Demokrácia 2.0

Nemrég döbbentem rá, hogy a termékdíjamnak van előképe, nem is akármilyen. Országunk gazdag termálvízben, ezért kiemelt jelentőségű annak megőrzése. És ehhez bizony hozzátartozik a források helyreállítása.

Most tekintsünk el attól, hogy épp melyik kormány alatt hogyan sikerül érvényt szerezni ennek a szempontnak. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon akkor járunk jól, ha nem apasztjuk el a forrásokat (mindkét értelemben), vagyis nem éljük fel a jövőnket. És erre már gondoltak a szakemberek, megszületett az az előírás, ami definiálja a módszert, amivel nem elfogy, hanem megújul a föld a föld kincse. Ennek nyilvánvalóan plusz költsége van, ezért megy a trükközés a kikerülésére, pedig az lenne a kívánatos, ha nem ez jutna érvényre. A környezet megőrzésének módszere nem lehet megspórolandó plusz költség, az a normális, ha az hozzátartozik az alapköltséghez, amivel minden érintett vállalkozó a világ legtermészetesebb dolgaként számol.

A Demokrácia 2.0 rendszerében a termékdíj ehhez nem sokat tud hozzátenni, mert amennyiben ez működik ma is (vagyis tényleg visszasajtolják a kiszivattyúzott mennyiséget), akkor már teljesült minden szempont, amit a termékdíj majd érvényesíteni tud. Technikailag történik csak apróbb változás, miszerint a kiszivattyúzott mennyiség után termékdíjként rákerül azonos mennyiség visszasajtolásának költsége, amit egyből vissza is kap az, aki a visszasajtolást elvégzi. Aki pedig ezt elmulasztja, az más vállalkozók megélhetését fogja biztosítani az általa befizetett és vissza nem igényelt termékdíj által.

Az egyszerű része ennek úgy van, hogy az állam egy kanyi garast sem ad a viteldíjakhoz, tehát ugrott a nyugdíjas kedvezmény, a diákkedvezmény, a mozgáskorlátozott kedvezmény meg a többi. Azt jelenti-e ez, hogy mindenkinek egységes helyárat kell fizetni?

Nos, nem. Természetesen a cégek üzletpolitikájának részét képezi, hogy hogyan áraznak. Ha nekik szimpatikusabb úgy, hogy a nyugdíjasok fizessenek feleannyit, a többiek pedig annyival többet, hogy abból bejöjjön a különbözet, hát tegyék. Ha így is képesek elég bevételhez jutni, ám legyen. Ebbe az államnak semmi beleszólása.

Pontosabban egy ponton mégis beleszólhat az állam. A túl olcsó áru vagy szolgáltatás hamis látszatot kelthet, ezért alkalmas a vásárlók becsapására. Egyes országokban már tiltják az önköltségi ár alatt történő árusítást. A Demokrácia 2.0 természetesen nem menne el idáig, mert ami kompenzálható, az nem tilos. Az elferdített árazással közvetett károkat okoz a cég, amit természetesen ki kell fizetnie, és a kártérítés összege valamilyen módon (akár általánosságban) el lesz juttatva az érintettekhez.

Nos, valahogy így.

Az indexes topikban felmerült egy súlyos észrevétel. Mondhatni probléma van.

A kompenzációs adó ugyebár minden pénzre rámozdul, ami a cégekből kifelé áramlik. Ilyen pénzkiáramlás lehet három féle: munkabér, tulajdonosi kivét és külföldre való kihelyezés. A harmadikkal van a bibi.

Értelemszerűen meg kell különböztetni az export-importot a befektetéstől, illetve a nyereség kivételétől. Ez elméletileg egyszerűnek tűnik, hiszen kereskedelmi célú pénzmozgás esetén mozog az áru, illetve szolgáltatás is, van számla meg minden. Csakhogy a gyakorlatban ez nem kiskapu, hanem nagykapu.

