A blogról

Ez a blog egy új megközelítésű gazdasági program vázlata. Ha először vagy itt, kezdd az olvasást ezekkel, ebben a sorrendben:
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Általános véleményedet itt mondhatod el.

Nemsokára lesz PDF verzió is, addig türelmeteket kérem.

Mondjatok példákat!

Kérdések és válaszok

Itt kapok hideget, meleget:
indexes fórum

Segítség! Közgazdász konzulens kerestetik

Hozzászólások

  • Androidus: @Beri Svarc: huh, hol is kezdjem :) Először is köszönöm a hozzászólást. "De ugye ehhez a rettentő... (2013.07.23. 16:48) Beszélgetős
  • Beri Svarc: @Kion: Egyrészt teljesen igazad van; valóban ez a legfontosabb kérdés. Másrészt a cikk, a címével ... (2013.07.23. 16:22) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Beri Svarc: De ugye ehhez a rettentő sok, soha nem látott/hallott ötlethez részletes számításaid is vannak? Me... (2013.07.23. 16:21) Beszélgetős
  • Androidus: @Krajcsovszki Gergely: Noha ide nem ilyen példákat várok, nagyon köszönöm a linket. Izgalmasan han... (2013.03.17. 08:46) Mondjatok példákat!
  • Krajcsovszki Gergely: Kanadában kipróbálták: www.reddit.com/r/todayilearned/comments/1aen8j/til_an_experimental_program... (2013.03.17. 08:40) Mondjatok példákat!
  • Androidus: Leng az inga, és szerintem most meglehetősen kilengett az egyik irányba. Abba az irányba, hogy men... (2012.12.10. 21:45) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Kion: Kinek állna érdekében ezt bevezetni és kinek nem? Az erre a kérdésre adott válasz el is dönti, hog... (2012.12.10. 21:21) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Androidus: Pár éve mókából írtam egy "rendszertervet", aminek a témája adórendszer volt. Idén elővettem, és e... (2012.11.27. 22:57) Még probléma
  • Kion: Mielőtt még belemerülnénk a probléma részletekbe menő taglalásába, egy dolgot kellene tisztázni: m... (2012.11.27. 22:42) Még probléma
  • Androidus: @Kion: Rajta vagyok :) Nem akarom a nyakatokba önteni, napi adagokba van rendezve, hogy emészthető... (2012.11.26. 22:17) Indítás
  • Utolsó 20

A kéregető esete

2012.12.14. 07:00 Androidus

A kéregetés elég faramuci jelenség. Tudjuk, hogy vannak rászorulók, és emberségünk azt diktálja, hogy juttassunk nekik, ha van miből. Csakhogy ott a bántó ellentmondás: az, amelyikkel az aluljáróban nap mint nap találkozunk, a legkevésbé sem szorul rá. Sokkal több pénzt összeszed, mint amennyit mi munkával meg tudunk keresni, ő adhatna alamizsnát nekünk akár. Jó eséllyel meg van szervezve, hogy az ott az ő posztja, felügyelik, vigyáznak rá, beszedik tőle a pénzt. Csinos kis bűnszövetkezet állhat mögötte. De ha nem is: ő élelmes, nem kell félteni.

Aki igazán rászorulna, azt viszont nem látjuk. Aki a kiserdőben épít magának nejlonból, kartonból kalyibát, és próbál élhető körülményeket teremteni. Éjszakánként járja a várost, és a kukákból próbál hasznos dolgokat összeszedni. Nagyon kemény munkával összeszed magának pár forintot, mert kéregetni szégyell. A helyzet igazságtalan vele szemben.

Humánum okán megtűrjük a kéregetőket. Nem tudhatjuk, nem pont az-e a rászoruló, akit elhajtanánk onnan, ezért inkább nem hajtjuk el őket. Nem jó ez így.

