A társadalmat átszövi a biztosítások rendszere. Fogyatékosság keletkezhet öröklődés, betegség vagy baleset által. A baleseti fogyatékosság költségeit a balesetbiztosítás, a többit az egészségbiztosítás hivatott fedezni.
Az ellátásra szorulók esetében a megoldás kerek: aki nem képes önállóan létezni, annak a felügyeletét, gondozását kell, hogy fedezze a biztosítás. A cirkalmasabb az önállóan mozogni képes mozgáskorlátozottak ügye. Ők képesek és akarnak is önállóan létezni, de ennek technikai feltételei vannak. Ezek a feltételek viszont nem mind egyéniek.
Addig tiszta, hogy a kerekesszék és a lakás akadálymentesítése az egyéni biztosítás által finanszírozandó. De mi a helyzet a középületek akadálymentesítésével, az alacsony padlós járművekkel, meg a többivel?
Olyan megoldásra van szükség, ahol valami módon mérhető, hogy hol, merre, milyen mértékben van igény az akadálymentességre. Értelemszerűen a földgolyót nem lehet körben eldózerolni, tehát valahol húzni kell egy határt, és mivel az akadálymentesítés tud irgalmatlanul drága is lenni, hát bizony szembe kell nézni azzal, hogy a jelenlegi helyzet nem fog ugrásszerűen javulni, hiába költenek rá sokat.
Legjobb lenne itt is tiszta vizet önteni a pohárba: legyen minden mozgáskorlátozottnak egy adott költségkerete, aminek a sorsáról ő maga dönt. Ez akár elegendő lehet ahhoz, hogy a társasházat, amelynek emeletén él, akadálymentesíttesse egymaga, de egy alacsony padlós villamost nem fog tudni belőle kifizetni. Viszont ha vannak százan, akik azon a vonalon járnának kerekesszékkel, akkor máris ott a lehetőség, hogy a költségkeretükből összedobják az átépítés és a járműcsere plusz költségét.
Ha a mozgáskorlátozott önállóan dönt, az azért is nagyszerű, mert ha összekapcsoljuk a lakóhely szabad megválasztásával, akkor mindjárt kiderül, hogy hányan lesznek, akik inkább ragaszkodnak eredeti lakókörnyezetükhöz, még ha nem is tudnak önállóan kimozdulni a házból, és hányan lesznek, akik olyan környékre vándorolnak, ahol relatíve több sorstárs él, akikkel összefogva megvalósíthatnak nagyobb volumenű akadálymentesítést.
A megoldásra tessék nagyon odafigyelni, mert tökéletesen szimbolizálja a Demokrácia 2.0 és a jelenlegi rendszer közötti gondolkodásbeli különbséget. A jelenlegi rendszer fennen hangoztatja a jogokat, aztán jól el is sumákolja. A Demokrácia 2.0 rendszerében nem a jog van definiálva, hanem az anyagi eszköz van odaadva. Éljen vele. Azt gondolom, így sokkal biztosabb, hogy olyan megoldás fog születni, ami az érintettek számára a legjobb, hiszen ők maguk választották.
A módszer értelemszerűen alkalmazható a látás- és a hallássérültekre is, illetve mindenkire, akinek az egyéni igényei közösségi megoldásokkal szolgálhatók ki.
(Huh. Ez a bejegyzés két hónapja van előkészületben. Most sikerült megszülöm a megoldást.)
Hozzászólások