeket valahogy el kell majd távolítani, és a legvalószínűbb, hogy egyszerűen lelövik őket. A fegyenctelepen nem lesz demokrácia. A kérdés már csak az, hogy a kinti társadalom ennek tudatát hogyan viseli.

Vegyük figyelembe először is, hogy a fegyenctelep működtetőit érdekeltté tettük abban, hogy minél több élő lakójuk legyen. Ők repesve várják az újabb potenciális dolgozókat, és eszük ágában sem lesz önkényesen kivégezni őket, mert az nekik nem lesz jó. Annyira nem lesz jó, hogy ha van olyan a lakók között, aki ritkítja a többieket, az rövid úton puskavégre fog kerülni, hogy ne csökkentse tovább az értékes állományt. Hasonlóképpen, ha a lakók nem egészségesek, ha nincsenek jól táplálva, akkor nem tudnak jól termelni, és kevesebb a haszon.

Úgy tartják őket, mint haszonállatokat? Azt gondolod, hogy ez embertelen? Akkor nézzük azt, hogy kik kerülnek oda.

Ha most közmunkára ítélnek valakit bolti lopásért, elég gyorsan megszületik az ítélet, és senki nem firtatja túlzottan. Ha halálra ítélnek valakit (ahol még ez létezik), súlyos mérlegelések sora előzi meg a döntést. A mérlegelés alátámasztása pedig szerintem fokozható. Nem elég egy szakértő? Akkor legyen három. Nem elég három? Legyen kilenc. Vagy 12, vagy 25. Nem elég egy fellebbvitel? Akkor legyen kettő, három, öt stb. Amennyi szükséges. A lényeg, hogy akiknél még van esély a társadalomba való visszailleszkedésre, azoknál ezen a visszailleszkedésen kell dolgozni, és nem eltávolítani őket a társadalomból. Csak olyan kerüljön a fegyenctelepre, akinek jelenléte egészen biztosan káros a társadalomra.

Tévedni emberi dolog, tudom. Bármilyen kicsire is redukáljuk a tévedés lehetőségét, elő fog fordulni. Mi vár ezen tévedések áldozataira?

Vissza nem jöhetnek a fegyenctelepről, ez sajnos ökölszabály. A benti társadalomhoz alkalmazkodott ember nem fertőzheti a kintit, másképp fegyenctelep nem működhet. Tehát bent marad örökre. Tévedtünk, ami azt jelenti, hogy ő valójában nem rossz ember. Hasznos tagja lett volna a társadalomnak. De ha ilyen, akkor a fegyenctársadalomnak pillére lesz. Olyan, akire kiemelten vigyáznak majd. Nem kell attól tartania, hogy embertelen sora lesz. A legnagyobb büntetése az lesz, hogy nem láthatja többet a szeretteit.

Összehasonlításképpen a jelenlegi rendszerben bezárjuk az elkövetőket egy időre, hogy az alatt hátha megjavulnak. A volánnál elaludt ember ugyanazt kapja, mint a megátalkodott bűnöző. Előzőt összeroppantják a bent töltött évek (megspékelve a bűntudattal), utóbbi továbbképzésen vesz részt, ami után kikerülve szembe jöhet a járdán. Ez a legjobb, amit most ki tudunk hozni belőle. Van még a muszlim módszer, az jobban védi az áldozatokat, de ott elég sokan szaladgál(ná)nak kéz és fej nélkül. Ehhez képest a Demokrácia 2.0 módszere anélkül garantálja, hogy gonosztevő ne jöhessen szembe a járdán, hogy tudatosan, egyértelműen rosszat tennénk vele.

Már beszéltem arról, hogy milyen az automatikus cégbejegyzés. Gipsz Jakab odaül a gép elé, pötyög, regisztrációs költséget utal, és a cég létrejött. (Megszüntetni már nem ilyen egyszerű, de az egy másik történet.) A cégneve alapján automatikusan beregisztrálódik neki egy domain, mondjuk a cegnev.cegforma.hu formátum szerint. De ezzel nem merültek ki a lehetőségek.

A tevékenységi körök kategóriákba vannak rendezve, a kategóriák pedig hierarchikusan rendeződnek. Ez pompás lehetőséget kínál arra, hogy az adott tevékenységi körbe bejelentkezett összes cégről bárki lekérhessen egy listát. A listát pedig le tudja szűkíteni telephely és egyéb paraméterek szerint, így megkönnyítve, hogy egy üzleti partnert, vagy ad abszurdum egy boltot megtaláljon. A manapság szokásos, vállalkozások által üzemeltetett szaknévsorokat ez nem iktatja ki, de egy erőteljes alternatívát kínál melléjük.

