A blogról

Ez a blog egy új megközelítésű gazdasági program vázlata. Ha először vagy itt, kezdd az olvasást ezekkel, ebben a sorrendben:
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Általános véleményedet itt mondhatod el.

Nemsokára lesz PDF verzió is, addig türelmeteket kérem.

Mondjatok példákat!

Kérdések és válaszok

Itt kapok hideget, meleget:
indexes fórum

Segítség! Közgazdász konzulens kerestetik

Hozzászólások

  • Androidus: @Beri Svarc: huh, hol is kezdjem :) Először is köszönöm a hozzászólást. "De ugye ehhez a rettentő... (2013.07.23. 16:48) Beszélgetős
  • : @Kion: Egyrészt teljesen igazad van; valóban ez a legfontosabb kérdés. Másrészt a cikk, a címével ... (2013.07.23. 16:22) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • : De ugye ehhez a rettentő sok, soha nem látott/hallott ötlethez részletes számításaid is vannak? Me... (2013.07.23. 16:21) Beszélgetős
  • Androidus: @Krajcsovszki Gergely: Noha ide nem ilyen példákat várok, nagyon köszönöm a linket. Izgalmasan han... (2013.03.17. 08:46) Mondjatok példákat!
  • Krajcsovszki Gergely: Kanadában kipróbálták: www.reddit.com/r/todayilearned/comments/1aen8j/til_an_experimental_program... (2013.03.17. 08:40) Mondjatok példákat!
  • Androidus: Leng az inga, és szerintem most meglehetősen kilengett az egyik irányba. Abba az irányba, hogy men... (2012.12.10. 21:45) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Kion: Kinek állna érdekében ezt bevezetni és kinek nem? Az erre a kérdésre adott válasz el is dönti, hog... (2012.12.10. 21:21) Mennyiben jelent ez a koncepció garanciát?
  • Androidus: Pár éve mókából írtam egy "rendszertervet", aminek a témája adórendszer volt. Idén elővettem, és e... (2012.11.27. 22:57) Még probléma
  • Kion: Mielőtt még belemerülnénk a probléma részletekbe menő taglalásába, egy dolgot kellene tisztázni: m... (2012.11.27. 22:42) Még probléma
  • Androidus: @Kion: Rajta vagyok :) Nem akarom a nyakatokba önteni, napi adagokba van rendezve, hogy emészthető... (2012.11.26. 22:17) Indítás
  • Utolsó 20

Alattvalók iskolája

2013.01.31. 14:00 Androidus

Olvasom az interjút Vekerdy Tamással. A legdurvább az, hogy ez novemberben jelent meg. Ezek szerint már akkor látszott, ami csak mostanában vet egyre nagyobb hullámokat.

Emlékeztek még rá, amikor a politikai erőket besoroltam tulajdonságok szerint? A Fidesz rákfenéje az, hogy kizárólag saját magát képviseli, az országot egyáltalán nem. Igazság szerint eladnának bennünket 5 forintért, ha lenne rá vevő, és ebből tudnák a legnagyobb járulékos hasznot bezsebelni.

A közoktatásban való nyúlkálásuk is hajszálpontosan ezt mutatja. Van egy csomó olyan újításuk, aminek semmiféle gazdasági racionalitása nincs. Ezek célja kizárólag az, hogy nekik tetsző embereket képezzenek az iskolák. Például olyat, aki nem beszél angolul. Ha a világon mindenhol az angol kell, akkor a legegyszerűbb úgy megakadályozni az értelmiség tömeges elvándorlását, ha megakadályozzuk, hogy megértessék magukat, nem? Gyilkos logika ez. Ha a magyarok többsége ezt felfogná, átérezné, akkor itt forradalom lenne, mert ez bebörtönzés, nem más. Ahelyett, hogy jó országot építenének, ideláncolják az embereket az általuk elrontott országhoz.

Hamarosan befejezem az én tanterv koncepciómat, és akkor konkretizálhatjuk, hogy szerintem mi jó, és mi rossz a jelenlegi rendszerben.