A megoldást tálcán kínálja a koncepcióm. Mivel az apanázst mindenki alanyi jogon kapja, így nehéz lenne megindokolni, hogy miért van arra szüksége, hogy a többieket tarhálja. Sajnáltatja magát, pedig nincs is rá oka? Akkor csaló! Tulajdonképpen anélkül be lehet perelni csalás vádjával, hogy bármit tudnunk kellene róla. Ilyen egyszerű: tiltsuk be a kéregetést! Ha van apanázs, akkor a humánus megközelítés érvényét veszítette.

Kivételt azok képeznek, akik valamilyen produkcióval állnak elő. Hogy legyen valami kerete a dolognak, előírnám a regisztrációjukat. Bemutatják a produkciót egy zsűrinek, aki nem a művészi tökéletességet fogja keresni benne, csak azt nézi, hogy egyáltalában létezik-e az a produkció. Ha igen, kap egy igazolványt. Ha fel akar lépni az utcán, csak annyi a dolga, hogy betelefonál, és közli: itt és itt kezdeném most, és lennék egy órát. A központ visszaigazolja, hogy szabad a placc, és már zenélhet is (pantomim, portrérajz stb.) Természetesen előre le is lehet foglalni a helyet. A rendőr pedig ha lát utcai előadót, a távrecsegőn ellenőrzi, hogy az illető engedéllyel van-e ott.

A kapott pénz természetesen magánzsebből magánzsebbe vándorol, ezért nem kell utána adót fizetni.

Az egyén esetei

2012.12.08. 07:00 Androidus

A fiatal

Nézzük Guba Gábort, aki nem akar vállalkozni. Ő munkából szeretne megélni. 25 éves, nemrég fejezte be a tanulmányait. Egyedülálló, de mindig van valahol egy kósza barátnője.

Először is nem kapkodja el a munkakeresést. Sokáig kihúzza úgy is, hogy nem dolgozik, mert az apanázs elég a rezsire. Persze azért jó lenne elvinni a barátnőt néha nyaralni is, és kéne venni kütyüket is. Nézegeti tehát az állásajánlatokat.

Amikből pedig van bőven. Túl sok is. Boldog-boldogtalan vállalkozik ebben a világban, mert rémesen egyszerű belevágni. Később aztán majd csődbe megy egy jó része, ezért az álláskeresésnél oda kell figyelni nagyon, mennyire megalapozott a cég, ahova elszerződik. De persze az apanázs akkor is menedékül szolgál, nagyot nem kockáztat vele. Mindenesetre bizonytalan hátterű cég fizessen hetente, akkor kevesebb a kockázat.

Guba Gábor aszerint is tud válogatni, hogy napi 2-3-4-5-6-7-8 órát és heti 1-2-3-4-5 napot akar-e dolgozni, mert van ajánlat mindenre bőven. A munkaadók igyekeznek minden rést kitölteni, hogy a legelvadultabb dolgozói igények is ki legyenek elégítve. Muszáj, mert rengeteg a betöltetlen állás.

Jakabunk kiválaszt egy napi 4 órásat, a hét minden napjára, mert azt szeretik a munkaadók, többet lehet érte kapni. A fizetés jóval több, mint a régi rendszerben volt, mert noha 60% körül leemel a kompenzációs rendszer, de teszi ezt a szuperbruttóból, mert a vállalkozók piaci alapon odaadják a béreket terhelő összes régi tehernek megfelelő összeget. (Így is nehezen kapnak jó munkaerőt a legtöbb állásba.) Sok a vendégmunkás, velük versenyezni kell, de annyi cég hozza folyamatosan a termelését ide az országba (hajtanak a nulla adóra), hogy állás így is van bőven.

Szerencsére a külföldiek nem túl képzettek. Az apanázs mellett kényelmesen lehet járni továbbképzésre, Jakab is folyamatosan ezt teszi. Most éppen az informatikai tudását mélyíti, mert az mindenhol jól jön.

