Barátom felvetése, amit elsőre elvetettem, de azóta is motoszkál a fejemben. Végül is, miért ne? Az apanázs-rendszer a legnagyobb pénzforgalmi műveletet áthelyezi banki tranzakcióra. Tehát nem lesz olyan ember, aki a költőpénzéhez eredendően bankjegyben jutna hozzá. Mindenkinek meg kell látogatnia az ATM-et, ha ropogóssal akar fizetni. Mi lenne, ha ezt továbbgondolnánk?
Addig sima a történet, hogy akinek jelenleg van bankkártyája, az nagyon nem fogja bánni. Már a hazai forgalomban is eltűnőben vannak az 1 bites, ISDN vonalon kommunikáló POS terminálok, egyre ritkábban kell egy percet várni a tranzakcióra. (A lassúságra a másik tippem az ugyanazon a vonalon való torrentezés, de az mindig is lesz olyan boltosnál, akinek nincs esze.) Ha mindenki kártyával fizetne mindenhol, igen gyorsan kiszorulnának azok, akik nem tudnak a technikai kihívásnak megfelelni. Gyors és praktikus lenne a kártyás fizetés (már amennyiben azt nem szorítja ki közben egy még korszerűbb alternatíva.)
Oké, nézzük azokat, akiknek nincs most bankkártyájuk. Ennek összesen négy okát tudom elképzelni:
- vagy nem képes használni,
- vagy nincs pénze,
- vagy olyan szituációban van szüksége a tranzakcióra, amikor nem áll rendelkezésre a technika,
- vagy adót akar csalni.
Ki az, aki nem képes használni egy bankkártyát? Idős, gyerek, fogyatékkal élő. A súlyosan fogyatékosok, a nagyon pici gyerekek és a megromlott egészségi állapotú idősek nem használnak készpénzt már most sem. Esetükben nem az a kérdés, hogy kártyával tud-e fizetni, hanem hogy egyáltalán, pénzzel tud-e bánni. Ők gyámság alatt vannak általában, és ezt megoldani nem a pénzkezelési megoldás feladata. Tehát pontosítsuk úgy a kérdést, hogy van-e olyan ember, aki készpénzt tud kezelni, de bankkártyát nem? A kártyás fizetés bizonyos értelemben egyszerűbb, sok nyugdíjas ezt preferálja. Ahhoz, hogy a kártyáján lévő pénzt elvegyék tőle, erőszakoskodni kell, és az mégiscsak ritkább, súlyosabb, mint a zsebtolvajlás. Viszont ha egy öreg nem tudja gyorsan értelmezni a számokat, akkor véletlenül lecsúszhat a számlájáról százszor akkora összeg is, mint tervezte.
Ilyenkor hívhatjuk segítségül a technikát. Ma már tényleg semmi akadálya nincs annak, hogy az idős ember zsebében egy pici érintőképernyős készülék lapuljon, amin csak pont annyi pénz van, amit előzőleg otthon (a zárt ajtók mögött található másik készülékkel) elhelyezett rajta. De az is lehet, hogy felhívta az unokáját, és az a távolból rátöltötte azt a pár ezrest a készülékre, ami a nagyinak a vásárláshoz kell. Aztán a nagyi a boltban mondjuk íriszfelismeréssel fizeti ki a számlát. Erőszakkal se fogják tudni így kirabolni, mert ha kényszerítik, nem fog belenézni rendesen, nyugodtan a készülék kamerájába, még akkor sem, ha szeretné.
Távoli jövő? Ne vicceljetek. A következő generációs okostelefonban már lesz ekkora számítási kapacitás, kettő generációval később pedig már ingyen utánad hajítják ugyanezt a teljesítményt. Vagyis mondjuk 10 év múlva ez hétköznapi jelenetté válhat. Hasonló készülék alkalmas lehet gyerek és fogyatékos számára is. Azt hiszem, nincsen akadálya, hogy a közeljövőben bárki, aki készpénzt tud kezelni, képes legyen elektronikusan is fizetni.
Ki az, akinek nincsen pénze? Hajléktalan, munkanélküli stb. A társadalom elesettjei. Úgy értem, a mostani rendszerben. Az apanázs-rendszer ezt a réteget definitíve, alanyi jogon számolja fel.
Ahol nem áll rendelkezésre a technika. Ööö, hol is van ez? Hol nem látnak a műholdak? Kinek nincsen a zsebében olyan kütyü, ami képes netezni, gps-t használni, és a többit? Lásd két bekezdéssel fentebb: csak pár év kell, és az útszéli dinnyeárus a telefonjával át tudja majd venni a pénzt, és ennyi.
Adócsalók. Bocsi, nem nekik tervezem a rendszert.
Összefoglalva: nos, meglepő módon úgy tűnik, a világon semmi akadálya a készpénz kivonásának, úgy 10 év múlva. Hoppá, bizony.
Hozzászólások