A habzó Rába szította kedélyek jelzik előre, hogy ez problémás lesz. Az országok közötti probléma nem oldható meg országon belül. A tiszta helyzet az országon belül kialakított egyensúlyi rendszer kiterjesztése lenne, de félő, hogy ez túlságosan borzolná a diplomáciai kedélyeket. Sok éve már, hogy leírtam egy lehetséges megoldást globálisan, sőt konkrétan a Rábára is kitaláltam egy sokkoló módszert.
Egyik megoldásomnak sincs köze ehhez a rendszerhez. Félő, hogy csak a szomszédi kapcsolatok romba döntését lehetne elérni a folyó vizében hozzánk eljutó szennyeződés anyagi ellentételezését erőltetve, és gyanítható az is, hogy ha ki akarnánk fizetni a tőlünk kijutó szennyeződés kárát, a szomszéd ország kissé furcsa tekintettel, udvariasan megköszönve eltenné, és habozás nélkül más célra költené, mint a szennyezés kompenzálása. Márpedig az e tervezet részét képező termékdíjas rendszer ezt követelné meg.
A világot nem tudjuk magunkban megváltani, és ez sajnos nem csak a folyóinkra igaz. Sajnos a levegőben is jönnek-mennek a szennyező anyagok, számla nélkül, és a vizek áramlásához sem kell feltétlen a folyó. Átszivárog az a talajban épp eléggé. És rendszerint határozottan egy irányba, nem pedig oda-vissza, kikompenzálva saját magát. Tehát mi hiába tartjuk tisztán a levegőt, ha az uralkodó szélirány folyton a fejünk fölé fújja a mások szennyezését, és hiába nem csöppen bele semmi a Dunába minálunk, ha eleve mocskosan folyik be az országba.
Mi akkor a megoldás?
Azt hiszem, itt ér véget e tervezet hatósugara. Ha az országon belül működik egy modell, lehet javasolni a szomszédoknak az átvételét, és ezzel megindítani egy erjedést, és talán egyszer megoldani a világ gondját. De az már egy másik tervezet módszertana.
Hozzászólások