Sokba kerül a tömegközlekedés, mert nincs rajta állami támogatás, ezért Gábor spórol, és kerékpárral közlekedik. Így az nem kerül semmibe, mármint azután, hogy megvette a felszerelést. (A kerékpárokon, kerékpáros kiegészítőkön van az az adó, amiből a kerékpárutakat építik.) A biztosításai kicsit drágák, 30 ezer az egészség, 10 ezer a többi, de úgy gondolja, ő ennyit megérdemel. Albérlet 50 ezer, szóval alig marad az apanázsból, ha nem dolgozik. Munka nélkül ezt az életmódot nem tudná tartani. Már csak azért sem, mert kütyü mániás, minden megtakarított pénzét ezekre költi, és rengeteget tud venni, mert olcsóbbak, mint Amerikában.

Annyi odafigyelése azért van, hogy amikor épp van munkája, akkor a plusz pénz felét félrerakja, mert egyszer fog kelleni lakásra, gyerekre, egyébre.

A középkorú

Malter Márton 45 éves, feleségével (43) nevelik a 3 gyereküket (10, 17, 20). Mindketten középiskolát végeztek, de azt szeretnék, hogy a srácok többre vigyék, ezért a nagylány most egyetemre jár, és az öccse is oda készül.

A szülők mindketten 8 órás, 5 napos melót vállalnak, mert az fizet a legjobban. Az apa ha teheti túlórázik, nejének ez már nem fér bele, mert akkor nem tud a gyerekkel lenni eleget. Egyáltalán nem túlképzettek, bár kiegészítő képzéseket megcsináltak muszájból. Ez behatárolja a lehetőségeiket, ezért igyekeznek megbecsülni magukat a munkahelyen. Az apa raktárvezető egy telephelyen havi átlag 580 ezer bruttóért, a nő szociális gondozó havi 540 ezerért, ami viszont fix. Ebből kézhez kapnak havi 505 ezret (60%-ot emel le az állam), plusz a két apanázs az összesen 705 ezer, amiből gazdálkodnak. A nagylány is kapja az apanázsát, de azt inkább hagyják, hogy magára költse, és helyette nem adnak neki zsebpénzt egyáltalán.

45 ezer a lakás törlesztője, 23 ezer a kocsié. A szülők magukon spórolnak, és csak 22 ezres egészségbiztosításuk van, hozzá 3 ezres egyéb biztosítás. A srácoké drágább, de mivel kiskorúak biztosítása olcsóbb, az kijön fejenként 20 ezerből tokkal vonóval. A lakás rezsije 60 ezer forint, az általános iskola havi 40 ezer, a gimnázium havi 60 ezer, és az egyetem 100 ezer lenne, de azt már nem győzik, az hitelből megy. A lány saját bevallása szerint félre is tesz annyit, amennyi elég lesz a törlesztésre. Majd elválik. Anya kocsival jár munkába, a kocsi havi 30 ezret elvisz, apának a buszbérlet 20 ezer. A szülők betesznek még egy nyugdíjalapba havi 30 ezret, hogy öreg napjaikat ne kelljen az apanázsból tengetni. Ez összesen elvisz cirka 450 ezret, a maradékból esznek, ruházkodnak, szórakozásra költenek, és egy keveset félre is tudnak tenni, ha jól sikerült a hónap.

Az idős

Furulya Flórián 63 éves, neje 67. Szerencsére elfogadható az egészségi állapotuk, nem a kórház tölti ki a napjaikat. Pedig óvatosak voltak: havi 45 ezer megy el fejenként egészségbiztosításra, hogy biztosan mindenből a legkorszerűbb ellátást kapják, ha arra kerül a sor. Ez most kidobott pénznek tűnik, de inkább így, mint fordítva.

Jó állásuk volt életük során, tudtak belőle félre is tenni, és nyugdíjalapba is fizettek. Így most az apanázson kívül van plusz 70 ezer és 50 ezer (az asszonyé a több). 320 ezerből eléggé jól élnek, a félretett pénz inkább gyarapszik, mint fogy, pedig rendszeresen járnak koncertre, színházba, és bejárták már egész Európát is. De persze magukra többet nemigen költenek. A férj legutóbb elvállalt fordítást, délutánonként ott bíbelődik vele a gépnél, azt mondja, így kevésbé rozsdásodik be az agya, és az érte kapott pár forintnak is örül.