Látom magam előtt, ahogy a fejetekhez kaptok. Ez megőrült, ki a jó fene fog keresgélni a sok piszlicsáré egyszemélyes cég által bejegyeztetett egymillió tevékenységi kör között. De ácsi, ti a mai rendszerben gondolkodtok. Ma nem költséget fizettetnek, hanem sarcolnak. A sarc kiszabása pedig úgy sikerült, hogy a cég létrehozásakor egy füst alatt be lehet jegyeztetni akárhány tevékenységi kört, de a módosítás pénzbe kerül. Egy idióta rendszer hozadéka a mai helyzet. Ha rendet rakunk, nem lesznek feleslegesen bejegyzett tevékenységi körök, mert ha valamit abbahagy a cég, maga fogja kérni, hogy azt töröljék. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Minden tevékenységi körhöz hozzá tartoznak azok a termékdíjas és egyéb adókasszák, melyek érintettek. Amikor a cég bejegyez egy tevékenységi kört, vállalja, hogy az érintett adókasszák ellenőrzéseinek költségeit állja, másképpen nem lehet. A minden létező tevékenységi körrel bejegyzett kis cég pillanatok alatt összeroppanna az adminisztratív költségek alatt. Nem, ilyen nem lesz. A céglistában csak a tevékenységet valóban űző cégek lesznek ott.

Ezt az automata szaknévsort persze lehet tupírozni, különösebb költsége nincsen. Például a cégek ellenőrzésekor kapott adatok alapján ki lehet válogatni a ténylegesen űzött szakterületeket. (A reklám lehetőségét szándékosan kerülöm, az maradjon a vállalkozók által üzemeltetett szaknévsorok fennhatósága alatt.)

Ez a rendszer a kis cégek esélyeit tudná növelni a megkapaszkodásra, nem kicsit.

Nehezen passzol a prostitúció kezelése ebbe a rendszerbe, de nem lehetetlen mégse a dolog.

Azért nehéz a dolog, mert előbb rendet kell rakni hozzá a fejünkben, márpedig eddig nem erről voltunk híresek. Mi is a baja a prostitúcióval annak, akinek baja van a prostitúcióval? Vegyük csak sorba.
- Isten ellen való vétek. Oké, de nem mindenki osztja ezt a vallásos nézetet. Ezen az alapon be kéne tiltani, de ennél azért lehetünk okosabbak. Még soha sehol a világon nem sikerült betiltani a legősibb mesterséget, hanyagoljuk hát ezt az opciót.
- Zavarja a gyerekek fejlődését. Nos, ez ellen feltétlenül tenni kell. Ne ilyen módon kapjon felvilágosítást az ifjúság.
- Zavarja egyes emberek nyugalmát. Ez nem prostitúciós kérdés, érvényes rá egy szélesebb körű szabályozás.
- Egészségügyi kockázatot jelent. Fontos az orvosi ellenőrzés, mindenki érdekében.
- Irritál egyes embereket a tudat, hogy a közelükben ilyen zajlik. Ez nehéz kérdés, mert a világ sokszínű. Temérdek módon zavarhatjuk egymást. Ezt leginkább a lakóhely megválasztásával lehet rendezni. Kell, hogy legyenek szórakozóhelyek a városban, de a szórakozóhelyek mellett zaj van, és nem mindenki szeret ott lakni. A megoldás: lakjon szórakozóhelyek környezetében olyan, akit nem zavar a zaj.

És már meg is van a megoldás a prostitúcióra.

Kellenek a vigalmi negyedek, ahol akár házakban, akár más módon űzhető az ipar. Ha valamelyik prostituált meg tudja szervezni, hogy hívásra csendben házhoz megy, vagy hozzá jön a kuncsaft, akkor ez feltűnés nélkül lebonyolítható, és a tevékenység űzhető a vigalmi zónán kívül is. Fizeti az orvosi felügyelet költségét, van rendes iparengedélye meg minden.

Ez van akkor, ha betartják a szabályokat.