A köztévé szerepe

2013.01.31. 07:00 Androidus

A köztévé mai állapota egy vicc. Egyrészt politikai szempontok szerint fogalmazzák meg a híreket, és a gulyáskommunizmus legszebb napjaira emlékeztetően magyaros-hangulatos a csatornáik ízvilága, ami után az embernek ki kell öblítenie a száját. Másrészről komoly pénzekből gyártanak műsorokat, melyeket a kutya se néz, mert ezen csatornák nézettsége általánosságban a nullához konvergál. Mi lehet a szerepe a köztévének a Demokrácia 2.0 szerinti berendezkedésben?

Először is, minimális pénzt szabad csak költeni rá, másrészt vannak közfeladatok, amiket rutinszerűen, visszafogottan oda kell tennie.

1: szükség van egy állami szócsőre. Olyanra, ami nem politikai befolyásolást céloz, hanem tájékoztatja a lakosságot az állam cselekedeteiről. Az állam megválasztott tisztségviselői egytől-egyig az adófizetők szolgái, és mint ilyenek, elszámolással tartoznak uraiknak. Az elszámolás egyes számú terepe az Internet, ahol minden egyes adókassza állása naprakészen nyomon követhető. De nem minden ember akarja azt bújni. Sokkal kényelmesebb a tévé elé leülni, és meghallgatni, ami fontos. Erre a célra szerintem tökéletesen megfelel egy kis beszélgetőstúdió, sminkszobával, keverőpulttal. Néhány, pultról irányítható kamera megteszi, tehát pár fős személyzettel elketyeg. Innen közvetítene a csatorna élő adást is, és a konzervet is itt vennék fel.

A csatorna adásszerkezete ciklikus lenne, mondjuk félórás blokkokban. Minden félórában benyomnák a következő órák műsorlistáját, és beharangoznák a friss dolgokat, elsősorban az adózást érintő változásokat. Lenne egy csomó felvett anyag, ami a rendszer működését ismertetné, különböző szempontokból, oktató jelleggel. De egy félórába belefér egy-egy adókassza céljának ismertetése és aktuális elszámolásának bemutatása is. Estefelé, a nézettebb órákban kerülhetnének sorra a fontos, illetve a nagy érdeklődésre számot tartó műsorok (miniszterek beszámolója, miniszterelnöki tájékoztató stb.) Minden területet a legfelső vezetője képviselne, az állam tisztségviselőinek ez lenne az egyes számú bemutatkozási terepe.

Az adás éjjel-nappal menne, értelemszerűen éjjel ismételne csak.

2: kell egy tüntetéscsatorna, mely minden engedélyezett tüntetés színpad-idejét közvetíti. (A tüntetésekről lásd a korábbi bejegyzést.) Szintén éjjel nappal megy az adás, de tüntetés csak élőképről nézhető. Amikor nincsen tüntetés, valamilyen egyszerű kitöltő műsorral helyettesítik (lásd Duna TV egykori akváriuma). Ennek a csatornának a képe bármelyik tüntetőtérről jöhet, és elvileg komoly költség azok bekamerázása. Viszont a tüntetőtér felszerelésének a bérlését a tüntetők kifizetik, csak a közvetítés költsége megy a központi adóból.

3: kell egy parlamenti csatorna. Nem úgy, mint most! A kis létszámú parlament ülései gyorsak, pergőek. A bizottsági ülések nem lehetnek sem a plenáris üléssel, sem egymással egyidőben, ezért lehetséges minden ülést automatikusan közvetíteni. Ez fix kamerázással viszonylag kevés költséggel megoldható, úgy hiszem. A lényeg, hogy a parlamenti közvetítés ne kivonat legyen, hanem automatikusan a teljes. Amikor nincs ülés, itt is valami olcsó kitöltő műsorra van szükség, mert az adás éjjel-nappal megy.

Valamennyi közcsatorna reklám nélküli. Külön nem sugározzák őket, de a kábeltévéknek előírják, hogy minden előfizetői csomagba kötelező beletenni. Természetesen díjat nem kell érte fizetni a kábeltévének az állam felé. Tudva azt, hogy így a kábeltévéknek gyakorlatilag nulla költségük lesz ezen, előre láthatóan nem fogja növelni az előfizetői díjakat. Valamennyi közcsatorna teljes műsorkínálata le van archiválva, és az archívum publikus. Bárki visszanézheti webes felületen, vagy letöltheti feldolgozásra. A kereskedelmi csatornák is jogdíj nélkül átvehetik a felvételeket, illetve arra is van technikai lehetőségük, hogy élőben rácsatlakozzanak bármelyikre (mondjuk egy tüntetés esetén).