A második adónem negyedszer: hatások

2012.12.02. 07:00 Androidus

Hol is kezdjem. Képtelenség felsorolni, csak példákat hozok fel.

Először is mindenkinek tuti lesz bevétele. Gondoljátok csak végig, ez mit eredményez. Hitelezők kánaánja, nem? A minimum jövedelem abból indul ki, hogy a legszükségesebb dolgokon felül még valami keveset megengedhet magának az illető. Nos, annak a résznek (legyen mondjuk 15%-a) a terhére akár hitel törlesztést is vállalhat, nem? A forrás garantált, a központi rendszerbe be lehet jegyezni, hogy a 100 ezer forint utalásakor tessék szíves lenni 15 ezret ide és ide hűtőszerény 17. részlet köszönjük. A kockázat a nullához konvergál, tehát így lesznek olcsó hitelek.

Nem lesznek viszont hajléktalanok. A fedél nélküliség egészségtelen, kapott annyi pénzt, amiből valamilyen lakhatásra, valamilyen élelemre, fűtésre futja, tehát nincs oka rá, hogy magának ártson. Ha mégis, elviheti a mentő kivizsgálásra, mert valószínűleg mentális problémája van. És elő lehet neki írni elvonókúrát, a saját érdekében.

Kéregetők sem lesznek. Megkapta a pénzt, mire fel kéreget? Ezt viszont büntetendő cselekedetté lehet nyilvánítani. (Kivéve az utcazenélést, de az más eset.)

Megváltozik a munkához való hozzáállás. Nem lesz muszáj dolgozni, tehát az alkalmazottakat sanyargató munkahelyek nehéz helyzetbe fognak kerülni. Megszűnik az a jelenlegi stressz, hogy ha van melóm, azért parázok, nehogy elveszítsem, ha meg nincs, akkor azért, hogy mikor lesz. Nem kell stresszelni. Lehet kicsit dolgozni, kicsi pénzért, az is jó. Ha kellemes egy meló, olcsón is el fogják vállalni, mert az is plusz pénz. A szar melót pedig meg kell majd fizetni. Megnő majd a dolgozó becsülete, kihúzhatja magát.

Kézenfekvő a kérdés, hogy jó, de mi lesz, ha senki nem akar dolgozni? Nos, ettől én nem félek. Egyrészt az emberek többsége igenis szeret dolgozni. Értelmes munkát végezni jó dolog, és nagyon sok munka tehető értelmessé. Másrészt valódi munkaerőpiac lesz, ezért minél kevesebben akarnak dolgozni, annál nagyobb lesz a munkaerőhiány, annál könnyebb lesz munkát találni annak, aki tényleg keresi. Továbbá megteremtődik az útja a munkába egy csomó olyan embernek, akik jelenleg ki vannak rekesztve. Jelenleg az a feltétele, hogy segélyt kapjon, hogy ne dolgozzon. Ebben a rendszerben pedig miután megkapta, ami jár, még elmehet dolgozni. Mondjuk egy kicsit :) Az is pénz. Az is beletesz a közösbe. Azonkívül nem féltem a marketingeseket. Mindig lesznek okostelefon reklámok, meg egyéb csábos cucc, amire a 100 ezres minimumból azért nem futja. Lehet, hogy csak kicsit fog elmenni dolgozni ezért, de el fog menni.

Sok lesz a részmunkaidős foglalkoztatás. Jelenleg mindenki igyekszik kitölteni a munkaidejét, és ha 4 órázik, akkor két helyen, vagy mellette tanul stb. Ebben a rendszerben sok olyan lesz, akinek csak egy 4 órás (vagy 3 órás, 2 órás) állása lesz, és mellette jól érzi magát. Vagy tanul. Vagy egy héten két napot nyom le. Vagy havonta egy hetet. A munkaadók fantáziájára van bízva, milyen munkabeosztásokat tudnak kitalálni.

