A mai világban elterjedt kifejezés a "méltányosság". Méltányosságból elengedik a tartozást, méltányosságból adókedvezményt adnak. Lépten-nyomon találkozhatunk vele, mert a rosszul szabályozó adórendszer ménkű igazságtalan tud ám lenni. Barbár módon előír irreális sápot valamin, amiről feltételezi, hogy mindenki úgyis elcsalja, aztán amikor a szegény ember legkisebb fia belefut, akkor naivan fizethet sokat. Engedjük hát el neki a fizetendőjét méltányosan. Mert mi rendesek vagyunk.
Hát nem rendesek. A rendes dolog az az alanyi jogon való szociális járandóság. Az, amiért nem kell hálálkodni. Az, ami hajszálpontosan különbséget tesz a dolgozó, tehát többletet termelő, és a csak az apanázsból élni akaró között. Ebben a rendszerben nincsen helye kivételeknek, mert ez a rendszer ott szabályoz, ahol kell, és a szabályozásától nem jönnek létre méltánytalanságok.
A rend kedvéért szót kell ejteni az akaratukon kívül hátrányos helyzetűekről. Ehhez először tisztázzuk, hogy mi az, hogy akaratán kívül hátrányos helyzetű.
Az, hogy valakinek nincs munkája, és emiatt kevés a pénze (van pénze! ott az apanázs!!), az nincs az akaratán kívül. Tessék elmenni munkát keresni, valamilyen csak akad. Mivel a népek egy része egyáltalán nem akar dolgozni, és munkaerőhiány van, valószínűleg jól megfizetnek bármilyen munkát. Tehát ez nem ok. Az sem ok, hogy ártéren tetszenek lakni, mert ott ingyen volt a telek, és elvitte a Tisza a házat. Senki nem kényszerítette rá ugyanis, hogy oda építkezzen, sőt, felhívták rá a figyelmét, hogy ne. A mostani rendszer rendkívüli méltánytalansága, hogy a rendes emberek pénzéből támogatják a kutyaütőket. Most megéri hanyagul kezelni bármit, mert a csőd szélén majd lehet sírni, és akkor jönnek a jótét lélek politikusok, és adnak sok támogatást - azoknak a pénzéből, akik vigyáztak rá. Ez egy jól szabályozott rendszerben nem lehet ok a támogatásra.
Vannak továbbá azok a hátrányok, amikről nem tehet az illető. Ha valaki születésétől vagy egy balesetből kifolyólag fogyatékkal él, azon nem fog tudni változtatni. Számára ez plusz költséget jelenthet, és ráadásul még a munkája is akadályozva lehet (vagy akár lehetetlen). Az ilyen ember ténylegesen rászorul plusz juttatásra azon felül, amit az apanázs számára nyújt, viszont ezek egytől-egyik jól definiált biztosítási eseteket képeznek, és a kötelezően előírt minimális egészség- és balesetbiztosítási csomagok dolga, hogy fedezzenek minden felmerülő költséget. Nekik sem lehet okuk arra, hogy plusz pénzért folyamodjanak.
Ki az, akinek mégis lehet oka rá? Senki!
Vegyük észre, hogy egy jól szabályozott rendszerben nem kellenek kivételek. Mindenki fizeti az útdíjat, aki közlekedik, mindenki fizet az oktatásért, aki tanul, mindenki minden jövedelméből fizeti az apanázs járulékát és így tovább. Ha beleesik az adónem célcsoportjába, akkor fizet, ez így igazságos, és így méltányos.
Méltányossági alapon való kivételezés? Az nincs.
Hozzászólások