Hát, valahogy így.

Ha most valakiben az merült fel, hogy a köztévé csinálta az Abigélt, a Deltát (kinek milyen szép emlék jut eszébe), arra azt mondom: igazuk van. Tényleg vannak, voltak értékes műsorok, és kívánatos, hogy készüljenek ilyenek a jövőben is. De ennek megoldása egy másik szabályozás (értsd: másik bejegyzés) témája.

Módosítás 2013. május 30-án:

4. kellenek oktató csatornák. A később kidolgozott részletek során felmerült az igény még egy tematikára, ami akár önmagában is több csatornányi lehet. Ez pedig az oktatás. Nincs annál olcsóbb oktatási mód, mint saját gyártású ismeretterjesztő műsorokat felvenni, azokat archiválni, és éjjel-nappal ismételni. Nincs olyan, hogy valamit túl sokszor játszottak már, mert mindig lesz, aki az alapján akarja megtanulni. Az anyag könnyen kinőheti egy csatorna terjedelmét, ha ez történik, lehet szaporítani, igény szerint. Digitális csatornacsomagok mellett nincs túl nagy jelentősége a csatornák számának, nem fog technikai korlátba ütközni. Ez a műsoranyag akár kitöltheti a többi közszolgálati csatorna holtidejét is.

A GDP mégsem mindenható?

2013.01.30. 14:00 Androidus

Olvasom ezt, és hümmögök. Nocsak-nocsak, a fejlettek már rájöttek, hogy a merev százalékok kizárólag az előre elköltött pénzekért rettegő politikusok számára jelenlenek élet-halál kérdést?

Mit mondtam én eddig? Hogy ha a gazdaság pár százalékkal nő vagy csökken, azt annak piaci szereplői rezzenéstelenül viselik. Mert úgyis, eddig is az volt, hogy bizonyos iparágak csökkentek, bizonyos iparágak nőttek, és a GDP csak ezek összességét jellemezte. Az egyes résztvevőket pedig kevéssé vigasztalhatta a büszke tudat, hogy a nemzet jól teljesített, miközben az ő szektoruk épp összeomlóban van (mert mondjuk elavulttá vált, vagy bármi másért). Megvan arra is a stratégia. Nem kellemes, de nem is túlélhetetlen. Ha a gazdaság egésze csökken egy picit, az csak annyit jelent, hogy a cégeknek nem 52%-a növel, és 48%-a szorul, hanem fordítva. A politikusok eddig abból csináltak katasztrófát, amit a 48% kénytelen volt elviselni akkor is, amikor összességében jól ment a szekér.

Az egészből az az érdekes, hogy ezek szerint a német politikusok már nem itt járnak. Jó hely lehet az a Németország.

Állami ügyfélszolgálatok

2013.01.30. 07:00 Androidus

Most okmánykormányirodának (vagy esetleg van már azóta más neve? folyton lemaradok) becézik szemérmesen az általános célú ügyintézési helyet. Szerintem felesleges ezen ötletelgetni, tisztességesebb nevén nevezni a dolgokat. Állami ügyfélszolgálat, pont.

Ha az ügyintézés a végletekig leegyszerűsödött, az adószabályok nem tartalmaznak kivételeket, és minden adó egykulcsos, akkor bizony egy kezdő programozó is megírja azt a felületet, amin mindent el lehet intézni. És be' jó lenne! Képzeljük el, hogy útlevéligénylés, otthonról. Mondjuk megvan már nekik a fényképem, azt fel lehet használni. Rámegyek az állami ügyfélszolgálat felületére, kiválasztom az útlevélkérést. Elolvasom a feltételeket (nem lehetek gyámság és eljárás alatt stb., nincs sok), tetszik, leokézom. Megmondják, mennyi a készítési és postaköltség, átutalom. Pár nap múlva hozza a postás. És ez az egyszerűség nem jelenti azt, hogy az egy gyengén ellenőrzött útlevél lenne. A fotómat ők készítették korábban, az azonosságom hardverkulccsal igazolt, és minden rendszer össze van kapcsolva: ha engedélyezi, az azt jelenti, hogy mindenhol átfutott az ellenőrzés.

