Demokrácia 2.0

Már csak egy van hátra: a károkozások díjának rendszere. Ez elsősorban a termékdíjat fogja jelenteni, a jelenleg használatos termékdíjakhoz hasonló céllal, de más megközelítésben.

Civilizációnk nagy tartozása a fenntartható fejlődés megvalósítása. Dobálóznak a kifejezéssel, de legfőkébb marketing célokra használják, hogy az eddigitől 0,0001%-kal környezetkímélőbb megoldásukat ránk sózzák. (De akár másrészről környezetkárosítóbb is lehet, belefér.) A környezet védelméből egyéni vállalást kreáltak, hogy az egyén fogódzót találjon magának vele. Szamárvezetőt, amivel a látszat-tudatos életmódját felépíti. Pedig elég könnyű belátni, hogy az egyénnek minimális rálátása sincsen a valódi szempontokra, és teljesen kiszolgáltatott a jól hangzó szlogeneknek, melyek akár ellentétes hatásúak is lehetnek a környezetre. A helyzet központi beavatkozásért kiált. Nézzük, mit tehet a fentiekben vázolt adórendszer ezen a területen.

Induljunk ki abból, hogy minden kárt kompenzálunk, amennyiben kompenzálható. Nem helyrehozásról, kompenzálásról beszélek! A környezetnek nem egy adott előlény megmentése a fontos, hanem az átlag állapot. Ha hasonló, de más területen jobban kompenzálható a kár, akkor tegyük azt! A lényeg, hogy az átlag állapot helyreálljon. Ha egy felelőtlen vállalkozó kifűrészelt egy évszázados fasort, nem tudjuk megoldani, hogy hirtelen visszatelepüljenek a nemes fák. De beárazhatjuk, és megmondhatjuk, hogy az a 32 fa annyit tesz, mint 3 ezer facsemete a helyszín 1 kilométeres körzetében. Annak az árát fogja megfizetni. Gondolom ennyiből már látszik, hogy nem arról van szó, hogy a károkozó jól járjon. Ellenkezőleg: nem sétálhat el egy helyrehozhatatlan kárral. Legyen ez a károkozási díjak szellemisége!

Kárt okozni balesetszerűen, gondatlanságból is lehet, az előbbi példa ezt mutatta. De vannak törvényszerűen bekövetkező károk, erről szól a termékdíj rendszer. Minden olyan anyag, amelyet az ember kiragad a természetből, és átalakítja, ketyegő bomba: egyszer hulladék lesz belőle, és igényelni fogja az ártalmatlanítását, ha nem akarjuk, hogy általa a környezet károsodjon. Aki előállít egy ilyen anyagot, terméket, előre láthatóan ezzel okozni fog egy, az anyagra jellemző ártalmatlanítási költséget. A termékdíj többek között ezt a költséget hivatott megfizetni.

Más dolga is van a termékdíjnak, nevezetesen az egészségkárosító hatás kompenzálása. Szépen ki lehet számolni, a cigaretta hány tüdőrákot okoz, és annak mennyi a teljes (!) gyógyítási költsége. El kell majd osztani a doboz cigaretták számával. Nem lesz jövedéki adó, és egyéb sáp, de a dohányosok nem biztos, hogy örülni fognak. A lényeg, hogy ha valaki azután is szívja, az biztos fizeti a káros hatás ellensúlyozását.

Tehát minden anyagra, termékre, amit a föld gyomrából kiszednek, vagy külföldről behoznak, rá kell hogy kerüljön egy környezetvédelmi és egy egészségvédelmi termékdíj. Ez a termékdíj végigkíséri a terméket, amíg az létezik. A termékdíj nem arányos az árral, nincs rajta mit szorozni, csak pluszban rajta "fityeg". A termékdíj ugyanis nyilvánvaló módon az anyagmennyiséggel arányos, és roppantul lényegtelen, hogy hány viszonteladó kezén ment át, és ettől mennyivel nőtt meg az eladási ára, attól az ugyanannyit nyom, és amikor meg kell semmisíteni, az pont ugyanakkora feladat lesz.

Most nem akarok jobban belemélyedni, még csak annyit, hogy minden olyan anyagnak engedélyezett a használata, amelynek hatása ellensúlyozható, aminek viszont visszafordíthatatlan a károkozása (ami halálos, az automatikusan ilyen), az be van tiltva.

A gyors ismertetésnek vége, mostantól részletezések jönnek. Ezen a ponton fontosabb információ a hiány: nincs több adó! Nyista, üres lista! Nincs Áfa, nincs jövedelemadó, nincs nyereségadó, se jövedéki adó, se iparűzési adó, se tébé, se nyugdíjjárulék, szóval semmi. Nagysemmi.