Azt ugye észrevettük, hogy a nyugdíj is ott volt a szociális juttatások között? Még nem akarok belemélyedni, de ugye nyilvánvaló, hogy egy működő nyugdíjrendszer egyik lába automatikusan adott? Ugye észre tetszettek venni, hogy akármilyen kevés (mondjuk nulla) egyéb nyugdíj forrása is van az illetőnek, már nem fog éhenhalni, se megfagyni? Jó, akkor viszont gondoljátok tovább egy picit ezt a kérdéskört. Miért is van szükség a nyugdíjkorhatárra? Azért, hogy az állami (teljesíthetetlen) vállalásnak legyen egy paramétere, azért. De ha nincs az a teljesíthetetlen vállalás, és a nyugdíj fundamentuma egy olyan támogatási rendszer, ami önmaga forrása, akkor bárki, bármikor nyugdíjba mehet, nem? De várjunk, nem is lesz olyan, hogy nyugdíj! Hát milyen alapon döntsük el egy éppen nem dolgozó 55 évesről, hogy éppen nem dolgozik pár évet, mert olyan kedve van, és van elég tartaléka, vagy egyszer s mindenkorra elege van? Hiszen ezt csinálják a többiek is! Néha nem dolgoznak pár évet, mert épp van elég tartalék, és mondjuk tanulnak, utaznak, gyereket nevelnek.

Apropó tanulás. A jó munkahelyek (= amelyik sokat fizet) igénylik majd az okos munkaerőt. Ergó az tesz jót magának, aki időről-időre, vagy akár folyamatosan tanul. Jellemzően mindenki ezt fogja tenni, mert megteheti. Mert nem dől össze a világ, ha feleannyi ideje lesz munkára.

Végezetül hűtsük le a kedélyeket. Talán az vehető ki ebből a vázlatos leírásból, hogy mindenkinek több pénze lesz. Ez természetesen nem igaz. A pénz ugyanannyi marad, csak másképp forgatjuk. Egyik nagy különbség, hogy miközben több pénzt kapunk kézhez, több dologért is kell fizetni, másrészt  ne feledjük el a rendszer kárvallottjait: a jelenlegi rendszerben a mindenkori hatalmon lévők holdudvarát. Az a mondjuk 5-10%, aki most valamilyen úton-módon részesedik a kormányzati körökben leeső zsíros tételekből, jobban teszi, ha nem szavaz ilyen adórendszerre ;) Tehát nincsenek csodák, a csodálatos pénzszaporítást nem találtuk fel, viszont ugyanannyi pénzt el lehet osztani igazságosabban, motiválóbban.

A második adónem harmadszor: technikai megoldás

2012.12.01. 07:00 Androidus

Hogyan lehet ezt az egyszerű képletet átültetni a gyakorlatba?

Először is meg kell lépni egy olyan lépést, amihez egyébként is nagyon kevés hiányzik. Legyen minden magyar adóalanynak bankszámlája, ahova számára utalható a jövedelme. Ha ez megvan, akkor a teljes (!!!!!!!!!) jövedelemelosztó rendszer automatikusan, emberi beavatkozás nélkül, naprakészen tud működni.

A munkaadók bármilyen jövedelmet csak a központi jövedelemelosztó rendszernek utalhatnak át, megadva a címzett paramétereit. Ezeket a befizetéseket egy mérhetetlenül primitív, ámde nagy teljesítményű és roppant biztonságos rendszer kezeli. A következőket teszi vele:
- Levonja a központi adókat egyesével, és azokat külön-külön elutalja a megfelelő adókasszákba. Csorog befele a pénz a honvédelem, a járványügy stb. céljaira.
- Levonja az (előbbi példánál maradva) 50%-os kompenzáló adót, és azt elutalja annak a rendszernek, ami majd a 100 ezer forintos kifizetéseket fogja intézni.
- A maradékot elutalja a munkavállalónak.

