A legnagyobb tételt letudtuk, nézzük, mi van még.
Szükséges egy olyan adónemet definiálni, amely bizonyos szolgáltatások költségtérítéses használatát fedezi. (Tudom, már felhomályosítottak, hogy közgazdásznak ilyenkor égnek áll a haja, mert ez nem adó, de én csak úgy tudok fogalmazni, ahogyan egy nem-közgazdász fogalmaz, nézzétek el nekem. Ettől nem lesz kevésbé értelmes a mondókám.) Maga az adó működése roppant egyszerű, inkább az így finanszírozott szolgáltatások köre érdekes.
Tehát van egy olyan szolgáltatás, amit egyénileg nem lehet megvalósítani, ezért állami szervezés tárgyát képezi. Aki igénybe veszi, fizet érte, aki nem veszi igénybe, nem fizet érte. (És ez a jelenlegi rendszerrel ellentétben tényleg így van, mert nincsenek áttolt pénzek sehol.) Olyan szolgáltatás is lesz közte, amit mindenkinek kötelező igénybe venni, viszont ő dönti el, milyen szinten, mennyiért. Minden ilyen szolgáltatás gazdája egy önálló intézmény, mely saját hatáskörben rendelkezik a szolgáltatáshoz tartozó kassza felett. A törvény előírja eme intézmény számára, hogy milyen típusú szolgáltatás pontos mikéntjét kell meghatároznia, és milyen tartalékokkal kell rendelkeznie ehhez a kasszában. Az is meg van adva, hogy milyen időközönként, milyen lépcsőben kell növelnie/csökkentenie a szolgáltatás díját, és ehhez az előírt tartalék mértékhez képest mennyivel szükséges eltérnie a kassza tartalmának.
Majd később részletezve lesz, de itt is szeretnék kitérni rá, hogy ez a felépítés semmilyen vonatkozásban nem rendelkezik arról, hogy mekkora legyen az állami tulajdon részaránya az egyes szolgáltatásokban. A piaci árak bevezetése mindenhol lehetővé teszi magáncégek bekapcsolódását, de ez nem szükségszerű. A legjobb, ha van verseny, és kölcsönösen le tudják törni egymás árait.
Nézzünk példákat.
Ügyintézési díj. Ma ez úgy van, hogy a mindenféle regisztrációs és egyéb illetékek hasraütésre vannak kitalálva. Igyekszik vele a hivatal pénzt gyűjteni. Nem jó így. Ki kell kalkulálni, hogy költségtérítéses üzemmódban mennyibe kerül egy igazolvány kiállítása, pótlása, egy okmány beszerzése stb. A törvény előírja, milyen színvonalon kell teljesíteni, tehát x napon belül stb.
Útdíj. Majd ki lesz fejtve később, most elég legyen annyi, hogy a jelenlegi technikai szint elegendő a teljes és minden méterre kiterjedő közúthasználattal arányos díjfizetés megvalósításához. Autós vagy? Felhorkantál, ugye? Már megint a berögzült reflexek. Nos, pedig te fogsz a leginkább megkönnyebbülni, mert ki fog derülni, hogy az autózás valójában mennyire nem kerül sokba. Csak az útdíjat és a környezeti díjakat kell majd megfizetni, és ennyi.
Tömegközlekedés. Azért fontos megemlíteni, mert nem élvezhet semmiféle támogatást ebben a rendszerben. Minden utasnak piaci alapon meghatározott jegyárakat kell fizetnie.
Külön szakaszban fogom részletezni, most még ne borzadj el, de az oktatás is ide fog kerülni. Igen, aki a gyereket taníttatni akarja, annak ki kell fizetni a teljes költséget, óvodától kezdve. Legyen most elég annyi, hogy az iskolába járatás 18 éves korig kötelező, és ha a szülők nem tudják kifizetni, akkor az állam diákhitel jelleggel meghitelezi az alapszintű oktatást. (Később a garantált minimál jövedelemből majd le lehet vonni.)
Szintén külön szakasz lesz az egészségügy, itt csak megemlítem. Az egészségbiztosítás megléte kötelező. Van egy alapszint, és fölfele a csillagos ég. Aki semmilyen szolgáltatást nem választott, annak számára az állam kijelöl egyet, és levonja az alap jövedelméből. Kiskorúak esetén a szülők jövedelméből, vagy ha a szülők úgy nyilatkoztak, hogy ezt nem tudják vállalni, akkor ezt is meghitelezi az állam, és a gyermek nagykorúvá válásakor elkezdi majd törleszteni.
Ezek csak példák. A lényeg, hogy ahol bármilyen szolgáltatást igénybe veszünk, ott fizessünk is érte, pont annyit, amennyibe az kerül. Minden más esetben becsapnánk magunkat, és az torzulásokat eredményezne a gazdaságban.
Hozzászólások