A mai rendszerben a cégek százegy féle módon fizetik ki alkalmazottaikat. Van étkezési utalvány, üdülési csekk, bérpótlék, utazási hozzájárulás, ruhapénz, veszélyességi pótlék, túlóradíj, leltárpénz, jutalék, nem sorolom. Ezek egy része a munkabér kiszámításának a szamárvezetője, de sok van közte, amit az adózás motivál. Ha nem készpénzben fizeti a cég a dolgozóit, hanem üdülési csekket ad, akkor azt leírhatja innen-onnan, támogatást szerezhet hozzá valamilyen alapból, tehát jobban jár általa. Ezek a megoldások tökéletes megtestesítői a szociális alapú újraelosztás rossz módjának. Emberek vacakolnak a közértben ilyen utalványokkal ahelyett, hogy kifizetnék az árut. Persze, mert fizetés helyett izét kaptak, hát ők is izével fizetnek a boltban pénz helyett. A lényeg, hogy az utalványokra épülő (felesleges) iparág virágzik.
A Demokrácia 2.0 rendszerében nincsenek ilyen útvesztők. Csak az apanázs van, és az azt tápláló, univerzális, automatikus adó. Itt nincs apelláta, biggyeszthet a cég amilyen címkét csak akar arra a bérre, pont ugyanannyit kell majd utána adózni. Az adórendszert csak az érdekli, hogy mennyi az annyi. Vagyis hogy összesen mennyi pénz lett kifizetve, bármilyen alapon.
Milyen berendezkedést von ez maga után?
Lehet rá számítani, hogy rövid agónia után az összes elszámolás alapú bérpótlék kimúlik. Maradnak a motivációs jellegű bérszámítási módszerek. Igen, kell a jutalék, a túlóradíj, a műszak pótlék, hogy érezze a dolgozó általuk, hogy többet kap. De ezek már csak a bérkartonon a rubrikák nevei lesznek, mert koncentrálhatunk végre a fő kérdésre:
"Mennyi az annyi?"
Hozzászólások