Visszatérő, a társadalmat széles körben véleményformálásra késztető kérdés az eutanázia. Szabad-e? Tűrt-e? Támogatott-e? Nézzük, a Demokrácia 2.0 elvei hozzá tudnak-e valamit tenni.
Az öngyilkosságot egy társadalom sem tudja jogilag szabályozni. A vallás igen, mert ha az illető pokolra jut, az visszatartó erő. Büntetni viszont még a legkomiszabb társadalmak is csak magát az egyént büntetik, családot nem. Így marad a beletörődés, illetve a megelőzés. Ezen a Demokrácia 2.0 elvei sem tudnak változtatni. A másfajta értékrend alapján felépülő társadalomban változhat az öngyilkosságok száma, de még a legvadabb fantáziálás sem engedi meg, hogy ennek mértékét megsaccoljuk. Ezen a téren nem várható változás.
Eutanázia esetén a firtatott kérdés az idegenkezűség. A beteg állapota nem engedi meg, hogy önkezével vessen véget életének, ehhez segítséget kér. (Ha menne saját kezűleg, akkor sima öngyilkosságról beszélnénk.) Tudomásom szerint jelenleg vannak olyan országok, ahol tilos az eutanázia, és van, ahol engedélyezett. Utóbbi helyeken előzetes vizsgálatot írnak elő, mely hivatott tisztázni, hogy valóban az illető saját akaratáról van-e szó, hogy birtokában van-e döntési képességének, és hogy nem befolyásolta-e valaki.
Azt gondolom, hogy az öngyilkos nem árt senkinek. Lehet törekedni arra, hogy senki ne kerüljön olyan élethelyzetbe, de elítélni nem szabad. Amennyiben pedig az eutanázia az öngyilkosság egy formája, úgy az sem eshet tiltás hatálya alá. Ha hasonló vizsgálat előzi meg, mint a kulturált országokban, akkor azt gondolom, az eutanáziával nincsen semmi tennivaló. A Demokrácia 2.0 követheti a már alkalmazott gyakorlatot.
Hozzászólások