Tegyük fel, hogy Maris néni nem beszél internetül, vagy én nem akarok várni a postásra. No, akkor jön a beballagás az Állami Ügyfélszolgálat legközelebbi irodájába. Ilyen iroda sok van, de kicsik: mindegyik csak pár ablakos. Kedves ügyintézők ülnek a pult túlfelén, akiknek halvány fogalmuk sincsen a sok kis adókassza működéséről. Egy valamihez értenek csak: képesek kezelni a felületet. Pillanatok alatt megtalálnak a menüben mindent. Ha kacifántos a probléma, akkor az össz-ügyfélszolgálatos cseten rákérdeznek, és a téma szakértője azonnal válaszol. De igazán kacifántos probléma nem lesz, mert az adószabályok egyenesek és konkrétak.

Valahogy úgy tessék ezt elképzelni, hogy az ügyfélszolgálati ablakhoz ha leülök, akkor előttem is van monitor, billentyűzet, egér. A munkatárs megkér, hogy lépjek be. Ő nem látja az én billentyűzetemet, tehát a jelszavam biztonságban marad. Ha valaki annyira Maris néni, hogy nem bír a beviteli mezőbe belekattintani, akkor az alkalmazott ezt helyette meg tudja tenni, mert felé is néz az ügyfélmonitor egy példánya, és át tudja venni az ügyfélgép feletti irányítást. Akár tudja helyette csinálni az egészet, ha az ügyfél erre megkéri. (Jelszó begépelést kivéve, természetesen.) Neki van egy másik monitora is, ami a munkájához tartozik: azon csetel, nyomtat stb.

Namost ha én inkább bevágtatok egy ilyen helyre útlevélért, mert csak régi fotóm van, vagy azonnal kéne az okmány, akkor leülök, bejelentkezek, gyorsan kitöltöm, leokézom. Az alkalmazott megkér, hogy forduljak a kamera felé, oldalra. A kamera melletti tükörben ellenőrzöm a kócosságomat, a kamera beliftezi magát szemmagasságba. Elkészül a fotó, amit a rendszer archivál, és bármihez kell a lejárati időn belül, ott lesz. A munkatárs elkéri az útlevél árát, valamint az ő közreműködése költségét is. A széfből kiveszi az útlevél alapanyagot, és a kötészettel ellátott házinyomda perceken belül produkálja a kész útlevelet. Megköszönöm, eljövök. Ha Maris néni csinálja, akkor is kábé ugyanez, csak lassabban.

Ma van egy mesterséges elkülönítés önkormányzati és állami ügyek között. Ez is egy szabályozási hiba, hiszen minden mindennel összefügg. Értelemszerűen minden állami ügyfélszolgálat képes lenne bármely ügy intézésére. Más ügyfélszolgálat nem is lenne. Ha valakinek olyan jellegű tárgyalnivalója van, az úgyis a megfelelő adókassza megfelelő irodájába kér időpontot, mert a téma irányítójával akar beszélni, nem egy ügyintézővel.

Bősi vízlépcső esete

2013.01.29. 14:00 Androidus

Olvasom a hvg-ben, hogy a Bősi vízlépcső micsoda elképesztő környezeti károknál tart éppen. Tökéletes példája annak, hogy a jelenlegi rendszer képtelen kezelni a környezetvédelem ügyét.

Vegyük észre, hogy környezeti kárt a mostani szisztémában azért lehet okozni, mert nincsen minden művelet beárazva a környezet szemszögéből. Mindenféle ostoba, betokosodott kincstári szempontok alapján döntünk-döntenek, mely döntéseket így aztán bőségesen tud befolyásolni a politikai részrehajlás. Nem azért készül el, vagy nem készül el egy beruházás, mert az a környezetnek jó vagy rossz, hanem azért, mert valakik így tudtak éppen politikai hasznot húzni belőle.