Ugyanis amikor a pénz mondjuk kimegy az országból, és van számla, hogy majd jön helyette valami, akkor ugye emiatt nem vonnánk le belőle kompenzációs adót. Aztán amikor kiderül, hogy nem jön semmi, akkor a pénz már messze jár, és bottal üthetjük a nyomát. És persze egy hajléktalan lesz az, akinek a nevére szólt a számla, olyan, akinek a nevén csak egy fogkefe van, és lehet elkezdeni vonogatni az apanázsából a százmilliós tartozást.

Ez így értelemszerűen nem működőképes. Úgyhogy most agyalás van.

Szörnyülködök a kormány tehetetlenkedését látva kábellopás-ügyben. Ez klasszikusan olyan dolog, amivel szemben a jelenlegi rendszer tehetetlen. Ha kezeli, akkor is erővel, kiselefántként, aki a porcelánboltban kiönti a fürdővízzel a gyereket. Most ugye lett belőle terrorcselekmény, mert ha minősítjük, akkor az biztos fenyegetőbbnek hangzik, és egy egyszerű lopásért le lehet ülni 10 éveket. Vicces lesz, amikor a börtönben a többszörös anyagyilkos egy cellába kerül azzal, aki pár méter kábelt lopott. Ez így kétségbeejtően rossz.

A Demokrácia 2.0 rendszerében erre csak ásítunk egyet, mert a rendszer automatán kezeli a dolgokat. Nézzük, hogyan.

Először is az az ellopott kábel nem annyi, amennyi annak az előállítási és felszerelési költsége. Az annyi, mint 300 ezer embernek okozni plusz egy óra menetidőt. Mondjuk 2 ezer forintos rezsi óradíjjal számolva 600 millióról indul a licit. Addig megy a rendszer, amíg ezt be nem hajtja.

Két mechanizmus fog működésbe lépni: egyik az okozott kár felszorzása a felderítetlen hányaddal, a másik a felderítés költségeinek behangolása. A cél, hogy az elfogott bűnözőknek minél kevesebbet kelljen fejenként kifizetniük úgy, hogy közben mégis befolyik minden okozott kár.

Korábban már taglalt példából ki tudjátok következtetni, hova fog beállni ez a rendszer: a lopással olyan irtózatosan magas közvetett kár keletkezik, ami mellett bármely felderítési költség eltörpül. Igen, be lehet kamerázva 10 méterenként a kábel, és kilométerenként állhat rohamkocsi, járó motorral. Igazából nem a kábellopás költségeit fogja fizetni a tolvaj, hanem a lopási kísérlet közbeni elfogásának a költségeit, az utolsó fillérig. Ha nincs annyi pénze, akkor majd ledolgozza.

Ha belegondolok, ez is el fog tartani pár évtizedig :) A különbség az, hogy a közlekedési vállalat kap finanszírozásra annyi pénzt, amennyi a lopás okozta késésből eredő kár. Ezt ráköltheti fejlesztésre, és a károsult utasok máshol, máskor kedvezőbb körülmények útján kaphatják vissza a kárukat, ugyanazért a pénzért.

Nem példát példát próbáltunk statuálni, hanem kártalanítottunk.

Pénteken jelent meg az index főoldalán egy izgalmas cikk a garantált alapjövedelemről. Noha nem minden megállapításával értek egyet, pont azokat a problémákat feszegeti, amelyek mentén én is kigondoltam, amit eddig kigondoltam. Ez a cikk érdemes arra, hogy részletesen lereagáljam. Ez most hosszú lesz.

Kezdjük mindjárt a címmel.

"Járjon pénz csak azért, mert élünk?"

Szerintem nem ez a jó kérdés. Alapvetően minden civilizált társadalomban jár, csak az a kérdés, hogy milyen formában, hogyan differenciálva stb.

"Az elsőre kissé meghökkentő ötlet nem teljesen kivitelezhetetlen, a részleteken múlik minden. Amilyen formában azonban megvalósítható, úgy nem lenne sok értelme."

Nálam a máshonnan indított adókoncepció szerves részévé vált. Nyilván a szerző nem az én tervezetemről beszél.

"Hívei a szegénység és a munkanélküliség végső megoldásaként tekintenek rá, ellenzői szerint elnyomja a nőket, igazságtalan és lustává tesz."

