Demokrácia 2.0

A kéregetés elég faramuci jelenség. Tudjuk, hogy vannak rászorulók, és emberségünk azt diktálja, hogy juttassunk nekik, ha van miből. Csakhogy ott a bántó ellentmondás: az, amelyikkel az aluljáróban nap mint nap találkozunk, a legkevésbé sem szorul rá. Sokkal több pénzt összeszed, mint amennyit mi munkával meg tudunk keresni, ő adhatna alamizsnát nekünk akár. Jó eséllyel meg van szervezve, hogy az ott az ő posztja, felügyelik, vigyáznak rá, beszedik tőle a pénzt. Csinos kis bűnszövetkezet állhat mögötte. De ha nem is: ő élelmes, nem kell félteni.

Aki igazán rászorulna, azt viszont nem látjuk. Aki a kiserdőben épít magának nejlonból, kartonból kalyibát, és próbál élhető körülményeket teremteni. Éjszakánként járja a várost, és a kukákból próbál hasznos dolgokat összeszedni. Nagyon kemény munkával összeszed magának pár forintot, mert kéregetni szégyell. A helyzet igazságtalan vele szemben.

Humánum okán megtűrjük a kéregetőket. Nem tudhatjuk, nem pont az-e a rászoruló, akit elhajtanánk onnan, ezért inkább nem hajtjuk el őket. Nem jó ez így.

A megoldást tálcán kínálja a koncepcióm. Mivel az apanázst mindenki alanyi jogon kapja, így nehéz lenne megindokolni, hogy miért van arra szüksége, hogy a többieket tarhálja. Sajnáltatja magát, pedig nincs is rá oka? Akkor csaló! Tulajdonképpen anélkül be lehet perelni csalás vádjával, hogy bármit tudnunk kellene róla. Ilyen egyszerű: tiltsuk be a kéregetést! Ha van apanázs, akkor a humánus megközelítés érvényét veszítette.

Kivételt azok képeznek, akik valamilyen produkcióval állnak elő. Hogy legyen valami kerete a dolognak, előírnám a regisztrációjukat. Bemutatják a produkciót egy zsűrinek, aki nem a művészi tökéletességet fogja keresni benne, csak azt nézi, hogy egyáltalában létezik-e az a produkció. Ha igen, kap egy igazolványt. Ha fel akar lépni az utcán, csak annyi a dolga, hogy betelefonál, és közli: itt és itt kezdeném most, és lennék egy órát. A központ visszaigazolja, hogy szabad a placc, és már zenélhet is (pantomim, portrérajz stb.) Természetesen előre le is lehet foglalni a helyet. A rendőr pedig ha lát utcai előadót, a távrecsegőn ellenőrzi, hogy az illető engedéllyel van-e ott.

A kapott pénz természetesen magánzsebből magánzsebbe vándorol, ezért nem kell utána adót fizetni.

Nézzünk egy vidámabb példát. A legtöbb anyázással járó hétköznapi szituáció: a parkolás. Mi van most?

Most az van, hogy egyrészt nincs parkolóhely, ami meg van, azért tülekedni kell. A szabályos parkolás mikéntje is ködös, mert pénzt szednek be olyan helyeken, ahol a KRESZ szerint elvileg tilos. Ha nem fizet, lelakatolják, tehát konzerválják azt az állapotot, amit meg kéne szüntetni. Akkor is, ha netán a forgalmat akadályozza. Röpködnek a bírságok, amik csak a hatóság kasszáját dagasztják, de a helyzet javítására nem fordítódik belőlük egy peták sem. Csináljuk hát jobban.

Először is fogalmazzuk meg a célt pontosan. Azt szeretnénk, hogy tűnjön el az összes parkoló autó, de mivel ez nem lehetséges, reális célként az fogalmazható meg, hogy redukáljuk a parkoló autók számát minimálisra. Hogyan lehet ezt megvalósítani?

2012-t írjuk, van korszerű technika. Először is jelöljük ki azt a minimális parkolóhelyet, amit még megengedünk. Azután kamerázzuk be, és figyeltessük olyan automata rendszerrel, ami tudja értelmezni a járművek mozgását. Ezután létesítsünk nem látható parkolóhelyeket a megfelelő számban, és már indulhat is az üzem.

