Az apanázsnak nem fognak örülni a cégek. Kb. arra számíthatnak, hogy egy rossz szót szólnak, vagy nem eléggé udvariasan kérik a dolgozót, hogy ugyan kezdje már el a munkát, akkor az máris lelépett. Nyilván ez az első közelítés, egészen biztos, hogy a valóságban nem lesz így. Az apanázs ugyan megadja azt az eszközt, amivel a dolgozó nincsen odakényszerítve egy rossz céghez, de mindig a cég a nagyobb piaci szereplő, és érvényesíteni fogja az érdekeit. A kérdés, hogyan.
A hirtelen kilépő dolgozó után tömködni a réseket, lóhalálában újat keresni (egy alapvetően munkaerő-hiányos piacon!) nem kevés plusz költség. Jelentős többletkiadást ér meg a cégnek, ha tudhatja, hogy az adott dolgozója nem fog azért kilépni, mert épp olyan kedve van. Tehát aki aláírja, hogy ott marad x évig, az több pénzt kap. Sok embernek ez meg fog felelni, sőt jól is jön. Felelős szülő bizony ilymódon is be fogja biztosítani gyermeke ellátását. Az ilyen munkaviszony-biztosítás valószínűleg kétoldalú lesz, mert a cég könnyedén fog kötelezettséget vállalni arra, ami egyébként is érdeke.
Aki felmondja az ilyen szerződést, kártérítést fizet. Tehát ha a konkurencia át akar csábítani valakit, akkor a kártérítés kiköhögése lesz az induló kiadása. Ha csak azért akar kilépni a dolgozó, mert elege van, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy keres maga helyett valakit, akit ha befogad a cég, akkor kártérítés nélkül otthagyhatja őket.
Természetesen a fenti korlátozások csak a normál munkamenetre vonatkoznak. Betegség, családban bekövetkezett haláleset, munkaképesség megváltozása stb. okozhatják, hogy valaki kilép, a cég megszűnése pedig azt, hogy valaki elveszíti a munkáját. De ezek egyike sem hétköznapi esemény, ezért teljesen életszerű kötni rájuk munkaviszony-biztosítást mindkét részről, és akkor a rendkívüli események sem jelentenek majd kivételt a kártérítési kötelezettség alól.
Egy kivétel persze mindig marad: a szerződéses mulasztás. Ha a dolgozó szabotálja a munkát, nem teljesíti a szerződésben leírt normát, vagy a cégtől nem kapja meg a megállapodás szerinti juttatásokat, munkakörülményeket, az szerződésszegésnek minősül, ami felmondási indok. Ilyen esetben lehet szó kártérítésről, de azt már a szerződés feltételei tartalmazhatják.
Vélhetően ki fog alakulni az elkötelezettek és a szabadúszók munkaerőpiaca, külön. Utóbbiak vélhetően mindig olcsóbbak lesznek, mert a foglalkoztatásuk kockázatosabb. De ők szabadnak érezhetik magukat, mert bármelyik percben felmondhatnak, indoklás nélkül. Amikor egy cégtől váratlanul kiesik egy elkötelezett ember, valószínűleg első körben a szabadúszók közül vesznek fel valakit, és megpróbálják vele kihúzni azt az időt, amíg találnak a helyére elkötelezett embert.
Hozzászólások