Gyanítom, hogy mások ezt szociális alapon kezdték. Na, úgy tényleg baromság. Az igazságtalan jelzőt se az én tervezetem kapta, az biztos :)

"Mit szólna hozzá, ha ezentúl nem kellene dolgoznia, mégis minden hónapban keresne annyit, hogy megélhet belőle? -  a kérdés nem egy új átverős álláshirdetés, hanem a Nyugat-Európában is rendkívül népszerű, és Magyarországon is egyre terjedő újbalos slágertéma, az alapjövedelem híveinek komoly felvetése."

Újbalos?? Szerencsére ezt a témát már kiveséztem, és rávilágítottam, hogy a fix kulcsos, azonnali adózás mindennél vállalkozásbarátabb. (Nem beszélve a vállalkozásokat terhelő minden adó eltörléséről.)

"Általánosságban tehát nehéz lenne bármit is számolni, az alapjövedelem definíciója önmagában nem tartalmazza, hogy annak elégségesnek kellene lennie az alapvető szükségletek kielégítésére, lehet több, vagy kevesebb annál."

Szerintem elégnek kell lennie valamilyen megélhetésre.

"Az sem feltétel, hogy az alapjövedelemnek a meglévő szociális ellátórendszerbe kellene lépnie, vagy azt kellene felszámolnia."

Nyilvánvalóan fel kell számolnia, mert enélkül aztán tényleg csak üres hőbörgés marad.

"Az egyik magyarországi változat 120 ezer forintot adna minden embernek, a német Werner Götz-féle alapjövedelem-modell alapán pedig azt mondják, ennek finanszírozását a fogyasztási adók megemeléséből kellene előteremteni, miközben a munkát terhelő adókat teljesen meg kell szüntetni."

Szerintem ez rossz ötlet. A jövedelmeket akarjuk összébb húzni, azoknak a különbözősége az a feszülés, amit enyhíteni akarunk. Ha az ezt kompenzáló juttatás forrását ettől távolra helyezzük (a fogyasztáshoz), akkor félreszabályozunk. Beindul egy számlaelkerülő folyamat, teljesen feleslegesen. A tervezetem szerinti megoldás ezzel szemben a levonás megkerülhetetlen módját kínálja.

"Emögött gyakran az az érvelés áll, hogy az emberi munka a rárakódó adóterhek miatt versenyhátrányba kerül a gépesített technológiákkal szemben, ezt a hátrányt pedig úgy lehet ledolgozni, ha az emberi munka után nem kell adózni."

Nem értek vele egyet. Amióta világ a világ, mindig az emberi munka adja az értéket, csak azért lehet pénzt elkérni, mert azért muszáj pénzt elkérni. Szerintem soha nem fogja a gép kiszorítani az embert, mert mindig azokra a tevékenységekre fog helyeződni a hangsúly, melyeket csak ember tud elvégezni.

"Ez durván egy a GDP 60 százalékát jelentő kiigazítási igényt jelent, egy ekkora rést nagyjából egy hússzor akkora csomaggal kellene betömni, mint amekkora a három Matolcsy-csomag volt tavaly összesen."

Így biztosan. Ha nem teremtjük meg a forrását, akkor persze, hogy csődbe visz. De ha a 120 ezer forrása 60%, akkor az általam emlegetett 100 ezernek pedig 50%, ami zavarba ejtően passzol arra az adómértékre, amit saccoltam. Persze hogy a GDP milyen viszonyban van a kompenzációs adó hatálya alá eső pénzmozgásokkal, azt nem tudom.

"Nem sokkal csábítóbb az alapjövedelem-hívők másik ágának elképzelése sem, akik a fogyasztási adók helyett nagyobb részt inkább a munkát terhelő adókat növelnénk, főleg a magasabb jövedelműek kárára. Egyre kevesebben tartanának el egyre többeket, és minél kevesebben dolgoznak, annál magasabb adókat kellene pakolni az egyre kevesebb munkásra, egy idő után nem maradna senki, aki adózott munkát vállal, vagy olyan, aki adózott munkást foglalkoztat az országban - tehát megint csak eljutnák a totális csődhöz."