Nem szeretnénk, hogy a felszínen sokan parkoljanak, ezt pedig két módon tudjuk elérni: egyrészt drágára vesszük a felszíni parkolást, másrészt korlátozzuk az időtartamát. Beparkol egy autó az egyik helyre szabályosan, akkor elindítja a kamera az órát. Mondjuk fél óra a megengedett, ha az letelt, már indul is érte a szállítójármű, ami felemeli (nem vonszolja), és bepakolja a legközelebbi parkolóházba. A tulajdonos ha regisztrálva van a rendszerben, akkor kap róla automatikus értesítést, ha pedig nincs regisztrálva, akkor tudni fogja, kit kell felhívni, ha vissza akarja kapni az autóját. Természetesen ahhoz, hogy a parkolóházból kijöhessen, ki kell fizetnie a szállítás teljes költségét (beletartozik a rendszer üzemeltetési rezsi költségek ráeső hányada is), valamint a parkolóházban a parkolási díjat addig, amíg ott állt.

Ha nem kijelölt parkolóhelyen állt meg, vagy nem sikerült neki beállnia szabályosan (kilóg, ferde stb.), akkor abban a pillanatban indul a szállítójármű, hogy elhagyta a kocsiját. Ha kijelölt helyen áll rosszul, akkor udvariasan megigazítják neki, és kiszámlázzák a költségét. Ha nem jó helyen áll, akkor beviszik a parkolóházba, szintén minden költség felszámításával. Viszont mindkét esetben szabálytalankodott is, tehát azt a részét is intézni kell.

Jóhiszeműen indulunk neki, és nem feltételezzük, hogy trehány, nemtörődöm ember. Azt feltételezzük, hogy nem sikerült neki a szabályos parkolás, minden jó szándéka ellenére. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg nincsen birtokában annak a tudásnak, amiről pedig számot adott akkor, amikor engedélyt kapott az autó vezetésére. Erről először is meg kell győződni. Tesz egy alkalmassági vizsgát a saját költségére. Ha sikeresen levizsgázik, akkor továbbengedjük, minden megy tovább. Ha elbukik a vizsgán, akkor a jogosítványát elvesszük, és csak sikeres vizsgát követően kapja vissza. (A képzés, a vizsga saját költség.) Ha sikeresen vizsgázott, de később újból szabálytalanul parkol, akkor szigorúbb vizsgát kell majd tennie, ha meg akarja tartani a jogosítványát. A harmadik alkalom után már meghatározott időre (mondjuk 5 év) tagadjuk meg tőle a járművezetést. Talán annyi idő elég, hogy benőjön a feje lágya.

A rendszer nem kíván plusz erőforrásokat, ha annyi parkolóházat építünk, amennyien parkolni akarnak azért a pénzért, akkor piaci alapon ezek létrehozhatóak. Az egyirányú utcák alatt is van elég hely liftes mélygarázsnak, és a liftes rendszer tökéletesen megfelel annak, aki ingázásra használja az autóját (vagyis a többségnek). Ha a felszíni parkolóhelyek bevétele is a közeli parkolóházakhoz folyik be, akkor visszafogott parkolási díjak érhetőek el a házban.

Ilyen egyszerű. És mindehhez csak annyi kellett, hogy az összes pénzt helyben tartsuk, és álljon ott a háttérben egy állam, amelyik tartja a markát.

Ha az állam nem szedhet be pénzt úgy, hogy annak konkrét célját nem nevezi meg, akkor nincsen bírság. Nézzünk egy egyszerű példát erre.

A srácok összetegelik a házakat, elcsúfítják a várost. Ez nemkívánatos dolog, fel kell lépni ellene. A törvény rendelkezik arról, hogy milyen mértékűre kell leszorítani a tegelést, pontosabban a "tegeltséget" (hogy egy kicsit nyelvújítsak is). A rendőrség dolga akkora erőket mozgósítani erre a célra, hogy az előírt mérték teljesüljön. Természetesen a tag-eket rendszeresen el is kell távolítani, aminek van egy költsége. Ezt is meg kell fizetni valakinek. Ki fogja megfizetni? Természetesen, aki okozta a problémát.

Nézzük az alap számokat egy konkrét példán. (Hasraütés mind, csak a számtan a lényeg.) Nézzünk egy elképzelt várost.
- A tegelők felderítési aránya 20%.
- Egy évben a városban összesen 500 tag keletkezik.
- Egy tag eltávolítása 15.000,-
- A rendőrség 12 milliót költ egy évben a tegelők elfogására.