A fosszilis energia rossz, a megújuló energia jó. Így hangzik a betokosodott elv. Aztán lehet neki utat vágni szépen, keresztül a természetvédelmi területen, a szent elv nevében. Így hozták a rossz döntést 1977-ben részünkről az erőművel kapcsolatban. Aztán amikor bő tíz évvel később meneteltünk (jómagam is) ott ellene, az se azért volt, mert tudtam, hogy jobb lesz erőmű nélkül, hanem mert az a tiltakozás egy rendszer elleni tett volt akkor. És a hatalom se azért visszakozott, mert belátta, hogy az erőmű tényleg káros, hanem mert félt a politikai károktól. Utána azért tartottunk ki a visszakozásnál, mert szintén ebből lehetett nagyobb politikai hasznot kovácsolni, ami azóta is tart, hiszen a szlovák-ellenességre mindig lesz vevő, ezért lesz, aki meglovagolja.

Valójában mérlegre kellett volna tenni a vízelterelés őrületes természeti károkozását, nem csak esetszerűen, de folyamatában. A környezetvédőkkel ellentétben azt gondolom, hogy szinte minden környezeti kár kompenzálható valahogy. Ha nem pont ott, akkor kicsit arrébb. A fészkelőhelyét elvesztett madarat nem nagyon fogja érdekelni, hogy 50 km-rel arrébb fog lakni eztán. Igaz, hogy hozzá mesterségesen fel kell építeni egy hasonló élőhelyet, oda átköltöztetni az élővilágot... hmmm, mondtam volna, hogy olcsó? :) Nos, pont az a módszer lényege, hogy árazzunk be mindent. Nem baj, ha gigászi összegek jönnek ki. Ha kifizeti a beruházó, mert így is megéri neki, hát tegye. Mindig... na jó, szinte mindig van az az összeg, amiért megéri a természetvédelemnek engedni. Tudom, ez a mostani szenttehenes környezetvédelmi gondolkodásunknak furcsa, viszont kössön bele, aki úgy gondolja, a jelenlegi módszer eredményesebb.

Tőlünk terelték el a Dunát, bennünket ért ebből kifolyólag kár. Azt nem tudom, a szlovákoknál az új meder okoz-e egyéb károkat. Lehetséges, de valószínűleg az kisebb, mint a mi oldalunké. Ezért véleményem szerint a szlovákok tartoznak nekünk, sokkal. Egyszeri költséggel is, és folyamatában is addig, amíg a Duna nem folyik a régi medrében. A kártérítés összege valószínűleg meghaladja az erőmű által termelt áram értékét, amihez ha hozzávesszük a beruházás nem kis költségét, akkor mondhatjuk, hogy rossz ötlet volt. Igaz, mi is benne voltunk a hülyeségben először. A szerződésbontás jár valamennyi kártérítéssel, azt levonhatnák a fizetendőből.

És most? Hol vagyunk attól, hogy ebből bármit érvényesíteni tudjunk?

Cigánykérdés

2013.01.29. 07:00 Androidus

A cigánykérdés klasszikusan olyan jelenség, ami a mostani szisztéma korlátaiból fakad. Társadalmi-kulturális különbség van a néprétegek között, amit ez a rendszer képtelen elismerni, és képtelen egyenrangúként kezelni minden embert. Folyamatosan kompenzálni akar valamit, ami pedig megkülönböztetést jelent. És mint tudjuk, minden megkülönböztetés rossz, mert bármelyik fél javára történik, az a másik fél kárára van, és fokozza az ellentétet a különböző rétegek között.

Ha esetleg a kompenzációs rendszer taglalásakor még nem lett volna világos: igen, az apanázs a cigánykérdést is kifüstöli egy szemvillanás alatt. Olyan problémára ad csattanós választ, ami felett az egész nyugati típusú civilizáció tehetetlenül áll. Jaj, humanizmus így, jaj, humanizmus úgy, jaj segítsük a szegényeket. De közben nem segítik a szegényeket, csak adnak az érzésnek. Az apanázs, az segíti a szegényeket, mert kuncsorgás nélkül, bármiféle életmódbeli változtatás nélkül ott van a pénz, automatikusan.