Miért dolgoznának attól kevesebben, hogy az ő adójuk a forrása a szociális kompenzációnak? Ez nem világos a számomra. Persze ha a teljes forrását ide akarjuk terhelni, akkor naná, hogy beleroppantanánk a magasan keresőket. A kritizált módszer nyilván kihagyta a számításból az egyéb fajta pénzkivétet.

"Ilyen magas alapjövedelmet bevezetni úgy, hogy mindeközben a meglévő szociális ellátórendszerhez nem nyúlunk, a gyakorlatban kivitelezhetetlen, nem véletlen, hogy az alapjövedelem realistább javaslatai nem is erről szólnak."

Ez így van.

"Egyes elképzelések szerint az alapjövedelem lényegéhez tartozik, hogy az nagymértékben leváltaná a jelenlegi szociális ellátórendszert, nem járna többé sem segély, sem öregségi nyugdíj, mindenki havonta megkapná a fix juttatást és egyénileg gazdálkodna vele."

Ezt csak így lehet. Aki nem erre gondolt, az vajon melyik bolygón lakik?

"Akik emellett érvelnek, azt mondják, ha mérlegelés nélkül, mindenkinek kiutalnák a havi pénzét, drámaian lecsökkenne a bürokrácia, és a pénzeket elosztó közvetítőrendszer, csökkennének az adminisztrációs költségek, nem lenne szükség állandó igazolásokra, sorban állásokra és papírokra ahhoz, hogy valaki az államtól juttatást kapjon. Megszűnne ezen kívül a segélyek megbélyegző jellege is, senki nem érezné magát a társadalom peremén csak azért, mert segítségre szorul, hiszen a pénz mindenkinek jár. Ráadásul a rendszer így nem lenne finanszírozhatatlan sem, hiszen - némi adóreformmal párosítva - lényegében csak az újraelosztás mostani szerkezete változna meg."

Ezt akár én is írhattam volna. Igen, többek között ezekről is szól a dolog.

"Az alapjövedelemhez hasonló ötlet a negatív jövedelemadó gondolata. Eszerint az állam megállapítana egy adómentes jövedelmi minimumot, azok, akik efelett keresnek, jövedelemadót fizetnének, akik viszont ezalatt keresnek, azoknál életbe lép a negatív adó, az állam kiegészíti pénzüket egy megállapított adókulcs szerint. Ez a koncepció csak az aktív korúakra vonatkozna, és figyelembe venné a gyermekek számát is."

Szép-szép, de nem sikerült átugorniuk a saját árnyékukat. Pont az ötletben potenciálisan rejlő hihetetlen mértékű egyszerűség maradt ki.

"Ez a verzió költségeit tekintve már nem tűnik kivitelezhetetlennek, a közöskassza.hu adatai szerint tavaly 4765 milliárdot költöttünk szociális védelemre, ha ezt az összeget egy az egyben alapjövedelemre költjük, 40 109 forintot oszthatunk szét egyenlő módon az ország lakosai között."

És ha megnézem, akad ott még más is, bőséggel, amit ki lehetne vonni a központi kassza bűvköréből. Örülünk Vincent, mert innen is az látszik, hogy nem elérhetetlen a 100 ezer körüli összeg.

"Ezen kívül az alapjövedelem mellé bevezethetjük az ingatlanadót, a progresszív szja-rendszert, megemelhetjük a céges adókat, kis erőfeszítéssel innen-onnan összeszedhetünk még párszáz milliárdot."

Jaj, ne. Az apanázs nem összekombinálható a jelenlegi rendszer szipolyozásával. Ha beindítjuk az adóelkerülés egy új módját, azzal alapjaiban veszélyeztetjük az új rendszert.

"Egy átlagos nyugdíjas most például 90 ezer felett kap havonta, ennek a felével kellene beérnie ezentúl, ha ilyen formában vezetnék be az alapjövedelmet. Nem véletlenül támadják az elképzelést azzal, hogy rosszul célzott, így rendkívül igazságtalan, kevesebb pénz jutna azokra, akik valóban a társadalom peremén élnek."

