Áll a bál, mert a Fidesz, mint minden mást, a kultúrát is szeretné leghűbb alattvalói kezére adni. Most ugorjuk át azt, hogy a képzeletbeli rangsorban ezzel hol helyezkednek el, koncentráljunk arra, hogy a dolog miért lehetséges.
Azért lehetséges, mert a kultúra állami monopólium. Dilettáns politikusok óhajának függvénye, hogy mely intézményeknek lesz miből gazdálkodni, és melyeknek nem. Hogyan csinálná a Demokrácia 2.0 rendszere ezt másképp?
Már korábban felvezettem azt a felháborító lépésemet, hogy kultúrára közpénzből egy kanyi garast sem adnék. Persze helyette ott lenne az adománygyűjtő közintézmény, aki tehát megérdemli, életben maradhatna. Akkor viszont nem jutott eszembe az a nem mellékes szempont, hogy ha mindenkinek kuncsorogni kellene, akkor a kultúra garantáltan beavatkozástól mentes lenne.
Képzeljük el a Műcsarnokot abban a rendszerben. A műalkotások különféle gyűjteményekben pihennek, főleg a Nemzeti Archívum gigantikus tárolóiban. Ott áll az ominózus (állami tulajdonú) kiállítóterem, és kiírják rá a pályázatot. Melyik cég akarja üzemeltetni? Aki a legértelmesebb pályázatot nyújtja be, az viheti a Műcsarnokot x évig. Vagy amíg csődbe nem megy. Mert neki kell fizetni a költségeket. A Nemzeti Archívumtól való műalkotásbérlés lesz számára a legkedvezőbb, mert az csak pont annyit kér el érte, amennyi a belőle származó költség. Kell még biztosítás természetesen az értékekre, de egyébként ennyi, és lehet kiállítani. Ha jól szervezték, tódul a nép, nyereség van és közboldogság. Ha bukta, akkor ők viselik a kárt. A műalkotások visszaszállítódnak az állami raktárba (ami nem megy csődbe, mert másképpen van finanszírozva), az épület pedig ott marad, és lehet kiírni egy új pályázatot.
Ha valakit felháborít az, hogy nincsenek kiemelt művek, nincsen bizonyos művészeknek garantált kiállítóterük, akkor gondolkodjon el azon, hogy miért akarja a véleményét más emberekre rákényszeríteni. Már amennyiben neki valójában az a véleménye. A mostani rendszerben igen tág tere van a félresikerült sznobizmusnak. Hogy támogassuk-e, hogy xy kapjon kiállítóteret? Hogyne! Elmentünk megnézni? Hát, izé... mostanában kevés az idő... de majd más biztosan elmegy, attól még ez fontos dolog. Ja, persze. Az ilyen kultúra szent tehenei csak viszik a közpénzt, és terhelik az adókat.
Még egy fontos dologról említést kell tenni, mégpedig a kultúra nevelő funkciójáról. Hasznos, ha az emberek színházba, hangversenyre, múzeumba járnak, de erre nem lehet kényszeríteni őket. Pontosabban a nagykorúakat már nem. 18 éves korig kötelező az iskolába járás, ez is egy kényszerítés. Nem tudom, technikailag mennyire lehetséges, de a lehetőségekhez képest minél gyakoribb kimozdulást lenne jó beleírni az alaptantervbe. Akár menjenek a diákok minden nap, például színházba, múzeumba, ki a természetbe, vagy bárhová. Ezek az élmények többel tágíthatják a gondolkodásukat, mint az egész napos biflázás az iskolapadban. De, csak 18 éves korig. Ha sikerült benne kialakítani az igényt a kultúrára, élni fog később is vele.
Hozzászólások