Többször is taglaltam már a vigasztaló kártérítések ügyét. Csendháborítás, közszeméremsértés stb. olyan dolgok, amelyek károsultjai nem jól megcélozhatóak. Szükséges tehát a tőlük beszedett kártérítéseket valami olyanra költeni, aminek vélhetően a nagy többség örül. Ilyen megoldás kézenfekvően a település szépítése, például virágosítással. Gyűlik egy virágosítási kassza, lehet rá pályázni. De mi van, ha nem csak pályázat útján működik a dolog?
A minap elsétáltunk egy ház előkertje előtt, és megcsodáltuk az ott nyíló rózsákat. Az idős néni, aki nevelgette őket, éppen ott tett-vett a közelben. Láthatóan saját örömére ültette azokat a rózsákat, de az utcáról is látszódtak. A néni ezzel tett valamit a közösségért. És akkor eszembe jutott, hogy az, aki pályázik a virágosításra kiadható pénzekre, vajon mennyivel különb a néninél?
Mi lenne, ha a közterület-felügyelők nem csak bírságolhatnának? Mi lenne, ha jártukban-keltükben nem csak azt figyelnék, hogy ki tesz olyat, amiért kártérítést kell fizetnie, de azt is, hogy ki tesz a város érdekében?
Ez még csak egy ötlet, mert fogalmam sincs, hogyan kivitelezhető. Addig rendben, hogy nyilvános módon dokumentálni kell, tehát nem könnyű visszaélni vele. De ha egyik évben kapott a néni x forintot városszépítésért, akkor ha következő évben ugyanúgy virágosít, akkor ismét számíthat rá, nem? Csak mert az, hogy mennyi pénz folyik be a kihágásokból, elég bizonytalan. Nem lehet garantálni semmit, ami a város részéről egy nagyon tisztességes eljárás (hiszen biztos nem költjük el azt a pénzt, ami nincs), másrészt nem biztos, hogy ennek így a néni örülni fog.
Szóval ez egyelőre csak egy ötlet.
Hozzászólások