Demokrácia 2.0

Ne áltassuk magunkat: minden a pénzről szól. A politikai ideológia csak maszlag. Körítés, amivel lenyomják a torkunkon, hogy ők akarnak hatalomra kerülni, és ezáltal a pénzt megkaparintani. Minden valódi politikai terv a pénzről szól. Ez a terv is kizárólag a pénzről fog szólni. Aki akarja, tekintheti ezt is egyfajta ideológiának, de igazából ez ideológiamentesség.

Társadalomban élünk, az egyén nem tud önálló gazdasági egységet alkotni. Vannak közösségi célok, amikhez közösségi finanszírozás szükséges. A feladat ennek megszervezése.

Demokráciában elviekben minden beszedett adó a közösséget szolgálja, de csak elvben. A nyugati típusú demokráciák ettől igen messzire kerültek.

Jelenleg az történik, hogy dilettánsokat választunk meg pénzügyi irányító posztra. Dilettánsok, mert a politikusnak nem ismérve az, hogy értsen a gazdaságirányításhoz. Ő a politikához ért, vagyis tudja, hogyan kell népszerűnek lenni. Ezeket a dilettánsokat elvileg szolgának választjuk, hiszen mi, adófizetők vagyunk a Magyarország Zrt. tulajdonosai. A mi pénzünkrol van szó, őket csak megbíztuk, hogy kezeljék azt. Ehhez képest ezek a szolgák törvényszerűen elkezdenek uralkodóként viselkedni. Felvesznek uralkodói gesztusokat, különbnek képzelik magukat. Ez még csak szánalmas, amit a pénzzel művelnek, az viszont kártékony.

Ebben a rendszerben minden politikus törekvése, hogy minél több adót be bírjon szedni, amivel soha nem számolnak el rendesen. Összeöntik egy nagy közös kalapba, ott jól megkeverik, hogy ne lehessen nyomon követni, majd nagy kegyesen kiosztják... egy részét. Nem az egészet, mert a pénznek van egy olyan tulajdonsága, hogy minél többször pakolják ide-oda, annál kevesebb lesz belőle. A központi költségvetésbe befolyó pénzek is fogynak rendesen. Elvileg léteznek olyan adókasszák, melyek önállóak, és ami arra a célra be lett fizetve, az arra a célra is megy el, de ugye hallottuk már azt a szót, hogy átcsoportosítás?

Ebben a rendszerben rengeteg adónem jön létre, mert nem az a cél, hogy egy konkrét dolog finanszírozva legyen onnan, ahonnan az értelmesen finanszírozható, hanem hogy mindenkiből kihúzzanak annyi pénzt, amennyit csak lehet. A kormányzat és a parlament munkájának lényegi részét képezi az az ötletelés, hogy honnan lehet még pénzt beszedni.

Az így beszedett pénzek nem látnak el normális szabályozó funkciót, a szabályozás elmarad, vagy kontraproduktív. Bizonytalanság uralja a gazdaságot, hiszen bárhol lecsaphat a kormány jövőre, ahol pénzt szimatol. Így gazdálkodni nehéz, ha pedig nem megy jól a vállalkozónak, nem lesznek munkahelyek. A jelenlegi módszer megöli a gazdaságot.

Más fronton se teljesít túl fényesen a jelenlegi megoldás. A nyugdíjrendszer össze fog omolni, emberek fagynak meg egy 3 milliós metropolisz közepén az utcán. Gyermekek születnek meg csak azért, hogy szüleik elihassák az utánuk kapott pénzt, és gyermekek nem születnek meg, mert szüleik nem tudják felelősséggel vállalni azt, hogy a szipolyozó állam mellett eséllyel indítják el őket az életbe. A fenntartható fejlődés, a munka becsülete, a magántulajdon védelme pedig csak üres lózungok a jelenlegi gazdaságirányítási módszerek mellett.

Felkeltettem az érdeklődést? Akkor jó, mert koncepcióm, a Demokrácia 2.0 tervezet az előző bekezdésben felvetett valamennyi problémára megoldást kínál. Aki azt mondja, fellengzős, előbb olvassa végig.