Dehogy. A koncepció hűvösen tartózkodik mindenféle politikai kilengéstől, hűvösen teszi a dolgát. Baj? Szerintem nem. Szokatlan? Sajnos igen. Sajnos ahhoz vagyunk szokva, hogy ideológiai maszlagba burkolnak mindent, hogy azzal nyeljük le. Úgy majd fogják tudni babrálni is. Mert az ideológia hajlékony dolog. A számszaki egyenleg kevésbé. Ha az elszámolás rendbe van téve, akkor az jövőre is rendben lesz, és nehéz lesz megindokolni, hogy a kétszer kettő mostantól miért 5 és fél.
De ez persze nem azt jelenti, hogy az ideológiáknak többé nincsen helyük az országban. Dehogy nincs! Csak éppen kitessékeltük őket onnan, ahol semmi keresni valójuk. Olyan ez, mintha kifogásolnátok a villanyszámlát, hogy amellett nem lehet rendesen politizálni. Kérdem én, a villanyszámlának mi köze hozzá? Nos, a megélhetésünk alapjait jelentő újraelosztásnak éppennyire politikamentesnek kellene lennie.
Az ideológia általában ott érhető tetten, amikor a politikus valakit roppant módon sajnál. Együtt érez vele, és együttérzése okán pénzt költ, és akkor a szívünk együtt dobban, mert mi is azt érezzük, hogy az az ember sajnálatra méltó. De sajnos ilyenkor rútul meg vagyunk vezetve, minden esetben.
Minden. Esetben.
Ugyanis egy társadalomban valaki csak úgy válhat sajnálatra méltóvá, ha előzőleg cserben hagyta őt az a társadalom. Üzemeltetik a rossz rendszert, és a világért se változtatnának rajta, mert az pont olyan, ami önös érdekeiket kiszolgálja. Aztán álságos módon eljátsszák, hogy tudomásukra jutott az az igazságtalanság, és a szívük nem engedi, hogy hagyják. Kérem szépen pontos statisztikákat tesznek az asztalukra az elemzőik arról, hogy melyik intézkedésük épp melyik réteggel babrál ki, és azoknál milyen reakció várható. Nem, ez a módszer egyáltalában nem szolgálja az igazságtalanságok felszámolását, ellenkezőleg: generálja őket. Az apanázs-rendszer szolgálja az igazságtalanságok felszámolását, és a teljes körűen kötelező felelősségbiztosítási rendszer. De ezek nem igényelnek ideológiát, teszik a dolgukat a hűvös matematika mentén.
Az ideológia hatósugarát én ott határoznám meg, hogy bizonyos szabályozók érzékenységét engedje befolyásolni. Nagyon erkölcsösek vagyunk? Jó, akkor vegyük nagyon szigorúra, hogy mennyire zavarja a lakókat az utcájukban strihelő kisiparos. Ha nagyon szabad szelleműek vagyunk, akkor ez a szabályozás lehet elnézőbb. De mindenképp kell rá egy szabályozás, a mechanizmust ne vitassa senki. Ha a mechanizmust kezdi el valaki babrálni, akkor borulhat minden vívmány, mert túl közel engedtük az ideológiát.
Hozzászólások