A támogatásokat kezelő rendszernek összesen annyi dolga van, hogy havonta egyszer elküldi mindenkinek azt a 100 ezer forintot. Ez történhet mondjuk a születésnapja dátumának megfelelő napon, vagy ha nincs olyan nap a hónapban, akkor előtte/utána.

Fontos még definiálni a befizetők és a jogosultak körét.

Minden magyarországi jövedelem adóköteles lesz. Tehát az is, amit külföldi állampolgár keres meg, azzal a különbséggel, hogy az ő számára nem értelmezhető az átlagjövedelem, tehát a 100 ezer forint neki nem jár. Ez egy olyan csavar, ami kicsit helyére teszi a magyar munkahelyeket elvevő külföldiekért aggódók kedvét. Hadd jöjjenek, nem? Majd szépen tornásszák fel az átlagot és a minimumot is.

Az átlag jövedelem számítása ebben a képletben úgy történik, hogy  valamennyi Magyarországon szerzett jövedelem, elosztva a nagykorú, cselekvőképes, Magyarországon tartózkodó magyar állampolgárok számával.

A "nagykorú, cselekvőképes, Magyarországon tartózkodó magyar állampolgárok" egyben a 100 ezer forintos alap jövedelemre jogosultak körét is meghatározza mindjárt. Tehát gyerekek nem, gyámság alatt állók és fogvatartottak nem, külföldiek és külföldön élők sem.

Van még egy nyitott kérdés, amely tudásom határait feszegeti. Ha csak az alkalmazotti fizetések adókötelesek, a cégek úgy tudják elkerülni a dolgozóik adófizetését, hogy mindenki tulajdonos lesz papíron, és osztalékot kap. A megoldás kézenfekvő: mindennemű kifizetés legyen adóköteles, a természetbeni juttatás is. Ne lehessen megkerülni sehogyan sem. Tehát definiálni kell egy céges pénz kört, és egy magán pénz kört. Minden forintról meg kell tudni határozni, hogy céges vagyon, vagy magán vagyon, és amikor átkerül céges vagyonból magán vagyonba, akkor le kell adózni.

Ebben a rendszerben viszont nincsen "talált pénz", mert nincs az a finanszírozási cél, amit hozzá lehetne kapcsolni. És itt talált pénz keletkezne abban az esetben, ha valaki beteszi a (magán) pénzét egy cégbe, majd kiveszi, és akkor leadózza. Megint beteszi, majd kiveszi, és megint adózhat, nem jó. Ez nyilván csak úgy oldható fel, ha a cégbe való betét adókedvezményt élvez. Tehát ha valaki máshonnan betesz a magyar céges körbe egy összeget, az után támogatás jár neki.

Egy ilyen szociális kompenzációs rendszer új társadalmat rajzol. De ezt majd csak a következőben.

A második adónem másodszor: a képlet

2012.11.30. 07:00 Androidus

Húzzunk egy vonalat, és fogalmazzuk meg a pontos, valódi célt.

Célunk az, hogy hogy a jómódúak támogassák a rászorulókat. Minél tehetősebb valaki, annál mélyebben nyúljon a pénztárcájába, és minél elesettebb valaki, annál inkább részesüljön a támogatásból. A tehetősek és rászorolók között is meg kell húzni a határt. Ez a határ legyen az átlagjövedelem. Eddig stimmel, ugye?

Jó, mert ha stimmel, akkor elárulom, hogy stikában már meg is fogalmaztuk a képletet. Már csak a szavakat át kell ültetni számokba. Olyan egyszerű lesz, hogy nem fogjátok érteni, eddig miért nem alkalmazták.

Határozzunk meg egy minimál jövedelmet. Vigyázat, ez nem feleltethető meg a mai megélhetési minimumnak, mert ha mindenért teljes árat kell fizetni, akkor a megélhetés költségei nagyobbak. Őszinte leszek: fogalmam sincs, ez mekkora összeg lehet. Rengeteg tényező befolyásolja. Most a hasamra fogok ütni, és azt mondom, legyen ez 100 ezer forint havonta. A szociális rendszer biztosítsa azt, hogy akinek semmilyen bevétele nem volt, az is megkapjon 100 ezer pénzt abban a hónapban. (A pontos összeg nagysága most lényegtelen a működés szempontjából.

