Demokrácia 2.0

Íme ékes bizonyítéka annak, hogy tőlünk nyugatra sem kolbászból van a kerítés. Az Unió éppúgy régiókat kezel, mint ahogyan az országon belül is a helyszín alapján döntenek támogatásokról. Szépen beette ez magát a gondolkodásunkba, és felszínesen elfogadjuk a módszert. Igen, le van pukkanva az a környék, ezért támogatásra szorul. Ez így jó, nem?

Ez így nagyon nem jó.

A regionális támogatás elve elköveti azt az otromba hibát, hogy nem az emberből indul ki. Pedig csak az emberből szabad kiindulni. Van gazdag ember, meg van szegény ember. Nincs olyan, hogy szegény régióban szegény ember, meg gazdag régióban szegény ember. Csak szegény ember van. Ő támogatásra szorul, bárhol is van. Ha úgy vesszük, a regionális támogatások léte beismerése annak, hogy nem sikerült a segélyezés. Nem adtak eleget. Ha eleget adtak volna, nem lenne szükség a regionális vacakolásra.

Azok kedvéért, akik még a reggeli kávéjuk előtt vannak, és ebből azt szűrték le, hogy én az elmaradott régiókat cserbenhagyom, kifejtem egy kicsit.

Az elmaradott régió mitől elmaradott? Attól, hogy sok ott a szegény ember. A fejlett régió mitől fejlett? Attól, hogy sok ott a gazdag ember. Az elmaradott régióban jellemzően az átlag alatt élnek az emberek, a fejlett régióban jellemzően az átlag felett. Mit is csinál a kompenzációs rendszer? Közelíti a jövedelmeket az átlaghoz. Tehát a fejlett régióban jellemzően mindenkitől elvesz, az elmaradott régióban jellemzően mindenkinek hozzátesz. Képzeljük el azokat a falvakat, ahol konkrétan senkinek sincsen munkája. Most ki-ki tehetsége szerint kuncsorog segélyért, ami nagyon semmire sem elég. (Kivéve, ha csinál nyolc gyereket, de az egy külön történet.) És akkor képzeljük el, hogy érkezik a kompenzációs rendszer, és onnantól mindegyikük alanyi jogon kapja az apanázst. Bődületes többletjövedelem a falunak. Beindulhat az élet.

Ez a kompenzációs támogatás az egyénnek jár, és minden környéket pont annyira támogat, amennyire az rászorul: amennyire az ott élő emberek rászorulnak. Ez így igazságos. Régiós határvonalak húzogatására pedig semmi szükség.

Most kicsit lógassuk bilibe a kezünket. Tegyük fel, hogy megnyeri a választást a Demokrácia 2.0-t képviselő párt. Mi történik akkor?

Értelemszerűen a dolog nem úgy működik, hogy csettintünk egyet, és átálltunk a másik szisztémára. Szükség van a kétharmados többségre ahhoz, hogy a jelenleg alkotmányban rögzített dolgokat is meg lehessen változtatni. Tegyük fel, hogy ez is megvan. Akkor lehet kezdeni a munkát.

El kell különíteni a célokat és a lehetőségeket. A koncepció, mint program lehet kőbe vésett. A Demokrácia 2.0-t képviselő párt lehet az első, amelyiken tényleg számon kérhetik azt, amit a választások előtt mondott. Igen, tényleg ezt fogja képviselni - hosszú távon. Azonnal még nem lehet. Először meg kell alapozni.

A legnagyobb problémát az előző rendszer tartozástömege jelenti. Ez a tartozás nagyon sokféle. Van, ami konkrét hitelszerződésben van rögzítve, és van, ami csak (számszerűsíthető) mulasztás. Ott van például a nyugdíjak fedezete. Befizettük a járulékot, ők elköltötték, és most nincs meg. Irtózatosan nagy összeg az is. Az itt leírt koncepció szerint az örökölt tartozást le kell nullázni, mert nincs olyan adónem, nincs olyan adókassza, amelyiknek feladata lenne az elődök szennyesének mosogatása.

Illetve egy darabig kell, hogy legyen. Sajnos kell egy törlesztési adó, amit kifejezetten arra a célra szánunk, hogy abból leszurkoljuk a kötelezettségeinket. A parlament oldalára kikerülhet a számláló, ami jó esetben lefelé pörög. Rossz esetben napvilágra kerül újabb tartozás, és felfelé ugrik egyet. Persze mint minden adókasszának, úgy ennek is nyomon követhető a ténykedése a neten. Pontosan ott lesz, hogy mely tartozások vannak, mikor fizetendőek, mennyi a kamat stb.

Talán egy határozott fellépéssel, a minden kifizetésének az ennyire egyértelmű szándékával lehet kedvezőbb fizetési kondíciókat kialkudni, de vérmes reményeink ne legyenek. Ezt egyszer le kell tudni ahhoz, hogy a társadalom fellélegezhessen.

Közben lehet felszabadítani forrásokat. Megszüntetni bizonyos pazarlásokat. Ahol egyértelműen megfojtotta az adó az iparágat, ott könnyíteni, mert a járulékos veszteség mindig nagyobb. Egyértelműen, deklaráltan leállni a látványberuházásokkal. Nincs stadion, nincs díszburkolat, spórolás van egészen addig, amíg nem lélegzik fel a gazdaság a terhek alól.

