Társadalmilag az egyik legérzékenyebb téma a nyugdíjasoké. Sokan vannak, és mindannyian úgy érezzük, tartozunk feléjük gondoskodással. Nem felelhet meg az igényeinknek egy olyan rendszer, amelyik magára hagyja őket.
A mostani rendszerben ketyeg egy időzített bomba. Bármikor összeomolhat a nyugdíjrendszer, mert nincs biztosítva a finanszírozása. Nézzük, mi az, ami ennél jobb.
Addig ugye tiszta, hogy az apanázsrendszer biztosít egy minimumot, ami nem engedi, hogy lenullázódjanak a nyugdíjasok. Az is tiszta, hogy ez nem nyugdíjas korban indul, ami miatt elmosódik a nyugdíjkorhatár. Mindenki belátása szerint hagyja abba a munkát, és kezdi újra el, ha épp ahhoz van kedve. Oké, de hogyan képezhető az átmenet?
Most a kiadásokkal nem összefüggésben lévő bevételekből folyósítja a nyugdíjakat az állam. A nyugdíjak eredeti fedezetét, a sok évtized alatt befizetett járulékokat rég elköltötték. Ha úgy tetszik, az állam törvényesen ellopta a befizetéseket, és most épp másokat lop meg, hogy a lukakat tömködje. Bármilyen új rendszer csak jogkövető lehet, tehát örökli elődje adósságait. Az átmenethez tehát először ezt az adósságot kellene valamilyen formában letörleszteni. A kérdés az, hogyan.
Volna egy olyan lehetőség, hogy megnézzük, kinek mennyi nyugdíjjárulék befizetése volt, és ezt kifizetjük neki teljes egészében. Irgalmatlan tétel, a mostani költségvetés legalább háromszorosa vagy még több, becslésem szerint. Ennyit gyakorlatilag lehetetlen rá fordítani, a 20 év alatt történő kiváltásra pedig senki sem kíváncsi.
Viszont ha megpiszkáljuk a dolgot, akkor kiderül, hogy igazából az, amit egy korábbi rendszer nyugdíjjárulék címen elvett, valójában csak egy volt a számtalan adónem közül, és az általános célúságát még bizonyítani is lehet azzal, hogy nincs közvetlen kapcsolat a járulékfizetés és a nyugdíjak kiutalása között. Ha így van, akkor a nyugdíjjárulék csak egy a temérdek, soha vissza nem térítendő adó közül. Ez annyiból jelent könnyebbséget, hogy ha az apanázsra tudunk alapozni, akkor annak a biztosított forrása egyben a nyugdíjat felváltó rendszer forrásává is válik. Az apanázs viszont nem képes biztosítani a differenciálást, márpedig az is egy nagy igazságtalanság, ha nem kap több nyugdíjat az, aki több járulékot fizetett be.
Igen nehéz a jelenleg megállapított nyugdíjakból kiindulni. Mindenféle ostoba, politikai haszonszerzést célzó, szövevényes kompenzációk sora határozza meg, hogy végső soron ki mennyit kap. Véleményem szerint ez a fajta túlbonyolított kompenzálgatás teljesen felesleges. A kompenzálgatás egyedüli értelmes célja a minimum biztosítása lehetne, de arra már ott van az apanázs, ami tökéletes. Bármilyen differenciálásban is részesül majd a járulékfizető, azt az apanázson felül fogja kapni.
Ha a jelenleg megállapított nyugdíjak helyett a befizetésekből indulunk ki, akkor egy füst alatt azokkal is tudunk számolni, akik még nem mentek nyugdíjba, mert ne feledkezzünk meg róla: ha ők elveszítenék a járulék befizetéseik hasonló ellenértékét, mint amit azok fognak kapni, akik a rendszer bevezetésekor már nyugdíjasok, az ugyanolyan igazságtalanság lenne, mint a különböző mértékű járulékot befizetett nyugdíjasok közötti különbségek eliminálása.
A javaslatom tehát az, hogy állapítsunk meg egy százalékos értéket, és a befizetett nyugdíjjárulékok (mínusz a már folyósított nyugdíjösszeg) ennek megfelelő részét fizessük ki a befizetőknek. Célszerű ezt életjáradék kötvény formájában elhelyezni, hogy ne legyen olyan hirtelen az átmenet az öngondoskodás irányába. (Magyarul talán így kevesebb olyan lesz, aki egy összegben kiveszi és fölteszi a 27-esre a kaszinóban.) Hogy mekkora bír lenni ez a százalékos érték, arról lövésem sincs. Valahol 10% és 40% között szerintem reális, de nagyban függ az erre fordítható összeg nagyságától.
Ha egy nyugdíjas "kötvényesítve lett", akkor onnantól egyrészt kap majd az apanázsnak megfelelő, egységes összeget, valamint ott lesz neki a kötvénye, amit ha akar, akkor az fizet neki havi összeget, de ha jobbat tud, akkor kiveheti, és szabadon rendelkezik az egész összeggel. Az apanázsnak megfelelő összeg arányosítva van: a valódi apanázs beindulásakor megszűnik az összes szociális alapú kedvezmény és juttatás. Ez többlet költséggel jár majd, ezért a mondjuk 100 ezer forintos apanázsnak kb. 60 ezer forintos előkészítő összeg felel meg. Tehát a nyugdíjas a kötvényesítése után kap havi 60 ezret, ami már nem nyugdíj, hanem szociális juttatás, valamint kap egy kötvényt az addigi nyugdíjjárulék befizetései x százalékával. A 60 ezre pedig később, amikor beindul az apanázsrendszer, és törlődnek a szociális juttatások, felugrik 100 ezerre.
Az aktív dolgozók kötvényesítését a végére kell hagyni, mert azok a befizetések szolgálnak többek között az átmenet fedezetéül. Aki megkapta a kötvényét, az onnantól nem fizet nyugdíjjárulékot, de felhívják rá a figyelmet, hogy gondoskodjon magáról, ha nem akarja, hogy öreg korára az apanázs legyen az egyedüli támasza.
Hozzászólások