A mai rendszerben a bíróságok vétkességet állapítanak meg. Van szándékos és gondatlan elkövetés, a szándékosság büntetési tétele magasabb, de más lényegi különbség nincsen. A bíróság jogoktól való megfosztást, szabadságvesztést illetve pénzbeli bírságot szab ki, hogy ezekkel megtorolja a bűntettet, illetve elriassza a potenciális elkövetőket.
Ezzel a rendszerrel több probléma is van. A pénzbírság valamilyen állami zsebet dagaszt, nincs összefüggésben a kártalanítással. A börtönbüntetés a megátalkodott bűnözők számára csak továbbképzési lehetőség, az oda óvatlanságból becsöppenő "civil" számára viszont maga a pokol, ahonnan nincs visszaút. A büntetés nem feltétlenül elriasztó, és valószínűleg nem okoz megbánást. Hogyan lehet jobban csinálni?
Először is a legfontosabb: nem szabad büntetni. Sem pénzben, sem más módon. Ennek nem az a célja, hogy a bűnözők fellélegezzenek (mindjárt rátérek, hogy miért nem fognak örülni), hanem az, hogy az emberek közötti felsőbbrendűség deklarálása megszűnjön. Nem, egyik ember sem büntetheti meg a másikat az igazi demokráciában. A közösség céljait kell megpróbálni elérni, és ha valaki a közösség ellen van, akkor azzal szemben eljárni. Tehát a bíróság nem szab ki büntetést.
Nagyon fontos a szándékosság megállapítása. Egészen más eset, ha valaki véletlenül okozott valamit, és ha tudatosan. A tudatosság veszélyes: azt jelzi, hogy az illető nem akarja elfogadni a közösség értékrendjét. A gondatlan elkövető csak hibázott, ami bárkivel előfordulhat.
A bíróság dolga tehát egy jobb rendszerben arra szűkül, hogy megállapítsa az elkövetés tényét, valamint kimondja a szándékosságot/gondatlanságot. Ha ez megvan, akkor lényegében automata eljárási rend indul be.
Ha az illető gondatlanságból követett el valamit, akkor megnézzük, hogy az okozott cselekmény visszacsinálható-e. Bármekkora anyagi kár helyrehozható, de ember nem támasztható fel, és bizonyos lelki sérülések sem helyrehozhatóak. Ha anyagilag kártalanítható az elkövetés, akkor a legegyszerűbb. A kárösszeget ráterhelik, aminek egy részét (mivel nem szándékos volt) a kötelező egyéni felelősségbiztosítása fogja rendezni. A többit majd fizeti apanázsból és bármely egyéb jövedelméből. Természetesen a felderítési aránnyal felszorzott, és a bírósági eljárás költségeivel kiegészített összeget kell, hogy fizesse, tehát vidám nagyon nem lesz tőle. De ennyivel el van intézve, és utána mintha mi sem történt volna. (Az egyéni felelősségbiztosítására azért fog majd kapni egy csinos malust.)
Más a helyzet, ha valaki testi-lelki sérüléseket okoz, illetve életet olt ki véletlenül. A sértettek illetve hozzátartozóik számára természetesen jár ilyenkor is fájdalomdíj, de ezzel az ügy nincsen lerendezve. Tisztázni kell, hogy az illető hajlamos-e ilyen hibák elkövetésére, illetve, hogy végezhet-e a továbbiakban olyan tevékenységet, amelynek során az esetet okozta. Mélyreható pszichológiai vizsgálat következik, egymástól független intézetekben, melynek célja kétséget kizáróan megállapítani, hogy nagyobb-e esetében a valószínűsége a tett megismétlésének, mint a hasonló elkövetésnek egy átlagos ember esetében. Ha hajlamos ilyenre, akkor felügyelet alatt megpróbálják formálni az illetőt. Jó esetben sikerül, és akkor tiszta lappal távozik. Ugyanez történik akkor is, ha nincsen hajlama, és tényleg abszolút véletlen volt az elkövetés. Ha nem sikerül kinevelni belőle a hajlamot, akkor valószínűleg nincs helye a társadalomban.
A legsúlyosabb döntés azt kimondani, hogy az illetőnek nincs helye közöttünk. Ezzel ugyan nem halálos ítéletet mondanak felette, viszont örökre kizárják a társadalomból, és sorsa a fegyenctelep. (Ami ugyan nem a büntetésről szól, viszont a szeretteitől elbúcsúzhat.) Lényeges, hogy a döntés rendkívül megalapozott legyen. Például ilyen megalapozottságot okozhat az, ha valaki egyszer elkövet egy helyrehozhatatlant, ami után a társadalom újabb esélyt ad neki, de ezzel az eséllyel nem tud élni, és megismétli, amit tett.
Ha valaki szándékosan követett el valamit, akkor több minden is módosul. A biztosító erre nem fizet egy garast sem, a teljes kárt neki kell megtérítenie. Ha súlyos a kárösszeg, akkor lehetséges, hogy élete végéig törleszthet. Ezen segíthet, ha van jól kereső állása. Ha nincs munkája, előírható számára kényszermunka, amiért fizetséget kap, amiből törleszthet. (Nem a teljes összeggel, tehát úgy dolgoztatják, hogy közben pénzt is keres vele.)
Ha szándékos elkövetővel van dolgunk, akkor a pszichológiai vizsgálat automatikus. Miért akar ártani másoknak? Tisztázni kell, hogy lehet-e jobb belátásra bírni. Az esetek többségében remélhetőleg igen, már csak azért is, mert a másik irány a fegyenctelep felé vezet, és ezt tudják jól. Természetesen egészen más eset, ha valaki mániákusan csokit lop a boltból, vagy ha valaki nőket erőszakol. Mondhatjuk, hogy előbbinek kicsi az esélye a fegyenctelepre, utóbbinak pedig kicsi az esélye arra, hogy megússza.
A lényeg, hogy az illető sorsa nem a bíróságon, hanem később dől el. A bíróság nem ítéletet mond, hanem az elkövetés tényét mondja ki.
A rendszer eredményeként eltűnhetnek a társadalomból a megátalkodott elkövetők, felszámolódhatnak a bűn központjainak számító börtönök, minden kártalanítható tett automatikusan kártalanítódhat, és végre elérhetjük azt, hogy nem jöhet szembe az utcán egy megátalkodott bűnöző.
Hozzászólások