Olvasom a hvg-ben, hogy a Bősi vízlépcső micsoda elképesztő környezeti károknál tart éppen. Tökéletes példája annak, hogy a jelenlegi rendszer képtelen kezelni a környezetvédelem ügyét.
Vegyük észre, hogy környezeti kárt a mostani szisztémában azért lehet okozni, mert nincsen minden művelet beárazva a környezet szemszögéből. Mindenféle ostoba, betokosodott kincstári szempontok alapján döntünk-döntenek, mely döntéseket így aztán bőségesen tud befolyásolni a politikai részrehajlás. Nem azért készül el, vagy nem készül el egy beruházás, mert az a környezetnek jó vagy rossz, hanem azért, mert valakik így tudtak éppen politikai hasznot húzni belőle.
A fosszilis energia rossz, a megújuló energia jó. Így hangzik a betokosodott elv. Aztán lehet neki utat vágni szépen, keresztül a természetvédelmi területen, a szent elv nevében. Így hozták a rossz döntést 1977-ben részünkről az erőművel kapcsolatban. Aztán amikor bő tíz évvel később meneteltünk (jómagam is) ott ellene, az se azért volt, mert tudtam, hogy jobb lesz erőmű nélkül, hanem mert az a tiltakozás egy rendszer elleni tett volt akkor. És a hatalom se azért visszakozott, mert belátta, hogy az erőmű tényleg káros, hanem mert félt a politikai károktól. Utána azért tartottunk ki a visszakozásnál, mert szintén ebből lehetett nagyobb politikai hasznot kovácsolni, ami azóta is tart, hiszen a szlovák-ellenességre mindig lesz vevő, ezért lesz, aki meglovagolja.
Valójában mérlegre kellett volna tenni a vízelterelés őrületes természeti károkozását, nem csak esetszerűen, de folyamatában. A környezetvédőkkel ellentétben azt gondolom, hogy szinte minden környezeti kár kompenzálható valahogy. Ha nem pont ott, akkor kicsit arrébb. A fészkelőhelyét elvesztett madarat nem nagyon fogja érdekelni, hogy 50 km-rel arrébb fog lakni eztán. Igaz, hogy hozzá mesterségesen fel kell építeni egy hasonló élőhelyet, oda átköltöztetni az élővilágot... hmmm, mondtam volna, hogy olcsó? :) Nos, pont az a módszer lényege, hogy árazzunk be mindent. Nem baj, ha gigászi összegek jönnek ki. Ha kifizeti a beruházó, mert így is megéri neki, hát tegye. Mindig... na jó, szinte mindig van az az összeg, amiért megéri a természetvédelemnek engedni. Tudom, ez a mostani szenttehenes környezetvédelmi gondolkodásunknak furcsa, viszont kössön bele, aki úgy gondolja, a jelenlegi módszer eredményesebb.
Tőlünk terelték el a Dunát, bennünket ért ebből kifolyólag kár. Azt nem tudom, a szlovákoknál az új meder okoz-e egyéb károkat. Lehetséges, de valószínűleg az kisebb, mint a mi oldalunké. Ezért véleményem szerint a szlovákok tartoznak nekünk, sokkal. Egyszeri költséggel is, és folyamatában is addig, amíg a Duna nem folyik a régi medrében. A kártérítés összege valószínűleg meghaladja az erőmű által termelt áram értékét, amihez ha hozzávesszük a beruházás nem kis költségét, akkor mondhatjuk, hogy rossz ötlet volt. Igaz, mi is benne voltunk a hülyeségben először. A szerződésbontás jár valamennyi kártérítéssel, azt levonhatnák a fizetendőből.
És most? Hol vagyunk attól, hogy ebből bármit érvényesíteni tudjunk?
Hozzászólások