Amennyiben elszednénk tőlük egy élet takarékosságát, az tényleg égbekiáltó lenne. De ki beszél itt arról, hogy a nyugdíjas csakis és kizárólag a minimumból éljen meg? A minimum az csak az alap. Államilag garantált. Arra a jöhet az öngondoskodás, amelynek egyik formája volt az is, hogy a múltban fizették a nyugdíjjárulékot. Ezt nem lehet egy csettintéssel lenullázni. Igaz, teljes összegében hozzácsapni az apanázshoz sem, de valahogyan meg kell teremteni a differenciálás lehetőségét, mert különben igazságtalan lenne a megoldás.

"..cserébe nem járna sem állami oktatás, sem egészségügy, még a hadsereg, a rendőrség és a bíróság is megszűnne, hiszen nem lenne miből fenntartani."

Az miért olyan nagy truváj, hogy valaki végiggondolja, mi az a kiadás, ami megcélozható, és mi az, ami nem? Jézus ereje, a rendfenntartó szervek nélkül mi lenne? Az az első, hogy a megcélozható és az általános kiadásokat széjjelszedjük, nem? Aki nem így indul neki, az mit akar? :)

"Ha valaki megbetegszik, elmehet egy magánrendelőbe, ha oktatást akar, magániskolát kell fizetnie,"

Az, hogy külön tétel, miért egyenlő azzal, hogy "magán"?

"ha utat kell építeni, az emberek összefogására lenne szükség."

Mert olyan, hogy útdíj, ugye ismeretlen dolog. Kezd ez olyanná válni, mint az összehasonlító mosóporreklám. A szart minek kritizálni, azzal szerintem nem kéne foglalkozni.

"A munka, és az ezen keresztül megszerezhető társadalmi megbecsültség, siker olyan emberi igények, amelyek nem szűnnének meg akkor sem, ha egyébként magához a létfenntartáshoz nem lenne szükség a munkára, több lenne az önkéntes is."

Mondjuk igen.

"Az pedig, hogy mindenki dolgozzon, szerintük eleve nem elvárható, hiszen a technológiai fejlődés hatására egyre kevesebb emberi munkaerőre van szükség."

Ezzel továbbra sem értek egyet. Mindig az emberi munkának lesz csak értéke.

"Akárhogy is kalkulálunk, valamelyik társadalmi réteg biztosan vesztese lenne a változtatásnak, attól függően, hogy az általános jövedelemhez szükséges pénzt milyen forrásokból teremtjük elő."

Ezért nem szabad az alapjövedelmet elkülönítetten bevezetni, szerintem.

"Ha mindenki ugyanannyi pénzt kap az államtól, nem lehetne szavazatot venni azzal, ha választási években több pénzt adnak a nyugdíjasoknak, vagy a munkanélkülieknek."

Ez így van. És csak az egyik fontos előrelépés.

"Ezzel azonban a nők járnának rosszul, véli az alapjövedelem feminista kritikája, hiszen ha egy családban megtehetik, hogy legalább az egyik fél otthon maradhasson a gyermekkel, várhatóan nagyobb arányban maradnának otthon a nők, és távolodnának el a munkaerőpiacról."

Ha eddig lettek volna kétségek, mennyire sötét dolog a nőmozgalom, akkor tessék a bizonyság. Ugye nyilvánvaló, hogy értelme nem volt a mondandójának, csak hallatta a hangját, hogy ő is fontosnak tűnjön. Mert ugyan mitől változna meg a férfi-női preferencia az alapjövedelem kapcsán?

"Nem ösztönözne feltétlen tanulásra sem, legalábbis a karrierépítés lehetőségének vonzereje alighanem csökkenne, érvelnek az alapjövedelem bírálói."

Ez pont fordítva lenne szerintem. A minden napi munka szorításából megszabadulva szakíthatna időt tanulásra, akinek erre van ingere.

"az egyes elképzelések egységes víziót pedig semmiképpen nem tartalmaznak."

Az eddig hallottak alapján ez elég valószínű.

"Van aki szerint már gyermekkortól járnia kell, mások felnőtt korhoz kötnék, de akad olyan ötlet is, amely szerint az ember 18. születésnapján jutna hozzá az addig összegyűlt alapjövedelméhez."

A középső a jó, ha nem akarjuk szaporítani a társadalom potyautasait.

