Apanázs egyenlő tanulás.
A mostani rendszerben is nyilvánvaló, hogy aki többet tud, jobban boldogul. Az apanázsos berendezkedés még inkább ebbe az irányba tolja el a dolgokat. Munkaerőhiány lesz, és a cégek egy kanyi garas támogatást sem kapnak foglalkoztatásért. Senkit nem kell félteni az éhenhalástól, ezért aki nem kell, azt egy pillanat alatt lapátra fogják tenni. A hiány miatt pedig nagyon meg fogják becsülni azt, aki többet teljesít. Komoly differenciálódás lesz a munkaerőpiacon. A dolgozók képzeletbeli ranglétráján úgy lehet fentebb jutni, ha valaki tapasztalatot szerez, tanul.
Az apanázs miatt nem hal azonnal éhen, aki úgy dönt, hogy x ideig nem dolgozik, csak tanul. Ezért akár nappali tagozatra is beiratkozhatnak a bátrak. De a skála a levelezőn és a tanfolyamon át az autodidakta tanulásig vezet. Ha valaki drágább tanulási módot választ, vagy már az alap megélhetése kerül többe, mint az apanázs, az megteheti, hogy félretesz erre az időszakra a munkabéréből.
A munka helyett tanulást választól persze csökkentik az aktív dolgozói létszámot, ami további munkaerőhiányhoz vezet, és még jobban felértékelődik a képzett munkaerő. De a jó hír, hogy ebben a rendszerben nagy a mozgékonyság. Aki nullán van, és képzetlen, az is elkezdheti valahol, és csak a képességei szabhatnak határt.
Egy folyamatában üzemelő ilyen rendszer azt eredményezi, hogy a dolgozók sokoldalúak lesznek, ami újabb segítséget jelent, ha a munkahelyük bármi miatt megszűnik. Legfeljebb megvonják a vállukat, és elhelyezkednek a sok terület valamelyikén, amelyekhez értenek.
Teszik mindezt amíg jól esik, mert ugyebár nincsen nyugdíjkorhatár, mindenki saját döntése alapján hagy fel az aktív munkával.
Nem mellesleg a sok tanult ember önállóan fog gondolkodni, és kevés esélye lesz náluk a populista politikának.
Hozzászólások