Ha egy prosti nem megfelelő helyen strihel, akkor jön a következő kérdés, hogy milyen költséget fizettessünk meg vele. Itt hívhatjuk segítségül a csendháborításra kieszelt vigasztaló kártérítést. Ki kell ötölni, hogy mi legyen az a kompenzálás, amire már azt mondják a környéken élők, hogy oké, maradhatnak a lányok. Ez valószínűleg nem lesz olcsó, és a megoldás kívánatos eredménye nem az, hogy minden ház előtt van három szökőkút meg egy kurva. A megfelelő (és valószínű) kimenet az, hogy eltakarodnak onnan, ahol nem látják őket szívesen, mert a vendégeik nem fogják megfizetni a többletköltséget.

És már el is értük a célunkat.

A rossz módszerek tipikus példája. Szegény-szegény őstermelők, tönkremennek, ha nem támogatjuk őket, és akkor nem lesz mit enni. Majd nézünk egymásra, és közben éhen halunk, mert nem támogattuk eléggé a gazdákat. Ugye így van?

Kimaradt valami a képből. A terményekért fizetünk, tehát legrosszabb esetben majd többet fizetünk, és akkor majd megéri újból földet művelni. Jaj, de nem jó, mert ha a magyar termény sokba kerül, akkor beözönlik az olcsó külföldi, mert azokat támogatja a saját kormányuk. Vagyis mivel mások a rossz módszert választották, ezért kövessük a példájukat mi is. Jó, de a hibát miért nem lehet korrigálni a határon? Ha egy olyan országból érkezik élelmiszer (vagy bármilyen termék, mert miért is korlátozzuk a módszert egy árucsoportra), ahol az ára támogatást tartalmaz, akkor azt lehet pontosan tudni. Tudhatjuk hajszálpontosan, mennyivel csökkenti az árát a támogatás. A határon ezt az összeget szépen el lehet kérni az importőrtől, majd egy masnival átkötve visszaadni a szubvenciót adó országnak. Köszönjük, nem kérjük.

Persze olyan is előfordulhat, hogy tiszta versenyben győz a külföldi. Azok a földművesek ott sokkal olcsóbban végzik a dolgukat, így mire ideér hozzánk a termény, még a szállítási költséget rászámolva is olcsóbb, azonos adótartalom mellett. Akkor most mi lesz?

Nos, ebből sem szabadna, hogy probléma legyen. Ha tényleg nincs rajta támogatás, akkor a növekvő kereslet felveri az árakat abban a távoli országban, és elindul az árak kiegyenlítődése, ami oda tendál, hogy a távolság (egyenlő szállítási költség) függvényében előbb-utóbb már nem fogja megérni ideszállítani azt a portékát. De ez a folyamat csak akkor tud tisztességesen lejátszódni, ha tényleg meg van tisztítva az ár az adókülönbözettől. Az átmeneti időszakban pedig na bumm, hát azt a terméket nem pont itt termelik. Nem nagyon hiszem, hogy a magyar munkaerő ne lenne versenyképes. A termékek többségét meg fogja érni itt előállítani.

Azt a részét persze most kihagyom, hogy a Demokrácia 2.0 rendszerében a vállalkozók nem fizetnek adót, ezért még a kivett pénz kompenzációs adótartalmát figyelembe véve is valóságos kánaán ez nekik. Megéri nekik megfizetni a magyar munkást, így ha magyar munkás kicsit drágább is, a termék ára akkor is versenyképes tud maradni. Bírni fogja a versenyt.

Nincsen központi költségvetés, nincsenek összeöntve a pénzek, nem lehet általános finanszírozásra fölvenni hitelt, és ez így van jól. De ettől még konkrét célra fölvehető hitel, amit az adott finanszírozási cél adókasszája fog megtenni, ha a célszerűség úgy diktálja.

Az adott adókasszát szabályozó törvény előírja, milyen mértékű lehet a hitelfelvétel a várható adóbevételek és a hitel által finanszírozott beruházások okozta megtakarítások függvényében. A sima költekezés igen szűkre van szabva, a megtérülő beruházásoknak viszont igen tág teret ad a szabályozás.

Valamennyi adókassza hitelfelvétele államilag garantált. Legrosszabb esetben a központi tartalék fogja fedezni a törlesztését (bár ez már nagyon-nagyon rossz eset). Így ezek a hitelek olcsók lehetnek.

Persze úgy tisztességes, ha az egyes adókasszák által felvett hiteleket összeadjuk, és az összeget más országok eladósodásához mérjük. Lehet nagyobb, lehet kisebb, de bárhogyan is, ez már egy egészen más helyzet. Az esély mindenesetre arra van, hogy sokkal kisebb legyen az eladósodottság, mert az egyes adókasszák mozgástere korlátozott.