"A többség pénzbeli kifizetést képzel el, ez azonban nem mindenki szerint szükségszerű, sokak úgy vélik, legalább egy része például akár utalvány formájában is járhatna, vagy egy bizonyos részét csak meghatározott célra lehetne költeni, például öngondoskodásra, nyugdíjra."

Ezzel pont az előnyei olvadnának el, mert beindulna a lobbizás, hogy mire legyen fordítható, mire nem, ez kinek nyújtson így bújtatott támogatást, és máris benőtte a korrupció az egészet. Nem, csak a pénz eléggé demokratikus eszköz ehhez.

"A garantált minimumjövedelem kifejezés például még az LMP választási programjában is szerepelt, ez azonban nem a mindenkinek alanyi jogon járó jutttást jelentette volna, a párt azokat a háztartásokat szerette volna ezen a néven támogatni, amelyek nem érik el a törvényben meghatározandó minimumszintet."

Ez a mostani populista maszlag népszerűséghajhász csűrése-csavarása. Csak névrokonság.

A Demokrácia 2.0 rendszerében minden adó azonnali. Nincsen sehol adóelőleg, nincsenek kivételek, megy a levonás és a visszajuttatás automatikusan. Ezért aztán olyan, hogy adóbevallás, értelmetlen. Nincs mit azon vacakolni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne próbálkoznának visszaélésekkel, hiszen mindenki el akarja kerülni a fizetendőt. Ellenőrzésre mindig szükség lesz.

A könyvelés teljes egészében elektronikus, pontosabban kell, hogy legyen egy elektronikus változata. Hogy a cég maga vezet-e mellette papír alapú rendszert, az ő dolga. Az elektronikus verzió a kötelező. (Itt persze egyesekben felmerülhet, hogy ha nincsen büntetés, ezt hogyan lehet előírni. Nos, egyszerű: ha nincs meg az elektronikus verzió, kimegy a helyszínre az adóellenőr brigád, és kifizetteti a kiszállás költségét. Ez nem büntetés, csak költség. Amibe csak az fog belefutni, akinek nincs esze.) Ha pedig van elektronikus verzió, miért ne legyen az online?

Lehetséges az is, hogy a cég saját szerverén van a könyvelés, és hozzáférést nyújt a hatóságnak, de azt is el tudom képzelni, hogy az adóellenőr hatósággal megállapodva, annak szerverén vannak elmentve az adatok. Mindkét esetben kritérium, hogy az ellenőr bármely pillanatban bele tudjon tekinteni, és úgy ellenőrizhessen, hogy arról a cégnek nincsen tudomása.

Természetesen a könyvelés átnézése csak az ellenőrzés egyik formája, ami nem teszi feleslegessé a cég tevékenységének időszakos helyszíni vizsgálatát. Mindkét fajta vizsgálat azokat a szempontokat nézi, amelyeket a cég által bejelentett tevékenységek listája megkövetel. És mindkét fajta ellenőrzésre van olyan adóellenőr, aki az adott típusra szakosodott. Tehát a cég bejelent egy bizonyos tevékenységet, amely maga után vonja jó pár adókasszával való kapcsolatát. Ezek az adókasszák mind igénylik az ellenőrzést, amit viszont nem ők maguk fognak végezni, hanem az adott tevékenységre szakosodott ellenőr. Egy ellenőr lesz, aki tud mindent. (Vagy esetleg több ellenőr között oszlik meg, ha nagy a szakterület.) Tehát ahogyan az célszerű.

A tevékenység ellenőrzése kiterjed a magánemberekre is, hiszen a be nem jelentett gazdasági tevékenységet csak így lehet ellenőrizni. Magánembereknél értelemszerűen nincsen online ellenőrzés, hiszen nincsen mit ellenőrizni. A tevékenység ellenőrzése pedig jobbára a rendőrjárőr feladata lesz, aki ugyan nem fog érteni hozzá, de gyanakodni és segítséget hívni tud.

Mindegyik ellenőrző hatóságra igaz, hogy az ellenőrzés sűrűségét addig kell növelni, amíg az arra költött pénz "megtérül", tehát a felderített visszaélések volumene meghaladja a ráfordított költséget.