Nemrég döbbentem rá, hogy a termékdíjamnak van előképe, nem is akármilyen. Országunk gazdag termálvízben, ezért kiemelt jelentőségű annak megőrzése. És ehhez bizony hozzátartozik a források helyreállítása.
Most tekintsünk el attól, hogy épp melyik kormány alatt hogyan sikerül érvényt szerezni ennek a szempontnak. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon akkor járunk jól, ha nem apasztjuk el a forrásokat (mindkét értelemben), vagyis nem éljük fel a jövőnket. És erre már gondoltak a szakemberek, megszületett az az előírás, ami definiálja a módszert, amivel nem elfogy, hanem megújul a föld a föld kincse. Ennek nyilvánvalóan plusz költsége van, ezért megy a trükközés a kikerülésére, pedig az lenne a kívánatos, ha nem ez jutna érvényre. A környezet megőrzésének módszere nem lehet megspórolandó plusz költség, az a normális, ha az hozzátartozik az alapköltséghez, amivel minden érintett vállalkozó a világ legtermészetesebb dolgaként számol.
A Demokrácia 2.0 rendszerében a termékdíj ehhez nem sokat tud hozzátenni, mert amennyiben ez működik ma is (vagyis tényleg visszasajtolják a kiszivattyúzott mennyiséget), akkor már teljesült minden szempont, amit a termékdíj majd érvényesíteni tud. Technikailag történik csak apróbb változás, miszerint a kiszivattyúzott mennyiség után termékdíjként rákerül azonos mennyiség visszasajtolásának költsége, amit egyből vissza is kap az, aki a visszasajtolást elvégzi. Aki pedig ezt elmulasztja, az más vállalkozók megélhetését fogja biztosítani az általa befizetett és vissza nem igényelt termékdíj által.
Hozzászólások