Közben nem szabad szem elől téveszteni a célt. Minden intézkedést szembesíteni lehet a programmal: tényleg abba az irányba vezet? Ha igen, akkor rendben, szavahihető volt a párt.

Az előre megtervezett szabályozások nem alkotnak kerek egészet. Nincsen rá garancia, hogy a mostani rendszerben létrejött egyensúlyok az egészen eltérő szabályozók mellett is beállnak maguktól. Lehet, hogy valami borulni kezd, és közbeavatkozást sürget. Mi ilyenkor a teendő?

Nos, ezért van a parlament. Ha jól vannak létrehozva az adótörvények, az egyes adókasszák önjáróak lesznek, és beavatkozás nélkül lereagálják a területükön bekövetkező változásokat. A parlamentben leolthatják a villanyt, az urak hazamehetnek. De csak a már működő adókasszák ilyenek. Amikor új jelenség üti fel a fejét, közbe kell lépni, és ez a parlament dolga marad. (Vagy ha helyi jelenségről van szó, akkor az önkormányzaté.)

Ilyenkor létre kell hozni egy új szabályozót. A szabályozó minden esetben egy beszedési definíciót és egy kifizetési definíciót tartalmaz. Megmondom, kitől, milyen feltételekkel szedem be az adó forrását, és azt is, hogy kinek, milyen feltételekkel fizetem ki. Mondok egy példát.

Tegyük fel, hogy a rendszer valamiért nem kedvez a kisvállalkozásoknak. Márpedig a kisvállalkozásokra szükség van, nélkülük leromlik a gazdaság. A teendő, hogy őket támogassuk. Miből? Nos, eléggé egyértelmű, hogy akikből túl sok van, azok kárára kellene finanszírozni a támogatási rendszert. A lényeg, hogy jó definíciókat hozzunk arra, mi a kisvállalkozás, és mi a nagy. Az új szabályzó révén plusz pénzt fog kapni az, aki elindít egy új vállalkozást, és meg lesznek adóztatva a nagyok. Persze a gazdaságnak van egy adóelkerülő természete, ezért a nagyok majd igyekeznek kisebbekké válni, vagy legalábbis kisebbeknek látszani. De ha jól van meghatározva az, hogy a nagy mitől nagy, akkor ezzel nem lesz probléma. Akkor pont az a folyamat fog elindulni, ami a cél volt.

Jött egy olyan felvetés, miszerint ezt a tervezetet jobb lenne egy a mienknél fejlettebb országban bevezetni. Nem értek vele egyet.

Egyrészt ez a hazám. Ennek a sorsa érdekel, és nem akarok elhúzni innen egy vállrándítással, ahogyan azt most sokan teszik. Nem tudok beletörődni, hogy csak úgy tönkreteszik a hazámat, és bízom benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Másrészt minden éremnek két oldala van. Azokban az országokban, ahol akár most, a válság (utóhatásainak) kellős közepén sem érzik igazán meg, hogy szarabb lett az élet, vajon miért érnék el az emberek ingerküszöbét a tervezetem nyújtotta előnyök? Nem hiszem, hogy ott ez fülekre találna. Ehhez képest most nálunk Viktorék szorgalmasan szerelik szét mindazokat a vívmányokat, amiket a rendszerváltás óta sikerült elérni. Most fog szembesülni vele mindenki, hogy ja, oktatás se jár, ja, egészségügy se jár, ja, még a tűzoltó se fogja ingyen eloltani a házadat. Pici időbe fog telleni, amíg a többségnek ez leesik, de előbb-utóbb le fog esni. És akkor a mostaninál bármi jobb lesz.

Persze olyan alapon, hogy bármi jobb, valami más is jobb lehet, jogos. De szeretném felhívni a figyelmet, hogy minden rezsim kitermeli a maga elitjét. Azokat, akiknek a viselkedése trendi. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez az ország csupa olyan emberből áll, aki vagy buszsávban keresztben parkoló hummeres, vagy pedig azzá szeretne válni. Ez a kép szerintem csalóka. Jelenleg is bejár a gyárba dolgozni pár millió ember, akik valamiért ragaszkodnak ahhoz az "elavult" módihoz, hogy pénzt teljesítményért cserében illik kapni. Tudom, ma már ez vérciki, legalábbis az aktuális trendi álláspont szerint. A tisztességes, dolgozó embert ez a rendszer orrba-szájba szívatja. Én hiszem, hogy ez meg tud változni. Ennek meg kell változni, mert ha idővel eltűnnek a tisztességes, dolgozó emberek, akkor a most uralkodó léhűtők nem lesz, akiből hasznot húzzanak, márpedig ha ez így megy tovább, akkor el fognak tűnni. Vagy úgy, hogy megváltoznak, vagy úgy, hogy a továbbiakban egy másik országban lesznek tisztességes, dolgozó emberek.

Én erre a változásra bazírozok. Arra, hogy ezeket a tisztességes, dolgozó embereket csak meg kell szólítani. Amit jelenleg egyik párt sem tesz meg.