Persze, ez még csak a méregfogát húzta ki a dolognak. A különböző társadalmi rétegek közötti feszültségek felszámolása úgy lesz teljes, ha megismerjük egymást. Kötelező tantárggyá tenném 18 éves korig a társadalmi ismereteket, ami nem valami elvont szociológiai maszlag lenne, hanem konkrét, hasznosítható tudás. Hogy kivétel nélkül minden nem cigány számára legyen egyértelmű, hogy a cigány másképp beszél, másképp megy, másképp öltözik, másképp gesztikulál, másképp dolgozik, és ő ettől nem rossz ember. Az ő kultúrájuk pont olyan értékes, mint a többieké. És ha ez megtörténne, akkor a többiek egyből tudnák, hogy milyen az, amikor a cigányok közt éppolyan arányban meglévő bűnöző hajlamú embernek tényleg a szeme se áll jól, mert épp arra készül, hogy meglopja, becsapja a másik, nem cigány embert. Akit ő a mostani rendszerben kutyába se lesz, mert nem volt olyan tantárgy, ami megtanította volna neki, hogy attól, hogy nem cigány, még érvényesek rá a cigány erkölcsök.

Ha ez megtörténne, akkor a rendszer már nem a bűnöző cigányoknak kedvezne, és előtérbe kerülhetnének a tisztességes cigányok, és a többiek árnyalt képet alkothatnának a cigányságról.

És elfelejtenénk azt a kifejezést, hogy cigánykérdés.

Kereskedelmi kedvezmény kontra hatósági behajtás

2013.01.28. 07:00 Androidus

A cégek a forgalom ösztönzése érdekében mindenféle trükkökkel élnek. Rendelsz egy darab kést a tévéből, adnak mellé másik tizenkettőt INGYEN!!!. Ha van, akit ez boldoggá tesz, hát vegye. Ha bele tudja élni magát, hogy nem annyit ér egy kés, amennyi a kifizetett ár tizenharmad része, az ő baja. Sajnos az ilyen módszerek butítják az embereket, mert minél több helyen harsog az, hogy ingyen ez, ingyen az, annál inkább hajlamosak lesznek az emberek elhinni, hogy dolgokat tényleg lehet ingyen kapni. Ez baj, de nem írhatjuk elő az embereknek, hogy okosak legyenek. Törekedhetünk rá, hogy okosítsuk őket (ahogyan a jelenlegi politika az ellenkezőjére törekszik), de mégis mindig pont olyanok lesznek, amilyenek. Lesz, aki beveszi az ilyen trükköket, és lesz, aki nem.

Természetesen az ilyen módszereket alkalmazó cégeket nem kell félteni. A piaci mechanizmusok működnek, amelyik nem képes megfelelő üzletpolitikát alkalmazni, kirostálódik. Nem kell attól félni, hogy egy cég azért megy tönkre, mert ajándékokkal csalogatja a vevőit. Azoknak az ajándékoknak az árát szépen beszedi a vevőitől. Márpedig a piacon működő cégek közös jellemzője, hogy nem kötelező őket választani. Ha hajlandóak vagyunk megvásárolni a portékájukat annyival drágábban is, hogy abból fussa az ingyen kínált szolgáltatásokra is, akkor az a mi személyes döntésünk volt. Ha egy ilyen cég megél a piacon, az azt jelenti, hogy elegendő vevője döntött önállóan úgy, hogy ilyen árakon is megveszi a portékáját.

Ez a módszer azonban ösztönösen elülteti a fejünkben, hogy az állam is élhet hasonló módszerekkel. Pedig ez nem így van. A különbség a hatósági jogkörben keresendő.

Az állam által nyújtott szolgáltatások forrása nem önálló döntés alapján kifizetett összeg, hanem hatóságilag beszedett adó. Az adófizetőnek nincsen döntési lehetősége, mert hatalmi erővel elveszik tőle azt a pénzt. Ezért minden egyes "ingyen" kínált állami szolgáltatás azt jelenti, hogy annak az árát erőszakkal elvették az adófizetőktől. Ez az, amit nem lenne szabad megtenni. És ez az, aminek a felszámolásáról (többek között) szól ez a koncepció.