Tegyük fel, hogy rafinált módszerekkel elkapták az egyik delikvenst. Sikerül rábizonyítani, hogy konkrétan 3 tag az ő műve. Mennyit fog fizetni?

Elosztjuk a 12 milliót 500-zal, az egy tag-re jutó átlagos felderítési költség így 24 ezer forint. Plusz az eltávolítása 15 ezer, ez összesen 39 ezer forint. Emberünk hármat csinált, az mindjárt 117 ezer pénz. Viszont a felderítési arány csak 20%, tehát minden felderített tag-re jut másik 4, amiről nem tudjuk, ki műve. Semmi gond, megszorozzuk szépen a fizetendő összeget, 585 ezer forinttal lehet járulni a kasszához. Megbüntettük? Nem! Csak kifizettettük vele az összes költséget, amit okozott! Ha soknak érzi, akkor gondolkodjon el rajta, hogy érdemes volt-e. Nem ártatlan, elkapták. És mindenki, akit elkapnak, erre a sorsra jut.

Ha a felderítési arány javul, akkor jövőre majd csökkenni fog a fizetendő. A lényeg, hogy minden kár meg van fizetve, és a célt elértük. A város mentesítve van a tag-ektől.

A fiatal

Nézzük Guba Gábort, aki nem akar vállalkozni. Ő munkából szeretne megélni. 25 éves, nemrég fejezte be a tanulmányait. Egyedülálló, de mindig van valahol egy kósza barátnője.

Először is nem kapkodja el a munkakeresést. Sokáig kihúzza úgy is, hogy nem dolgozik, mert az apanázs elég a rezsire. Persze azért jó lenne elvinni a barátnőt néha nyaralni is, és kéne venni kütyüket is. Nézegeti tehát az állásajánlatokat.

Amikből pedig van bőven. Túl sok is. Boldog-boldogtalan vállalkozik ebben a világban, mert rémesen egyszerű belevágni. Később aztán majd csődbe megy egy jó része, ezért az álláskeresésnél oda kell figyelni nagyon, mennyire megalapozott a cég, ahova elszerződik. De persze az apanázs akkor is menedékül szolgál, nagyot nem kockáztat vele. Mindenesetre bizonytalan hátterű cég fizessen hetente, akkor kevesebb a kockázat.

Guba Gábor aszerint is tud válogatni, hogy napi 2-3-4-5-6-7-8 órát és heti 1-2-3-4-5 napot akar-e dolgozni, mert van ajánlat mindenre bőven. A munkaadók igyekeznek minden rést kitölteni, hogy a legelvadultabb dolgozói igények is ki legyenek elégítve. Muszáj, mert rengeteg a betöltetlen állás.

Jakabunk kiválaszt egy napi 4 órásat, a hét minden napjára, mert azt szeretik a munkaadók, többet lehet érte kapni. A fizetés jóval több, mint a régi rendszerben volt, mert noha 60% körül leemel a kompenzációs rendszer, de teszi ezt a szuperbruttóból, mert a vállalkozók piaci alapon odaadják a béreket terhelő összes régi tehernek megfelelő összeget. (Így is nehezen kapnak jó munkaerőt a legtöbb állásba.) Sok a vendégmunkás, velük versenyezni kell, de annyi cég hozza folyamatosan a termelését ide az országba (hajtanak a nulla adóra), hogy állás így is van bőven.

Szerencsére a külföldiek nem túl képzettek. Az apanázs mellett kényelmesen lehet járni továbbképzésre, Jakab is folyamatosan ezt teszi. Most éppen az informatikai tudását mélyíti, mert az mindenhol jól jön.

Sokba kerül a tömegközlekedés, mert nincs rajta állami támogatás, ezért Gábor spórol, és kerékpárral közlekedik. Így az nem kerül semmibe, mármint azután, hogy megvette a felszerelést. (A kerékpárokon, kerékpáros kiegészítőkön van az az adó, amiből a kerékpárutakat építik.) A biztosításai kicsit drágák, 30 ezer az egészség, 10 ezer a többi, de úgy gondolja, ő ennyit megérdemel. Albérlet 50 ezer, szóval alig marad az apanázsból, ha nem dolgozik. Munka nélkül ezt az életmódot nem tudná tartani. Már csak azért sem, mert kütyü mániás, minden megtakarított pénzét ezekre költi, és rengeteget tud venni, mert olcsóbbak, mint Amerikában.