A kérdés már csak az, hogy hogyan tudjuk azt biztosítani, hogy minél kevesebb jövedelme van valakinek, annál több támogatást  kapjon, majd az átlag jövedelműek ne kapjanak már semmilyen támogatást, azután pedig az átlagon felül keresők kezdjenek el befizetni, annál többet, minél nagyobb a jövedelmük? Nos, nagyon egyszerűen. Adózzon le minden jövedelem azonos kulccsal, majd kapjon meg mindenki alanyi jogon havi 100 ezer forintot. Kész, ennyi volt :)

Időt kértek? Jó, elmagyarázom.

A mostani rendszer egyik kiküszöbölhetetlen bakija, hogy a támogatást jövedelemhez köti. Ha x forintnál kevesebb bevétele van az illetőnek, akkor kaphat z forintot. Tehát hazaviszi az (x - 1) + z forintot simán. Akinek x + 1 forint bevétele volt, az pedig így járt. Ha z nagyobb, mint 2 forint, akkor csúnyán preferáltuk a nem dolgozást. Bele is mondta a cigányasszony a kamerába, hogy majd hülye lesz elmenni dolgozni, hogy kevesebbet kapjon érte, mint amennyi a mindenféle segély így összesen.

Az ilyen igazságtalanság csak úgy küszöbölhető ki véglegesen, ha a rendszer egy olyan szociális hálóval indít, aminek mindenki részese. Megkapja a 100 ezer forintját a munkanélküli és a csúcsmenedzser is. Ha sajnálod a csúcsmenedzsertől, akkor még nem gondoltad végig ezt a szisztémát igazán.

Progresszív adózásról hallottál már? Ugye, hogy az jó dolog? Minél többet kap valaki, annál nagyobb legyen az adókulcsa. Ugye, hogy ez igazságos? Ehhez képest én meg a kőgazdagoknak akarok 100 ezret odaadni, hát elment nekem az eszem? Nos, nem figyeltél jól. Az a 100 ezer fogja létrehozni a világ legdurvább csúszókulcsos progresszív jövedelemadóját.

Nézzünk példákat.

Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy az átlag jövedelem 200 ezer forint. (Szintén fogalmam sincs, mennyi lesz.) Az alap juttatás 100 ezer forint, mindenki kapja, tehát ennek az átlaga is egyben 100 ezer forint. Ennek forrása az a jövedelem, aminek átlaga 200 ezer, tehát az adókulcs 50%. (Értetted? Ha nem, olvasd vissza, és csak akkor menj tovább, ha már világos.)

A példákban azt fogjuk nézni, hogy az elvonás és visszajuttatás összességében milyen adókulcsot eredményez.

Munkanélküli: nem kap semmit, nem fizet be adót, viszont megkapja a 100 ezret. Adókulcsa mínusz végtelen százalék :)

Aki 100 ezres fizetést kap: leadóz belőle 50 ezret, majd megkapja a 100 ezrét, összesen ez 150 ezer pénz. Igazságos, mert mivel többet keresett, mint a másik, többet is kap. (Adókulcs: mínusz 50%.)

Aki 200 ezres fizetést kap: leadóz belőle 100 ezret, de majd vissza is kapja. Adókulcsa 0% (!!)

Aki 300 ezres fizetést kap (tehát átlag fölött!): leadóz belőle 150 ezret, visszakap 100 ezret, összesen 250 ezer. Effektíve csak 50 ezer tőle az elvonás, ami a 300 ezernek cca. 17%-a. Átlag feletti jövedelemnél!!

Aki 500 ezres fizetést kap: adóz 250 ezret, kap 100 ezret, az effektív elvonás tőle 150 ezer forint. Adókulcsa 30%. Kezd emelkedni, ugye? Kapisgáljátok már, ugye?