Ezért van az, hogy ebben a koncepcióban minden adókassza önállóan gazdálkodik, és az általa beszedett adóról a beszedésekor pontosan megmondja, hogy mire fogja költeni. Az ingyenesség látszatának marketingfogása helyett pedig ott van az apanázs, amiért nem lehet senkinek hálálkodni, nem okoz politikai hasznot, viszont tisztességes és igazságos. És valódi szociális hálót képez, ellentétben a látszat-ingyenességek politikai szempontok alapján összeállított kusza halmazával.

Egy hasonlóan gondolkodó

2013.01.25. 14:00 Androidus

Hoppá, mit sodort elém ma a fészbuk. Szebben én sem írhattam volna le a problémát, amit megfogalmaz. A kettőnk gondolatmenetében csak annyi a különbség, hogy ő a mostani rendszerben keresi a megoldást, ami ezért szükségszerűen kisebb volumenű. Én továbbléptem, és lehúztam a klotyón az egész mostani berendezkedést. Úgyhogy az utolsó néhány bekezdésével már nem értek egyet, de a többivel igen. A cikk:

Gazemberség a minimálbér

Közalkalmazotti bértábla

2013.01.25. 07:00 Androidus

Módosítás 2012.02.20.: ez a bejegyzés nem segít! (Írom ezt azért, mert a gugli elkezdte kidobálni találatnak a "közalkalmazotti bértábla" kereső kifejezésre.)

Ha manapság valaki a közszférában akar elhelyezkedni, bonyolult táblázat alapján számolódik ki a fizetése. Elmagyarázom, hogy ez miért baromság.

A tudás érték. Részben azért tanulunk, mert jó érzés, de főleg azért, mert ha többet tudunk, több hasznunkat veszi a munkáltató, és ezért többet fizet majd. Érdekes módon ez a versenyszférában szépen működik beavatkozás nélkül, illetve működne, ha bele nem rondítottak volna a minimálbérrel. Mindenesetre a magasabb fizetési osztályokban semmilyen előírás nem kényszeríti a vállalkozókat, hogy azokat a húzós fizetéseket leszurkolják. Az a dolgozó ér nekik annyit, hoz annyi hasznot, tehát megfizetik az árát, piaci alapon.

A közszférában ehelyett gúzsba kötve okoskodnak. Mivel nem az finanszírozza a szolgáltatást, aki igénybe veszi, megy a rettegés, hogy lesz-e rá elég pénz. Hogy nehogy elcsússzanak a kalkulációval, kőbe kell vésni a béreket. Ha pedig kőbe vésés, akkor máris előugrik a bértábla, ami megmondja, kinek mennyit kell adni. Öregebbnek, magasabb képesítésűnek több jár meg ilyenek. Vajon okosabb lett attól, hogy megöregedett? Lehet. És vajon a diplomája ér valamit? Lehetséges, de nem biztos. Mégis kötelező neki megadni, ami neki jár. Ez vezet aztán oda, hogy emberek eltitkolják a diplomájukat, mert kell a munka, és ha diplomásként mutatkoznak be, túlképzettek lesznek, akinek többet kell adni, és ezért nem őket fogják választani. Sok értelme volt az előírásnak, ugye?

Ha van apanázs, akkor nincs szükség bértáblára. Ha az fizet a szolgáltatásért, aki igénybe veszi, akkor rá lehet bízni a piaci viszonyokra a fizetéseket. Igen, megdrágult az egészségügy, mert kevés az orvos, és többet kell nekik fizetni, hogy ne menjenek külföldre. Igen, olcsóbb lett az oktatás, mert sok a pedagógus, és nagyon kell nekik a munka, és olcsóbban is elvállalják. Ezek csak példák, amik viszont simán bekövetkezhetnek, ha elszabadítjuk a fizetéseket.

Ha nincsenek fixálva a bérek, akkor differenciálni is lehet azokat. Egy-egy kimagaslóan jó pedagógus lehet többet érdemel a borítékba. Ahogy az orvos is. Vagy a rendőr, a katona. Tessék egyenként megalkudni minden dolgozóval. Vagy ha nem, akkor tessék szembenézni vele, hogy lesz, amelyiknek nem felel meg, és továbbáll.