Annyi odafigyelése azért van, hogy amikor épp van munkája, akkor a plusz pénz felét félrerakja, mert egyszer fog kelleni lakásra, gyerekre, egyébre.

A középkorú

Malter Márton 45 éves, feleségével (43) nevelik a 3 gyereküket (10, 17, 20). Mindketten középiskolát végeztek, de azt szeretnék, hogy a srácok többre vigyék, ezért a nagylány most egyetemre jár, és az öccse is oda készül.

A szülők mindketten 8 órás, 5 napos melót vállalnak, mert az fizet a legjobban. Az apa ha teheti túlórázik, nejének ez már nem fér bele, mert akkor nem tud a gyerekkel lenni eleget. Egyáltalán nem túlképzettek, bár kiegészítő képzéseket megcsináltak muszájból. Ez behatárolja a lehetőségeiket, ezért igyekeznek megbecsülni magukat a munkahelyen. Az apa raktárvezető egy telephelyen havi átlag 580 ezer bruttóért, a nő szociális gondozó havi 540 ezerért, ami viszont fix. Ebből kézhez kapnak havi 505 ezret (60%-ot emel le az állam), plusz a két apanázs az összesen 705 ezer, amiből gazdálkodnak. A nagylány is kapja az apanázsát, de azt inkább hagyják, hogy magára költse, és helyette nem adnak neki zsebpénzt egyáltalán.

45 ezer a lakás törlesztője, 23 ezer a kocsié. A szülők magukon spórolnak, és csak 22 ezres egészségbiztosításuk van, hozzá 3 ezres egyéb biztosítás. A srácoké drágább, de mivel kiskorúak biztosítása olcsóbb, az kijön fejenként 20 ezerből tokkal vonóval. A lakás rezsije 60 ezer forint, az általános iskola havi 40 ezer, a gimnázium havi 60 ezer, és az egyetem 100 ezer lenne, de azt már nem győzik, az hitelből megy. A lány saját bevallása szerint félre is tesz annyit, amennyi elég lesz a törlesztésre. Majd elválik. Anya kocsival jár munkába, a kocsi havi 30 ezret elvisz, apának a buszbérlet 20 ezer. A szülők betesznek még egy nyugdíjalapba havi 30 ezret, hogy öreg napjaikat ne kelljen az apanázsból tengetni. Ez összesen elvisz cirka 450 ezret, a maradékból esznek, ruházkodnak, szórakozásra költenek, és egy keveset félre is tudnak tenni, ha jól sikerült a hónap.

Az idős

Furulya Flórián 63 éves, neje 67. Szerencsére elfogadható az egészségi állapotuk, nem a kórház tölti ki a napjaikat. Pedig óvatosak voltak: havi 45 ezer megy el fejenként egészségbiztosításra, hogy biztosan mindenből a legkorszerűbb ellátást kapják, ha arra kerül a sor. Ez most kidobott pénznek tűnik, de inkább így, mint fordítva.

Jó állásuk volt életük során, tudtak belőle félre is tenni, és nyugdíjalapba is fizettek. Így most az apanázson kívül van plusz 70 ezer és 50 ezer (az asszonyé a több). 320 ezerből eléggé jól élnek, a félretett pénz inkább gyarapszik, mint fogy, pedig rendszeresen járnak koncertre, színházba, és bejárták már egész Európát is. De persze magukra többet nemigen költenek. A férj legutóbb elvállalt fordítást, délutánonként ott bíbelődik vele a gépnél, azt mondja, így kevésbé rozsdásodik be az agya, és az érte kapott pár forintnak is örül.

Nézzük talán a legfontosabbat. A gazdasági termelés vállalkozásokban zajlik. Akkor fogunk a legjobban járni, ha a vállalkozásoknak a legjobb a helyzete. Példa következik.

Gipsz Jakab, nagykorú cselekvőképes magyar állampolgár egy reggel arra ébred, hogy vállalkozást akar indítani. Elszürcsöli a reggeli kávéját, odaül a gép elé. Rámegy a cegalapitas.hu oldalra, ott elolvassa, amit kell, azonosítja magát, kiválasztja a cég nevét, megadja a telephelyet, az elérhetőségeket, a tevékenységi kört. A rendszer kiszámolja, hogy a tevékenységi köröknek megfelelően milyen ellenőrző hivatalokkal kell együttműködnie, és ez mindjárt az indulásnál mekkora költségekkel fog járni. Hozzáteszi a beregisztrálás adminisztratív költségeit, és ez lesz az az összeg, amit megadott helyre el kell utalnia. Elutalja, visszaigazolják, és a cége már létre is jött.