Ugorjunk egyet. Aki 1 milliós fizetést kap, az 500 ezret fizet be, 100 ezret kap vissza, 40% az adókulcsa. Aki 2 milliót, annak 45%.

Nem ragozom tovább, a lényeget remélem látjátok. Az a 100 ezer forint a nagy fizetések mellett eltörpül. Minél magasabb valakinek a fizetése, a tőle való effektív elvonás annál inkább közelít a határértéknek számító 50%-hoz. A támogatásra szoruló rétegek alanyi jogon kapják a pénzt, és az átlag közeli jövedelmek alig adóznak.

A kérdés már csak a technikai megvalósítás. Legközelebb az jön.

A második adónem először: ismét a problémák

2012.11.29. 07:00 Androidus

Most jön a mély víz. Tehát a ott tartunk, hogy a munkaadók kifizetnek jövedelmeket, amikből azon nyomban lehasítjuk a központi adókat. Hogyan tovább? Mi lesz a maradékkal?

Azt gondolom, hogy a legnemesebb cél, amire adót lehet beszedni: elesett embertársaink támogatása. Ez az, amiért tényleg érdemes. Ez az, ami alól ha valaki ki akarja húzni magát, akkor süllyedjen el. A mostani rendszerben a beszedett adók nagyobbik része ilyen célra megy, amivel még nem is lenne baj, csak sajnos rettenetesen rosszul.

Mivel össze-vissza tologatják a pénzeket, gyakorlatilag megmondhatatlan, pontosan mely adók szolgálnak jelenleg a szociális rendszer forrásául. Talán mindegyik. Azt viszont lehet tudni, milyen jogcímeken és módokon történik a rászorulók támogatása. Tudni lehet, felsorolni annál nehezebb. A téma szakértői biztos tudják, én megelégszem egy gyors felsorolással, az is eléggé rémisztő. Tessék:

- Családi pótlék
- Árvaellátás
- Nyugdíj
- Munkanélküli segély
- GyES
- GyED
- Átmeneti segély
- Gázártámogatás
- Megélhetési támogatás
- 70 éven felüliek utazási kedvezménye
- Diákkedvezmények
- Szociális segély
- Hatóságilag csökkentett rezsi

De ide tartozik az ingyen muskátli, a kedvezményes krumpli, karácsonyfa, tűzifa, meg az összes kutyafüle, amit a politikusok osztogatnak, hogy látszódjon, ők milyen jóságosak.

Talán egyesek felkapták a fejüket ott, hogy GYES?? és hogy Diákkedvezmény??. Ha igen, az is annak a jele, hogy milyen rossz társadalmat épít a mostani szisztéma. Egyből az ugrik be, hogy ha a rászoruló családnak még ki kell fizetnie a srácok teljes árú bérletét is, akkor aztán mi marad. Pedig a kérdés nem ez. A kérdés az, hogy a kőgazdagék gyerekei miért kapnak ilyen kedvezményt. Ők is rászorulnak? És ha nem, akkor őket miért támogatjuk? De talán nem kell messzire menni, mindenki emlékszik a támogatott árú gázzal fűtött úszómedencékre. Meg arra, hogy aki valamilyen okból csak villannyal tud fűteni, az miért pusztuljon el a kormány szerint.

A szociális rendszer a jelenlegi berendezkedés legcsúnyább része. Ez áll a legtávolabb a valódi céloktól, mert:

- Nem csak a tényleg rászorulókat támogatja.
- Aki pofátlan, és kuncsorog minden segélyért, az jobban jár, mint aki szégyelli, hogy munkanélküli lett (utóbbi a tisztességes dolgozó ember, akit az erkölcsi ítéletünk szerint a rendszernek preferálnia kellene).
- Iszonyú apparátus dolgozik a pénzek beszedésén és kiosztásán, miközben a forrás és a cél nevetségesen egyszerű.
- Bizonyos termékeket és szolgáltatásokat preferál indokolatlanul.
- A bonyolult úton-módon kiutalt pénzek apadása ellenőrizhetetlen.