Érdekes módon lépten-nyomon belefutok abba az elméletbe, ami szerint a társadalom számára szükséges szolgáltatásokat a technikai fejlődés előre haladtával egyre kisebb hányad elő fogja tudni állítani, míg végül el fogunk jutni oda, hogy a társadalom túlnyomó többségének (80%-ot emlegetnek) a munkájára nem lesz szükség, és kezelni kell az ellátásuk problémáját. Ez mintha több irányzat közös nevezője, tehát elfogadott tény lenne.
Szerintem pedig ez nem így van :)
Nem akarok ódivatú lenni, különben is Marxot csak próbálták sulykolni, de ez megmaradt próbálkozás szintjén. Ő ha jól emlékszem, mindent a munkából vezet le, és kihozza a munkások hatalmát belőle. Nem értek vele egyet, mert az ember sajátja a felfelé való törekvés, és ha a mérce a pénz, akkor mindig föntebb lesz, aki többet keres, és ha nem akarunk társadalmi feszültséget, akkor bizony a hatalom is a föntebb lévőkhöz tartozik. Nem következik a társadalmi hierarchiából automatikusan az elnyomás, viszont a hatalom igen.
Amiért mégis Marx-szal példálózom, az az, hogy neki eszébe jutott az, amit a fenti elméletek kifelejtenek. Nevezetesen hogy az értéket mindig az ember termeli. A gépi munkának nincsen értéke, nem definiálható. Mindig csak az emberi munkának lesz valódi értéke, és semmi másnak.
Ha jól emlékszem, az ipari forradalom idején jött az első riadalom. Úristen, a gépek el fogják venni a munkát! Nos, nem így történt. Akkoriban a szolgáltatások volumene a nullával volt egyenlő a mai világhoz képest. Ma azzal riogatnak, hogy a szolgáltatásokat is átveszik a gépek, és akkor jaj, mi lesz. Szerintem abba a nyilvánvaló tévedésbe esnek, hogy feltételezik, a szolgáltatások igénye valami Istentől való, eredően konstans érték. De kérdem én, mi akadályozza meg, hogy újabb szolgáltatások nőjenek ki a semmiből, és ma még nem létező, sőt, ma még elképzelhetetlen területeken dolgozzon a népesség teszem azt 98 százaléka?
Az áruk, szolgáltatások értékének kalkulálásánál más tényezők is szerepet játszanak, hívják fel a figyelmemet. Földterület, bányakincs stb. Igen, valóban beszámítanak az árba ilyen tényezők is, de nem ugyanúgy, ahogyan a munka.
A munkaerő megfizetése országonként változó. Akár nagyságrendi különbségek is lehetnek, mégis megy a termelés egyik országban is, másik országban is, annak ellenére, hogy az áruk és szolgáltatások szabad áramlása biztosítva van közöttük. Ennek oka az, hogy a fejlettebb országban, ahol drágább a munkaerő, az egyben képzettebb is, ezért az adott munkaerő kiadásért cserébe várható termelési érték már nem különbözik olyan drámaian. És akár különbözhet a drágább munkaerő javára is.
Meg lehet próbálni megvonni a dolgozóktól a fizetést, egy bizonyos határig. Egyre képzetlenebb, felelőtlenebb munkaerő lesz csak hajlandó munkába állni azért a pénzért, míg valahol elérjük azt a határt, ami alá nem lehetséges csökkenteni a munkaerő ráfordítást, mert negatívba csap át a mérleg.
Ez a jelenség kizárólag a munkaerőre jellemző. Akinek az árazása kevésbé függ a munkaerőtől, sokkal rugalmasabban mozoghat a világpiaccal. Nézzük csak meg az olajárat! Azok a hullámvasutazások nem képzelhetőek el mondjuk a kézműves csipkével. Utóbbinál muszáj megfizetni a csipkeverő asszonyokat, és ott a padló. Az olajárnál sokkal mélyebben van a padló annál, mint amilyen régiókban mozog az ára.
Ha tényleg be fog következni az a világ, hogy a jelenlegi szolgáltatások a munkaerő töredékével előállíthatóak lesznek, akkor az a munkaerő busásan meg lesz fizetve. (Ne feledjük a teljes munkaerő-piacon pont ő volt a legjobb!) Ha így lesz, akkor annak a munkaerőnek igénye lesz további szolgáltatásokra. Olyanokra is, amiket a gépek tudnak, kvázi ingyen, és olyanokra is, amit csak emberek, munkabérért. Utóbbi lesz a drága. És mint tudjuk, az ember fölfelé törekszik, ezért mindig az a szolgáltatás lesz kurrens, amit muszáj megfizetni (tehát nem lehet bárkinek). Már ez a pici modell is jól mutatja, hogyan szippantja fel a többi munkaerőt a technikailag fejlettebb társadalom is.
Hozzászólások