Más semmi nem kell.

A cégnév egyben kötelező domain név is lesz, megadott szisztéma szerint. Mondjuk enyimcegnev.kft.hu, ami automatikusan létrejön a regisztráláskor. Persze a szabad domain választás ettől még megmarad, de mondjuk a .kft.hu végződés fenn lehet tartva erre a célra, ezért ha tudunk egy cégnevet, akkor biztosan tudni fogunk hozzá legalább egy domain nevet, ahol főbb adatai meg vannak adva.

Már amennyiben lesznek Kft-k, Bt-k, meg a többi vállalkozási forma. A különböző cégformák egyik oka az adózás. Namost majd látni fogjátok: ezen az adózáson nem lesz mit variálni. Persze a tulajdonosi kör szerint értelmes, hogy legyen Rt meg egy másik, zárt forma, de egyéb ok most nem jut eszembe, ami miatt lenne szükség több fajta cégformára.

A cég működésének lesznek az állam felé fizetendő költségei, hiszen meg kell felelni előírásoknak, és az ezekkel kapcsolatos ellenőrzések költségeit magának a cégnek kell állni. No meg persze amikor a cég igénybe vesz bármilyen állami szolgáltatást, például az autói használják a közúthálózatot, akkor értelemszerűen fizetni kell annak költségét. De ez nagyjából ma is így van.

Ami viszont másképp van, az az, hogy a mostani rendszerben a cégek ezen felül adót is fizetnek. Az én tervezetemben viszont nem. Jól tetszettek érteni. A cég nem fizet adót. Miért is fizetne?

Meg kell különböztetni a céges pénzkört és a magán pénzkört. Ez kicsit húzós lesz néhol (például befektetési alapok), de ha szisztematikusan végigvezetjük, és kőkeményen betartjuk mindenhol a logikáját, akkor zárjuk a szögeket, és kikerekedik a rendszer.

Az eddigiekben a jelenlegi adórendszer fejőstehén típusú adóinak funkcióit szépen ráterheltem jövedelem típusú adókra (központi adók, kompenzációs rendszer), tehát az ott lefedett nagy célok miatt már nem kell a cégeket pumpolni. Csak azt kell biztosítani, hogy ezt a megoldást ne tudják megkerülni.

A megadóztatott jövedelem akkor keletkezik, amikor a cég a tőkéjéből ad egy magánszemélynek. Tehát a céges pénzkörből a magán pénzkörbe való mozgást adóztatom meg ilyenkor, egyértelmű, egységes kulcsokkal. Már csak annyi kell, hogy ezt végigvezessük, és ne engedjük meg, hogy kitrükközzék. Teljesen mindegy, hogy tulajdonosi kivét, vagy a dolgozó a cég számlájára tankol, ugyanazokat az adókulcsokat kell alkalmazni. Az ellenőrzés egyszerű: a cég könyvelését visszamenőleg bármikor ellenőrizhetik, és az érintett magánszemélytől utólag levonhatják az adót. Az ellenőrzések költségeit pedig a hibázó cégek fizetik, mert az ő dolguk lett volna rendesen könyvelni. A cégnek nem érdeke a trükközés, csak veszíthet rajta, ezért valószínűleg elenyésző lesz a (tényleges) hiba.

Az ellenkező irányról sem szabad elfeledkezni. A pénzt néha be is kell tenni a cégbe, ezért amikor a tulajdonos a sajátjából betesz egy cégbe, a kompenzációs kassza ezt támogatás képében felbruttósítja. Ha céges körben marad a pénz (például a cég alapít egy másikat), akkor persze nincsen se adózás, se kompenzáció.

Egy ilyen rendszerben nem érdeke a cégnek, hogy a könyvelése ne fedje a valóságot. A saját dolgát egyszerűsíti le, ha nem kell dupla fenekű könyveléssel bíbelődnie. A gazdaság kifehéredett. Küldetés teljesítve :)

Egy dolgot azért még meg kell említeni. A költségek között szerepel a termékdíj, amely a cég tevékenységi körétől függően akár tetemes kiadást vagy bevételt is hozhat. Ez egy komplex témakör, külön fogom részletezni.