A továbbállást az apanázs messzemenően támogatja. Egyrészt nem esik egyből a földre, ha hirtelen felindulásból felmond. Másrészt alkalmat ad rá, hogy tanuljon. Akár autodidakta módon, az apanázsból éldegélve, akár a fizetésből félretett pénzből továbbképzésre beiratkozva. Átképzi magát, és szerencsét próbál egy másik irányban.

Környezetvédelmi "forró pontok"

2013.01.24. 07:00 Androidus

A termékdíj a nyers mennyiségekkel számol. Ennyi és ennyi széndioxidot tetszettek kibocsátani, akkor ennyivel tessék járulni a kasszához. Ez viszont nem igaz az ország bármely pontjára.

Szükséges, hogy definiáljuk a különböző védett területek, védett objektumok kiemelt védettségét. Hogy példát is mondjak: szalmatüzelésű erőmű kontra Tokaj hegyalja. A szalmatüzelés nagyszerű módszer, mert ha a megtermelt tüzelőanyagot is hozzászámítjuk a körhöz, a kalászost learató gazda pont annyi elnyelt széndioxid után kap termékdíj visszatérítést, amennyi kibocsátott széndioxid után az erőmű fizet, tehát ez a kör nullás. (Ami ugyebár nagyon nem mondható el a fosszilis tüzelőanyagú erőművekről.) Oké, szép-szép a szalmaerőmű, de ne ott legyen. Hogyan tudjuk definiálni ezt a "ne ott"-at?

Ehhez sajnos (nem szeretjük a sok adót) szükség van egy újabb adóra, ami pedig a közelségi adó. Ha mondjuk károsanyag-kibocsátó helyről beszélünk, fel kell vinni a térképre az összes olyan objektumot, amelyet védeni akarunk tőle. Meg kell határozni, hogy mennyire káros rá, ennek adni kell egy számértéket. A közelségi adó összege úgy fog kijönni, hogy a kibocsátott mennyiséget megszorozzuk a károsság mértékével, majd elosztjuk az objektumtól való távolsággal. Tehát fordítottan arányos lesz a távolsággal a fizetendő adó. Olyan lesz a díjfizetési zónákat jelölő térkép, mintha magassági szintvonalakból állna. A védendő objektum tüskeként emelkedik ki (ha védendő terület, akkor persze fennsík). Tőle távolodva egyre lankásabb, végül már szinte mindegy, milyen messze van, nincs érdemi különbség. Ha levegőben kibocsátott szennyezésről beszélünk, akkor az uralkodó széllel ellenkező irányba el kell húzni a zónákat a szél erősségének megfelelő mértékben. Ha vízszennyezésről van szó, akkor a vízáramlások mentén kell felrajzolni a távolságokat. Elsőre talán macerásnak tűnik, de egyszer kell csak egy ilyen induló térképet elkészíteni, és utána a védendő objektumok változásait kell csak rávezetni, hogy megkapjuk az adófizetés mértékét.

Hogy visszakanyarodjunk a példához: meg kell nézni, hogy a szalmaerőmű milyen messze van Tokajtól, és a szél merre fúj. Ezek (no meg a kibocsátott mennyiségek) arányában kell rá kivetni a megfelelő mértékű adót. Az adót természetesen a tokaji károsultak kapják. Akkor van rendben a szabályozás, ha a károsultak elégedettek. Igen, kicsit füstösebb a levegő, de bőven tudták kompenzálni a káros hatásokat olyan beruházásokkal, amiket a közelségi alapú adó tett lehetővé.

Persze a rendszer kívánatos végeredménye nem ez. A fontosabb cél elérni, hogy a károsanyag-kibocsátónak ne érje meg védendő objektum közelében üzemelni. Amikor kiválasztják a telephelyüket, előbb tanulmányozzák át tüzetesen a környezetvédelmi térképeket. Ha a rendszer jól üzemel, akkor ennyi elég is: nem fogja a környezetvédelmi hatóság soha azt mondani, hogy oda nem települhet. Legfeljebb megvonja a vállát: ha olyan hülye, hogy amellett a horror adószint mellett is megéri neki...

süti beállítások módosítása