A jelenlegi társadalmi modell létszükséglete az újratermelődés. Minden erőforrásnak meg kell újulnia, és bizony ezek közé tartozik az ember is. Kell, hogy mindig elegendő új emberpalánta vágjon neki az életnek, hogy legyen remény arra: mindig lesz, aki aktív korában eltartja a társadalmat. Ha nem így lenne, összeomlana minden. Egyetértesz? Akkor te is bedőltél a kettesnek.
A gyereknevelést társadalmi kötelezettségnek beállítani a legotrombább politikusi megnyilvánulások egyike. Azt sugallja, hogy az állam valamiféle jótevő, aki kisegíti az egyént, és az egyén hálával tartozik neki, és illik rendesen viselkednie, és a rendes viselkedés során sok-sok gyereket csinálni. Két szoba, három gyerek, négy kerék. A hazugság nyilvánvaló: beszedték a sok járulékot, jól ellopták mind, és most nincs meg. Jön a nyugdíj, ki kéne fizetni valamiből, kellenek tehát az új emberek, akiket szintén meg lehet lopni. Az állam egy élősködő, és erre az élősködő szerepére nincsen szükségünk.
Mint ahogyan nincsen szükségünk biztatásra sem, ha gyereket szeretnénk. Érdekes módon nem halt ki félúton az emberség még az előtt, hogy kialakult volna az állam. Érdekes módon nyugodtan rá lehet bízni a biológiára, hogy aki akar gyereket, annak legyen. Fogják akarni, nyugi. Valamennyi utánpótlás mindig lesz. Kicsit több, vagy kevesebb, nem mindegy? Egy jó adórendszernek ez teljesen lényegtelen, mert az nem kirabolni akarja őket, hanem csak a minimális mértékű elosztást végrehajtani. Pont ezt teszi a Demokrácia 2.0.
Mellesleg tesz még valamit. Sajnos szembe kell néznünk azzal, hogy nem vagyunk egyformák. Nem minden ember akar önszántából részt venni a társadalom építésében, mert van, aki csak kivenni akar belőle. Természetesen semmilyen elméletnek nem szabad felcímkéznie sem ezen az alapon, sem bármilyen más módon. Nem vonhatjuk ki az össztársadalmi újraelosztásból azokat, akik csak kivenni akarnak, egyvalamit viszont megtehetünk. Megakadályozhatjuk, hogy a gyereknevelés ürügyén többlet juttatást szedjenek ki a szociális elosztó rendszerből.
Kegyetlenül hangzik, tudom, hogy a gyereket nevelő szülők nem kapnak egy fillért sem pluszban, de a helyzet az, hogy van itt egy probléma. Jelenleg igyekszünk nem tudomást venni arról, hogy társadalmunknak van egy hányada, amelyik részt vesz, és amely csökkenő létszámú, valamint van egy másik, jelenleg még kisebb hányada, amelyik viszont növekszik. Jelenleg a gyereknevelési támogatások kifejezetten jó üzletté teszik a sok gyerek nemzését azok számára, akik nem kívánnak gondoskodni róluk olyan mértékben, ahogyan az elvárható lenne. Felelős szülő nem mer gyereket vállalni, pedig neki kéne, a felelőtlennél pedig üzemel a futószalag, pedig annak sem kéne. Utóbbiak gyerekeit az utca fogja felnevelni, és garantált a bűnözők utánpótlása. Ennek lehet mellébeszélni, lehet elhallgatni, lehet belőle faji kérdést csinálni, de a megoldás nem látszik, sehol. Nem csak nálunk, de sehol a nyugati demokráciákban. Ketyeg az időzített bomba, tik-tak.
A Demokrácia 2.0 meglépi azt, amit ez ügyben meg kell. Első ránézésre biztosan nem tűnik humánusnak a gyereknevelési támogatások megszüntetése, de ezzel egy sokkal nagyobb, társadalmi méretű problémát oldunk meg.
Hozzászólások